15. rész - Just... friends :)

Hellósztoook :D
Nos a szavazást törültem, mivel valamiért lenullázódott... de szerintem láttátok, hogy a Chogan páros vezetett :D Jó olvasást ^^





Tiszta sötet volt minden... egy köves utcán vagy min trappolhattam. Hallottam a magassarkúm kopogását, ami kétszer is vísszhangzott.
Hirtelen egy erős fény sütött a szemembe. Eleinte csak hunyorogtam, de idővel megszoktam és láthattam, hogy hol járok. Egy boltíves épület lehetett, alagúttal. Alagút? És fény?... ez nem jelenthet sok jót.




Igazaból nem tudom, hogy miért megyek előre... Nem akarok! Vissza! Vissza! - kiáltottam magamban. Hiába, a lábaim vittek előre. Egyre közeledtem a véghez... nagyon féltem. Mi lesz, ha a fény elnyel magával? Mi lesz, ha nem térek vissza az elők közé?
Lassan eszembe jutott Kendall, akit nagyon átvertem. Logan, akit szeretek... Doris, akivel nagyon összekaptunk. Alexa, Halston, Lotte... ahj... nem, nekem nem szabad elmennem.
          -Charly - szólított egy ismerős hang, melyet nagyon rég hallottam.
          -Anya? - emeltem meg a fejem. Igen, Ő volt az. A fény előtt állt, nem láthattam az arcát.
          -Charly - ismételte. Kicsikoromban mindig így hívott.
          -Mi történik? - kérdeztem zavartan.
          -Figyelj rám jól... kevés időm van! - vísszzhangzott édes hangja - Itt ragadtál, a két világ között. Charlotte, ez egy lehetőség, még vissza tudsz jutni... - tett előre egy lépést - Csak akarnod kell... de meg kell ígérned valamit! - szigorú volt a hangja.
          -Mit? - egyre közeledtem feléje.
          -Tisztáznod kell a dolgokat Kendall-vel... Meg Kell Ígérned! - hangsúlyozta.
Lehajtottam a fejemet.
           -Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem... - sírós hangom volt.
           -Ne butáskodj, soha nem csalódtam benned! Tudom, hogy miért tetted azt, amit... nem kell szégyelned az érzéseidet. Csak annyi volt a baj, hogy gondolkodás nélkül cselekedtél. Tudom, ilyen a szerelem - nem láttam, hogy mosolyog-e, de a hangján érződőtt, hogy igen.
          -Apa hogy van?
          -Nagyon jól van, Charly... itt nincs semmi problémánk... de sűrget az idő. Megígéred, hogy amint tudod, elmondassz mindent Kendall-nek? - kérdezte.
          -Ígérem, anya! - jelentettem ki határozottan - Meg... megölelhetlek? - böktem ki.
          -Annyira sajnálom, de nem érintkezhetem meg félig... félig élővel... szeretlek!
          -Én is szeretlek anya... és apát is, add át neki! - szememet beterítették a könnyek.
Feltartotta a kezét, integetett és eltűnt...
          -Charlotte! - kiáltottak.
          -Logan? - néztem felfele... de nehezemre esett a tisztánlátás.
          -Itt vagyok Char... - megfogta a kezemet. Oh, mennyire hiányzott. Erősen megszorítottam, mintha az életemen múlna ez az érintes.
          -Hol vagyok? - néztem körül.
          -Kórházban - mondta lehangolódva. Nagyon fáradt szemei voltak, mintha nem aludt volna napok óta... mit csinálhatott?
          -Mi a baj?
          -Jó tudni, hogy itt vagy... de megijedtem, mert kialtoztál - majd elmosolyodott - Hianyoztál!
          -Pedig csak pár órát lehettem eszméletlen... - kacagtam.
Úgy nézett rám, mint aki bolondot lát.
          -Egy egész hétig kómában voltál... - tudatta velem.
          -Mi? - nevettem harsányan - Az nem lehet - ráztam meg a fejem.
          -Pedig d... - nem tudta befejezni, mivel egy fehér köpenyes középkorú férfi viharzott be a terembe.
          -Kisasszony... végre, nem is tudja, hogy mennyien várják önt odakint - mosolygott rám kedvesen.
Végzett egy kis vizsgálást. Megtudtam, hogy még két napig benttartanak megfigyelésen, majd mehetek haza.
          -Chary! - ugyanúgy jött be Kendall is, mint az orvos... talán erősebb léptekkel - Jól vagy? - ahogy felfogta, hogy Logan is itt van, hirtelen megállt és kérdőn nézett - Azt hittem, hogy senki nincs bent... - legyintett, és hozzám lépett. Megcsókolt. Az ő ajkai is hiányoztak... de miket beszélek? Mi van most velem? Két férfiba vagyok szerelmes?
Eszembe jutott Johnny Depp-től, egy tökéletesen ideillő idézet: "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba."
Igen... ez az idézet megválaszolja a kérdést, hogy Kendall vagy Logan... Logan... igen...


