5. rész - Őrült éjszaka... még csak most kezdődik

Sziasztok, itt van az új rész :)





Bementünk a moziterembe. Elég sokáig keresgéltük a többieket. Tíz perc után kénytelenek voltunk  egy sms-t írni Kendall-nek, hogy merre vannak.
          -Minek ültetek ilyen hátra? - kérdezte összeráncolt homlokkal Logan a srácoktól.
          -Azért, hogy kérdezd! - szólta le kuncogva Carlos.
          -Kac-kac... - válaszolt flegmán Logan.
Az ülési sorrendünk, a következő volt: Carlos, Mia, James, Kendall, én és Logan.
          -Ne már Carloooos, bezabáltad az összes popcornunkat? - fakadt ki Mia két üres tasakot fogdosva.
          -A bélpoklos színre lép - röhögött James és Kendall.
A film úgy negyed óra múlva meg is kezdődött. Nem mondom, hogy nem vártam, ugyanis már vagy egy fél éve várom ezt a harmadik részt!
          -Imádom Robert Downey Jr.-t - áradoztam halkan.
          -Nem vagyok meleg, de én is - suttogott kuncogva Kendall. Erre egy kicsit hangosan nevettünk fel Logan-vel.
          -Csss! - szóltak le minket hátulról. Hirtelen el is hallgattunk.
Közben Mia-ra néztem... nagyon elvoltak Carlos-val. Hát, elmondásuk szerint nem rajonganak ezért a filmért, szóval nem is csodálkozom, hogy traccsolnak.
Egy ket pislogtatás után újból a vetítővászonra koncentráltam. Felkönyököltem a szék karfájára és megtámasztottam az államat az öklömmel. Alig tudtam nyugton maradni, jobbról már le is lökték a kezemet. Logan volt az. Elkezdtünk azon "veszekedni", hogy ki könyökölhessen a karfán. Ezt addig csináltuk, míg meg nem untuk.
          -Amúgy ez volna a nagy beavatás? - közeledtem Logan füléhez.
          -Ahh - legyintett mosolyogva - előttünk áll meg az egész éjszaka - rám nézett és sokat sejtetően vigyorogni kezdett.
          -Uuu, félek... - színleltem betojiságot.
          -Jól teszed - ha jól láttam a gyenge fényben, akkor kacsintott.
Ketten elkezdtünk halkan nevetgélni.
          -Kussoljatok má' - egy-egy rúgást kaptunk a székünkbe hátulról.
          -Hú, de izomszag van - legyezett kuncogva az orra előtt Logan.
          -Mit mondtál? - nagy mocorgást hallottunk hátulról, ezért kíváncsian megfordítottuk a fejünket. A szemöldökeim valahol a plafont verdesték a meglepődöttségtől. Egy nagy, protein bomba, izombuzi állt fel.
          -Ájjá' má' félre! - hurrogtak le Hústornyot hátulról.
          -Pofád lapos! - kiáltott hátra. Egyből csend lett - Szóval, mit mondtál? - fordult félénk.
          -Pont azt! - vágott vissza Logan egy fokkal magasabb hangon.
Logan felállt... gondolom ezzel azt akarta sugallni, hogy nem fél... szerintem jobb lett volna, ha meghuzza magát...
Hústorony behúzott neki egy balost.
Egy nyögés után Logan földet ért, én meg utána ugrottam.
          -Jól vagy? - érintettem meg az arcát remegve.
          -Remekül... de miért van ott az a nagy fény? Már is a Mennyország kapui előtt volnék? - markolt a levegőbe kikerekedett szemekkel. Oda néztem, ahova ő.
          -Logan! Ne hülyéskedj, az a fény csak a kivetítőnek a fénye! - komolyan fordultam vissza hozzá, de nem tudtam megállni nevétes nélkül.
          -Jaa, hogy jaaa... akkor valamelyest megnyugodtam - egy sóhaj hagyta el a vérző száját.
Előkotortam a zsebemből egy papírzsebkendőt és elkezdtem törölgetni a sebet.
Szó nélkül álltuk egymás tekintetét... egy idő után elmosolyodtam, és ő is.
          -Minden oké? - "zavart" meg Mia.
          -Ja... jó ide lent... igaz, hogy kicsit lábszagos a levegő, de jó - mondta nyugodtan Logan... persze nem tudtunk fapofával ülni, így elnevettük magunkat. Mia vissza ült Carlos mellé, és folytatták tovább a beszélgetést. 
James még csak ránk sem figyelt... mintha kizárta volna a külvilágot és csak a filmre összpontosított volna. Itt senkit nem izgat, hogy a haverjük a földön fekszik egy balos miatt? Komolyaaan...
          -Tessék! - puffanás - Jól esik? - újabb puffanás.
Zavart tekintettel felálltam Logan mellől és észre vettem, hogy Kendall ott áll Hústorony mellett és püföli.
A következő ütést már Hústorony adta volna, de Kendall kikerülte és engem kapott el. Remek... pár másodperc után ott voltam Logan mellett, aki csak nevetni tudott.
          -Na? Milyen volt? Ugye, hogy milyen király érzés? - kuncogott Logan.
          -Igen... oly annyira jó volt, hogy asszem kérek még egyet - nevetve felálltunk és lehuppantunk a helyeinkre.
Valahonnan előkerültek az őrök, így sikerült kivinni Hústornyot, és szép csendben folytatódhatott a film.
          -Ahogy kicsúszott a lábad alól a talaj, bosszút álltam - húzta ki büszkén a mellkasát Kendall, miközben átugrott a helyére.
          -Oh, az én hősöm - kacagtunk ketten - Kösz - öltöttem rá a nyelvemet.
          -Én már nem is létezem? - kérdezte sértődötten Logan.
          -De... - megcsíptem a karját - Látod? Élsz és virulsz - viccelődtem, amin csak Kendall nevetett. Logan, mintha bedurcizott volna. Elfordult tőlem.
          -Hagyd... most duzzog, mert nem ő van a középpontban - vigyorgott Kéjdog.
          -Oh, értem... - kérdő tekintettel tovább néztem a filmet, amiről azt se tudtam, hogy miről szól.