Egy hét elteltével már otthon voltam Doris-nál. Azóta valamelyest kibékültünk, de vannak pillanatok, amikor elmegyünk egymás mellett lehajtott fejjel. Keveset beszélünk, és ez zavar.
De az utóbbi  két napban Lotte-val, Halston-val és Alexá-val sokat traccsoltam, ami jól esett.
Logan-vel titokban találkozunk. Kendall-vel meg ritkán... valamikor (minél hamarabb)  tisztáznom kell vele a Logan-es ügyet. Csak még nem tudom, hogy hogyan...
Ma 4-kor találkozom Logan-vel a megszokott, titkos helyünkön

          -Sziaaa - futottam hozzá.

          -Szia, hiányoztál! - szorított magához, mivel a tegnap nem tudtunk találkozni.

          -Te iiis! - adtam neki egy gyors csókot.

Majdnem este 11-ig ott voltunk, már kiakartak rakni minket, amikor hívott Kendall.

          -Huh... Kendall az - nyeltem nagyot.

Kimentünk a titkos helyünkről és felvettem a telefont.

          -Heló... - szólaltam bele.

          -Szia... tudnánk beszélni? - elég komoly volt a hangja. Nagyot nyeltem.

          -Pe... persze... oda megyek hozzád.

          -Rendben, várlak... - letette.

          -Találkozni akar... muszáj ma elmondanom neki - mondtam Logan-nek.

 Kocsival elmentünk Kendall házához. Még egy kicsit ott maradtam az autóban, mivel eléggé feltűnő lett volna, hogy hamar érkezem.

          -Itt leszek, és várok rád - nézett a szemembe.

Erőt vettem magamon és elindultam az ajtóhoz, majd kopogtam.

          -Na végre - megcsókolt. Gyorsan becsaptam magammögött az ajtót, hogy nehogy észre vegye Logan kocsiját.

Behúztam a szobába és leültettem az ágyra.

          -Mit szeretnél mondani? - kérdeztem feszengve.

          -Hát, mostanság eléggé eltávolodtunk... mi van veled? - megfogta a kezemet.

          -Hjajj - egy nagyot sóhajtottam - valamit el kell mondanom... - nem tudtam a szemébe nézni. Hogy kezdjek neki?... - Hogy is mondjam... én szeretlek, de lehet, hogy úgy, mint egy nagyon jó barátot... - nagyot nézett - és Log...Logan-vel... titokban találkozgatunk.

          -Mi? Logan-vel? A legjobb barátommal? - Kendall teljesen lefagyott - Mondjuk... észre vettem, hogy sokat vagytok együtt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy... hogy... - egy könnycseppett láttam legördülni az arcán.

Hülye vagyok... egy nagy hülye. Nem szeretek senkinek sem fájdalmat okozni, sőt nem annak, aki őszintén szeretett. Szeretett... múlt idő...már biztos utál.

          -Sajnálom... nem baj, ha utálsz... megértem - ismét lehajtottam a fejemet.

          -Nem... nem utállak, és soha nem is foglak! Talán nekem is ugyan ez a sztorim, a megcsalás kivételével. Eltávolodtunk egymástól a napokban...

Megöleltem. Erősen szorított magához.

          -Legjobb barátok? - kérdezte egy kis csend után.

          -A legjobbak!

Miután elengedett, magamhoz húztam és megcsókoltam. Tán úgy, mint még soha.

          -Az utolsó... - mondtam már mosolyogva.

Visszacsókolt. Huh, meglepett. 

          -Ez, az utolsó.

Meglepett, mivel nem akadt ki túlságosan. De tudom, hogy azért, mert már ő sem szeretett annyira, mint az elején.

Az volt a lényeg, hogy megbeszéltünk mindent, mivel még maradtam egy fél órát. Közben Logan-en is gondolkodtam, hogy mi lehet vele, hiszen elég régóta vár odakint.

       

14. rész - Quarrel...

Sziasztoook....új részecskeee :)
Gondolom észrevettétek, hogy történt egy kis változtatás az oldalon :) Remélem tetszik nektek is ^^




Ahogy kiszálltam a kocsiból, elkezdtem futni utána.
          -Doriiiis! - kiáltottam barátnőmnek - Doris kérlek állj meg!
Semmi reagálás, ahogy utól értem, megfogtam a karját és magam felé rántottam.
          -Mi va'? - szinte kiáltotta.
          -Figyelj, ööö... - kezdtem el.
          -Nem érdekel a magyarázkodásod! Hogy lehettél ekkora... - kereste a megfelelő szót - Hogy cseszhettél ki Kendall-vel? ő igazán szeret téged!
          -Tudom - hajtottam le a fejemet.
          -Nem szégyenled magad? Jesszusom, te aztán nem vagy semmi. Teljesen megváltoztál, mióta ide jöttel. ...Gondolom Kendall nem tud róla, de ha akarod hamar megtudhatja - a szavakat csak ugy köpködte.
          -Ne, kérlek ne mond el neki - a könnyeim lassan kibuggyantak.
          -Még is mikor szeretnéd közölni vele? - ordította az arcomba - és ne bőgj, mert az nem segít!
          -Aztán... aztán elmondom...
          -Szánalmas vagy! Mit tett Kendall, hogy ehhez futtál? - mutatott a hátammögött lévő Logan-re.
Nem tudtam megszólalni.
          -Nem kell tenni ahhoz semmit... - mondta összeszűkült szemekkel Logan védelmezően.
          -Te hallgass! - fenyegette meg ujjával Logan-t.
          -Tudod, létezik olyan, hogy szerelem, és  annak nem lehet ellent mondani! - huh, Logan elég hangosan beszélt.
          -Azt tudod, hogy nem muszáj megcsalni egy embert???
A szemem csak úgy járt Doris és Logan között.
          -Te belezúgtál Kendall-be! - mosolyodott el Logan.
          -Heh, miről beszélsz? - legyintett zavartan. Zavartan?
          -Igaz ez? - kérdeztem kiegyenesedve.
          -Miről beszélsz? - elindult. Ismét a keze után kaptam.
          -Igaz EZ? - kezdett elegem lenni.
Kiszabadult a szorításomból, és elrohant.
          -Ezt nem hiszem el - Logan ölelésébe borultam és  elkezdtem sórni. De most miért is? Azért, mert kiderült, hogy érez valamit Kendall iránt a legjobb barátnom, vagy, mert meglátott minket? Azt hiszem mindkettő miatt.




Amikor haza vitt Logan, bementem a szobámba. Doris szerencsére dolgozik, szóval nem kellett összefutnom vele.
Kifeküdtem az ágyra és elgondolkodtam mindenen.
Tényleg megváltoztam? Doris szerint igen.
Mióta itt vagyok... sokkal felszabadultabban viselkedem. Otthon soha nem ittam le magam ugy, mint a tegnapi bulin.
Sok mindent félvállrol veszek... nem nagyon torődöm a barátaimmal, legalábbis nem úgy, mint régebb.
Szóval? Igen más lettem... de nem érdekel. Ez vagyok én.
Telefoncsörges. Kendall az. Na fene...
Ha nem veszem fel, akkor az lesz a baj.
          -Szia - színleltem vidám hangot.
          -Hellóóó... itt alszol? - kérdezte.
Nagyot nyeltem.
          -Hát, nem tudom, eléggé rosszul érzem magam, és nincs kedvem semmire... - hm, ismét hazudtam, brávó Charlotte, csak így tovább...
          -Esetleg átmehetek ápolgatni - csendült fel a hangja boldogan.
          -Kendall... - kezdtem bele.
          -Ne mondj semmit, azonnal ott vagyok - ki is nyomta.
          -A fenébe! - szitkozodtam a telefonomat bámulva.      