Körülbelül este 11 fele ballagtunk ki a moziból és kocsiba ültünk.
          -Most hova megyünk? - kérdeztem.
          -Hát... most vannak a városnapok, szóval oda - vigyorgott Carlos Miá-val az ölében. Én Logan mellett nyomorogtam, épp, hogy elfértünk.
          -De még mindig nem értem, hogy mi itt a beavatás...
          -Annyit ne görcsölj, nyugi! - csitítgatott Kendall.
          -Megérkeztüüünk!!! - tapadt az ablakra Carlos.
Valahogy kerestünk parkolóhelyet és letettük a kocsit.
Carlos alig bírt magával... Mia és Los előre mentek.
A tömeg, az óriási volt! Remélem majd nem hagyjuk el egymást...
          -Wow, nagyon király! - áradoztam.
Volt egy nagy színpad, büfék, ugrálóvárak... az utóbbiknál megpillantottam Carlos-t és Miá-t.
          -Holnap Britney Spears koncert, vasárnap pedig Maroon 5... hm, jöhetnénk az egészre - nézegetett egy program füzetet Logan.
          -Ne mááár, azokra tényleg kell jönnünk! - csillantak fel a szemeim a sztárok hallatán.
          - Jövünk, jövünk - karolta át a vállamat nevetve Kendall.
          -Nézzük meg, hogy mit csinál az a két bolond - intett Miá-ék felé James.
          -Kéééreeem! - könyörgött Carlos egy hapsinak.
          -Hááát.... 
          -Mi a gond Carlos? - kérdezte James.
          -Ki akarjuk bérelni az ugrálóvárat! - mondta komoly arccal.
Felröhögtem, de a rezzenéstelen arca lekomolyított engem is.
          -Minek neked ugrálóvár? Huszon éves vagy... - tártam szét a karjaimat.
          -A kor nem számít.. pont, mint a szerelemnél.
Ismét nevettem, és ismét lekomolyodtam a nézése miatt.
          -Figyeljen... - lépett előre Kendall - ... kibéreljük egy órára... addig ön is le tud lépni, és még egy jó nagy összeget is kapna - nyúlt a zsebébe Kendall.
          -Mennyi lenne az a nagy összeg? - adta meg magát a pasi, akié volt mindkét ugrálóvár.
Kendall valamennyi összeget átnyújtott... nem láttam, a sötét miatt.
          -Megbeszéltük! - kezet ráztak és a tagsa lelépett.
          -Lógok egy sörrel Kendall! - vigyorgott Carlos... már húzta is le a cipőjét - Na gyerekek... lejárt az idő... sipíííííírc! - kiáltotta el magát. A bent lévő gyerkőcök egyből megkeresték a cipőiket és elhúzták a csíkot.
Nem kellett sok, és Mia is, meg a többi srác is követte Carlos-t.
          -Kezdek félni... tőletek... - most én voltam komoly.
          -Gyere mááár, pörgessük fel az éjszakát - intett Mia nevetve.
          -Ez maga a Paradicsom! - egy nagy elrugaszkodással hátast dobott Los.
          -Ahh, komolyan - forgattam a szemeimet.
Logan nagy nehezen ellépkedett hozzám, megfogott és elkezdett befele húzni.
A fenébe is, kicsikoromban mindig ugrálóvar buzi voltam... most meg... itt van ingyen és visszautasítom? 
          -Hadd húzzam le már a cipőm - szabadultam ki Logan szorításából nevetve.
          -Ez a beszéd! - kacsintott, ha jól láttam.
Megszabadultam a lábbelimtől és mosolyogva beugráltunk Logan-vel a többiek köze.
Nem kellett sok, és teljesen elfelejtettem, hogy 21 éves vagyok... vadul ugrándoztunk a srácokkal. Érdekes volt, hogy Mia eléggé visszafogottan viselkedett.
          -Basszus Nik! - nevetgélt - Nem ismerek rád - utalt az ugrándozásomra. Közelebb pattogott hozzám, megfogta a kezemet és úgy  dobáltuk magunkat tovább.
Miután már az agyunk is kongott a fejünkben, Mia Carlos-hoz ugrádozott.
Hátulról valaki átölelt... uhh, imádom, amikor egy pasi ezt csinálja, persze azért személytől is függ... ha egy csöves ölelgetne, biztos nem hagynám...
          -Jól telik, ugye? - szólalt meg Kendall.
          -Igen! - megfordultam, Kendall-vel szembe - Nem bánom, hogy ilyen hülyék vagytok - együtt kacagtunk.
Logan-re tévedt a tekintetem, aki eléggé komor arccal nézett minket.
          -Átmegyünk a csúszdáshoz? - jött a kérdés a zöld szeműtől.
          -Ki ne hagyjuk! - kuncogtam.
A csúszdás légakármi nagyon jól nézett ki. Magas volt... középen egy lépcső féleség, és annak a két oldalán csúszda terpeszkedett.
A bennem lakozó tini azt mondta, hogy "Próbáld ki most azonnaaaal!!!" .... viszont a bennem lévő "felnőtt" eléggé hezitált. "Nik, hallgass a tinire!" - mi a...? Mostmár belső hangom is van?
          -Jössz már? - szólított KéjDog.
          -Aha - bólintottam.
Kendall előre engedett. "Na, most nézheted a seggemet" - kuncogtam fel magamban. Egy fejrázás után meglepődtem magamon. Felértünk a tetejére.
          -Mész elsőnek? - törtem meg a csendet.
          -Hölgyeknek az elsőbbség! - vigyorgott előre mutatva.
          -Na perszeeee...
          -Tudod mit? Menjünk egyszerre.
          -Hm... oké! - leültem és elhelyezkedtem.
Kendall a másik csúszda részhez ment.
          -Háromra csússzunk - kiáltott át.
          -Egy... kettő... háááárooooom! - ahogy kimondtam az utolsó betűt, izgatottan löktem el magamat és csúsztam lefele. Még sikítoztam is röhögés közben. Kendall is eleresztett egy Húúú-t
Pár másodperc alatt lent is voltunk.
          -Még egyet? - ugrott elém.
          -Nanááá! - elkezdtem ugrándozni.