Tíz perc telhetett el, és már csengettek is. Király...
          -Megyek! - kiáltottam, miközben beleléptem a papucsomba.
Kinyitottam az ajtót, és egy nagy virágcsokorral találtam szemben magamat.
          -Virágot a virágnak - nyújtotta felém Kendall a csokrot.
Heh, miért is érzem magamat nagyon rosszul? Csak nem szégyenérzet?
          -Nem kellett volna... - mondtam egy gyenge mosolyt erőltetve.
          -Dehogynem, megérdemled! - kaptam egy csókot. Oh istenem, mindjárt itt bőgom el magam. Méghogy megérdemlem...
Kerestem egy vázát és beletettem a virágokat. Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra.
Valahonnan elővarázsolta a kedvenc milka csokimat.
Nem birom ezt igy tovább...
Miután elfogyasztottuk a csokit, kidőltunk az ágyon. Hirtelen Kendall fölem kerekedett és  elkezdett csókolgatni. Már majdnem a pólóm is lekerült, de eltoltam magamtól és befutottam a mosdóba. Bezárkóztam.
          -Chary, mi van? - kérdezte a kilincset babrálva.
          -Menj el kérlek! - dünnyögtem az ajtónak dőlve. Közben lecsúsztam és  a tenyerembe helyeztem az arcomat.
          -Dehogy megyek... addig nem mozdulok innen, míg el nem mondod, hogy mi bánt!
Most az egyszer utálom a makacsságát!
          -Én meg addig ki nem megyek, míg el nem mész! - mondtam egy fokkal hangosabban.
          -Gyere ki és beszéljük meg...
          -Menj el! - kiáltottam az ajtóra ütve.
Csend volt. Léptek távolodását hallottam. Egy sóhaj után rendbe szedtem magam a tukör előtt, majd kimentem.







Felhívtam Logan-t, hogy jöjjön át. Szerencsére jött is.
          -Jól vagy? - ölelt magához. Igen, ez kellett nekem. Éreznem kellett a közelségét.
          -Itt volt... - sírtam tovább - Itt volt Kendall... - elmeséltem mindent.
          -Hjajj... - sóhajtott.
A szeméből kétségbeesettség és aggodalom tükröződött.
A konyhában ültünk. Egysercsak felkapott az ölébe és bevitt a szobámba. Elterültünk az ágyon. A mellkasára feküdtem és úgy aludtam el...


Valami nagy veszekedésre ébredtem.
          -Hogy volt képed ide jönni? - visított Doris.
Doris? A francba!!! Kinyitottam a szemeimet és idegesen szembesültem azzal, hogy Logan nincs mellettem.
Kisiettem a szobából.
          -Mit csináltok? - egy tányért láttam összetörve a földön.
          -Hogy volt képed ide hívni? - kiáltott Doris.
Éjjel van, és nagyon nincs kedvem még ilyenkor is veszekedni.
          -Azért hívtam ide, mert úgy volt kedvem - vágtam vissza összeszűkűlt szemekkel.
          -Oh, igen? Akkor jobb lesz ha összepakolsz és hozzá költözöl! Ott majd nyugodtan tudtok enyelegni!
Miért ordibál? Mi baja van? Pont ő káricsál?
          -Mesélhetnél a Kendall iránt táplált érzéseidről... - fontam össze a karjaimat.
          -Hogy jön ide Kendall? - fordult el.
          -Nem lehet, hogy iszonyú féltékeny vagy? Nem lehet, hogy ezzel a nagy cirkusszal véded Kendall-t? - most sarokba szorítottam. Hallgatott.
          -Ribanc vagy! - préselte ki a fogai között.
MI VAGYOK?
          -Ribanc? - egyet pöffentettem - Vicces... nem is tudom ki feküdt le a volt pasimmal...ja igen, TE! - mutattam rá erővel.
          -Hé, nyugodjatok le, jó?... a múltat nem kell háborgatni! - fogta meg a vállam Logan. De most nem érdekelt a múlt, csak az hogy a legjobb (legjobb? volt legjobb) barátnőm leribancozott.
          -Nem nyugszom! - rántottam le a kezét a vállamról.
          -Hát, nézz magadra... - nevetett gúnyosan.
Itt elszakadt a cérna... újból könnyek takarták be az arcomat. Kirohantam a házból éjnek évadján. A könny elhomalyosította teljesen előttem a képet... kifutottam az útközepére.
Egy duda hang... két erős reflektor fény, és egy hang, amely a nevemet kiáltja. Egy utolsó nagy csattanás, és sötétség...

13. rész - Oops...

Sziasztok, sokat nem késlekedek, meg is írtam a kövit. Nagyon-nagyon köszönöm a kommenteket, örvendek, hogy olvassátok a blogomat... sokat jelent ez nekem  :)
 Kíváncsi lennék, hogy melyik párost szeretitek... a Chendall-t (Charlotte+Kendall) vagy a Chogan-t (Charlotte+Logan)? :D Ezért még szavazást is indítottam :P csupán érdekel... szóval valamelyikre a kettő közül nyomjatok egy klikket :D előre is köszi :D






Kendall-t valahogy meg kell győznöm arról, hogy semmi sem történt...
          -Majdnem elestem a hülye méz miatt... - kezdtem a hazudozást. Utáltam hazudni, de most nagy szükségét láttam.
          -Hogy hogy? - kérdezte.
          -Valahogy került a földre belőle és amikor akartam kimenni megcsúsztam, de szerencsére Logan elkapott... - néztem az említettre. Gyorsan ránéztem egy vágj-már-jobb-arcot nézéssel.
          -Jah, és gondolom nem akartad volna a napodat Charlotte mellett tölteni a kórházban egy betörött fej miatt... - füllentett Logan egész jól.
          -Hát nem - bólogatott.
Ez az! Bevette... legalább is remélem.
Elbúcsúztunk a többiektől és leléptünk.
Megkértem Kendall-t, hogy vigyen Doris-hoz, azt mondtam, hogy megígértem neki, hogy ma valamikor összefutom vele...
Tényleg igaz, ha elkezdessz hazudni, nem tudod abba hagyni... le kell állnom.
          -Doris, azonnal beszélünk kell! - ahogy ezt kimondtam, egyből megbántam. Ahhj...
          -Mondjad... - sétált be a szobámba.
          -Ja semmi - böktem ki végül.
          -Ööö, oké - elment.
Nem akarom, hogy bárki is tudja. Még a legjobb barátnőim se...
          -El kell mennem... - mondtam, miután ismét letusoltam és átöltöztem.
          -Hova?
          -Talán vásárolok valamiket.
          -Ja jó.. én este megyek dolgozni - tájékoztatott.
Doris kapott munkát egy újságnál. Még próba időn van, és miután letelik az az idő, talán újságíró lesz.
          -Miért mész be este? - kérdeztem.
          -Egy olyan munkám van, amit csak oda bent tudok elvégezni.
          -Értem... na jó, akkor szió - adtam egy puszit az arcára és szinte menekülve kisiettem a házból.
Azonnal előkaptam a telefonomat, de végül eltettem. Az irányt Logan házához vettem.
Gyorsan és remegő kézzel kopogtam.
          -Charlotte? - meglepődött.
          -Igeeen, és most pedig menjünk be - toltam be a mellkasától fogva.
          -Mi az? - kérdezte magyarázatot várva.
          -Még kérded? Tisztában vagy vele, hogy mit csináltunk? - támadtam le.
          -Igen... a legjobb barátommal tettem - mondta egyértlemű hangnemmel.
          -Ahj... - tanácstalanul leültem egy kanapéra - Mi lesz?
          -Fogalmam sincs... - csóválta fejét.
Sóhaj sóhajt követett.
          -Valamit érzek irántad - törte meg a már már kínos csendet meglepő kijelentésével.
          -Hm? - néztem fel rá... leült mellém.
          -Az első naptól fogva... valami megragadott benned... - végre felnézett a szemembe - Hiszel...hiszel az első látásra szerelem-ben?
Elakadt a lélegzetem... huh...azt kellene mondanom, hogy igen, mert az első nap, amikor megláttuk egymást, valami rajtam is végig futott.
          -Azt hiszem igen... - mondtam végül.
A térdeire tette a könyökeit. Előre dőlt és a tenyerébe temette az arcát.
          -Figyelj, nem lehet az érzéseinket irányítani... én is tudom jól, mert, hogy... - muszáj elmondanom, nem tudom továbbra is magamban tartani - Azon a napon én is éreztem valamit...
Erre felkapta a fejét és csillogó szemmel rámnézett.
          -Komolyan? - kérdezte egy halvány mosollyal.
Bólintottam egy gyengét.
          -Aztán bebeszéltem magamnak, hogy mi barátok vagyunk, és egy hónapig sikerült is úgy élnem, hogy nem remegtem meg, mikor megláttalak... de.... de most már kirobbant belőlem az elfolytott érzelem bomba... - motyogtam zavartan - És te is tudod jól, hogy milyen jó barátok vagyunk, voltunk... mindent megbeszéltünk. Ismerjük egymást A-tól Z-ig...
          -Igen...
Felálltam. Logan is.
          -Most az a legfontosabb, hogy ne derüljön ki a mai incidens... - szólaltam meg.