Nem tudom, hogy hányszor csúsztunk le, de annyi biztos, hogy nagyon jól éreztük magunkat.
          -Mia hol van? - léptem be a többiek közé... 
          -Carlos-val leléptek körülnézni - tájékoztatott fel James.
          -Ja, jó...
Kendall közben találkozott valakivel és elkezdtek nagyban traccsolni, én meg eljöttem onnan.
Logan átkarolt.
          -Versenyezzünk, hogy ki ugrik el messzebbre - hozta fel az ötletet.
          -Benne vagyok! - ugrándozott James.
Mindhárman felálltunk egymás mellé. James kezdett, eléggé jól elrugaszkodott. Majd én... de kb. 3 méterrel elmaradtam Jamesy mögött.
Logan csak 1 méterrel maradt le a nyertes mellett.
          -Lúúúúzereeeeek - csúfolódott nevetve James.
          -Akkor ennek örömére a győztes vegyen nekünk vattacukrot és fagyit - bokszolta vállon Logan James-t kacagva.
          -Díjazom az ötletet - bólogattam.
          -Hogy mi? Nem az alattvalók kellene fizessenek nekem valamit? - nézett nagyot.
          -Hát, most nem úgy lesz - öltötte ki a nyelvét barátjára.
          -Na gyertek ti ingyenélők - James megkarolt bennünket, és a cipőfelhúzás után leléptünk.
Amikor összefuttunk a tulajjal, csillogó szemekkel tudatta velünk, hogy holnap is, meg vasárnap is vár bennünket.


Végül csak vattacukrot vettünk. Azzal is elszórakoztunk, tiszta ragacsok voltunk.

Azon kaptam magam, hogy James nincs velünk.
          -James mikor lépett le?
          -Mi? Ja... fogggalmam sincs - kacagott és egy újabb vattacukor darabkát kaptam az arcomra. Bosszúból a hajába tettem egy elég nagy falatot.
          -Hééé!
A végén már egymás arcába nyomkodtuk a saját vattánkat.
          -Most nem szeretnék tökörbe nézni! - vihogtam, mint egy bedrogált.
          -Hát én sem!
Nagyon jó volt Logan-vel hülyéskedni. Rég nevettem ennyit úgy igazán egy fiúval. New York-ban volt egy legjobb fiú barátom... de három év után elköltözött, és sajnos a barátságunk is ellaposodott. Örvendenék, ha Logan-vel olyan jóban tudnánk lenni, mint akkoriban én Thomas-val.
          -Hé, srácok... már egy jó ideje titeket keresünk... - futott utánunk Kendall.
          -Öhm... van telefon - nevettem.
          -Jah, csak fel is kéne venni! - szólt le - Na de mindegy... gyertek, mert megyünk... még nincs vége a beavatásnak, ez amolyan bevezető volt... szóval sipirc! - elkezdett terelgetni bennünket, mint a libákat.
Ahj... szóval nincs még vége? Akkor még csak most kezdődik?