          -Igen... - motyogta inkább magának.
Nem nagyon bőszavú most.
Közelebb lépett és újból éreztem a száját az enyéimen. Igen, hiányzott... de nagyon. Teljesen megfeledkezem mindenről, mikor megcsókolt.
A jobb kezével végig simított a karomon, amitől megborzongtam.
Én a nyakára helyeztem az egyik tenyeremet, majd végig suhintottam a tarkóján, amitől ő is elgyengűlt...
          -Nee... - toltam el magamtól kedvtelenül.
          -Miért ne? Te is akarod, nem?
          -Lehet, hogy akarom, de nem szabad...
Mikor újra meg akart csókolni, csengettek.
Logan arca elkomolyodott. Csendben az ajtóhoz ment és kinézett a kukucskálón. Ugyan olyan óvatosan vissza jött.
          -Kendall - suttogta félve.
          -Mi???
          -Menj ki a hátsó udvarra - mutatott egy ajtóra.
Nem kellett többször mondania... rohantam ki az ajtón. Elbújtam.
          -Csááá... - szűrődött be Kendall hangja. A szivem egyre hevesebben kezdett verdesni... a levegőt is kapkodtam.
          -Helló - hangzott a válasz egykedvűen Logan-től.
Valami stúdiós dologról beszéltek. Megittak valamit, majd Kendall lelépett.
Nem mentem vissza a házba... inkább leültem a nagy hintára, ami az udvaron helyezkedett el.
          -Hé... - közeledett Logan. Észre sem vettem, hogy mikor ült le mellém.
          -Annyira rosszul érzem magam... Kendall jó ember és velem is nagyon jól viselkedik... - egy könnycsepp hagyta el a szememet.
          -Én sem érzem jobban magamat... de ahogy mondtad, az érzéseinknek nem tudunk parancsolni - magához húzott.
A fejemet az ölébe helyeztem és kiterültem a hintán. Lassú tempóban ringtunk előre-hátra.
          -Jó lenne megállítani az időt és itt maradni örökre... - néztem fel a gyönyörű barna szemeibe.
          -Igen... - a hajamat simogatta. Jó ideig egymás szemében kalandoztunk, mikor egyszercsak megszólalt Logan telefonja - Mondjad - szólt bele - Ahh, oké... jójó, csá...
          -Mi az? - kérdeztem.
          -Mennem kell a stúdióba... - mondta szomorúan.
Egy sóhajjal válaszoltam és felültem.
          -Találkozunk majd valahol? - fogta meg a combomat.
          -Talán... - mondtam a földet bambulva.
Az egyik kezével megfogta az államat és felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Megcsókolt.
          -Nem értlek... tudod jól, hogy nem jó, amit teszünk, de te akkor is csinálod... - mondtam, miközben a nyaka köré fontam a kezeimet.
          -Nem tudom megállni... nem érdekel semmi és senki... csak te!
          -Ahj, Logan... - megöleltem. Valóban nehéz ellenállni.
Elrendeztük magunkat és indulhattunk is. Logan bezárta az ajtót és a kocsihoz sétáltunk.
          -Haza viszlek... - mondta, mialatt beindította a kocsit.
Hirtelen magához húzott és hevesen megcsókolt. Imádtam beletúrni a hajába.
Mikor abba hagytuk, bekötöttem magamat.
De amikor megláttam, hogy ki áll a kocsitól pár méterre és minket néz... kihagyott egy ütemet a szivem.
          -Ne ne ne neee - motyogtam kétségbeesetten. Logan kérdőn nézett abba az irányba, ahová én is.
Kipattantam a kocsiból...

12. rész - A frolicsome night - Part 2

Hellóóó, itt is van a Part 2 :) Fogalmam sincs, hogy mit írjak ide  :)) :D jó olvasást :P





A táncolásban hamar elfáradtunk.
Logan a konyhapulthoz botladozott. Leült a székre és feltámaszkodott az asztalra. Valamit motyogott, majd szerintem elaludt.
James és Halston kuncogva felmentek az emeletre.
Carlos Alexa ölében aludt.
          -Carlooos, ébredj már feeel - nevetgélt Alexa a srác fejét simogatva.
Válaszul csak valamit motyogott és tovább aludt.
          -Kendall... hol vagy??? - kiáltottam bolyongva.
Semmi válasz... pfff, valahol gondolom ő is kidőlt.
Leültem Alexa mellé... a szemem egyre jobban csukódott össze, nem bírtam nyitva tartani.
Egy kis idő után nagy súlyt éreztem magamon. Nem volt erőm megnézni, hogy mi történik.

Amikor megébredtem, teljesen el voltam gémberedve. A fejem is fájt... valami vagy valaki rajtam volt. Jobban megnéztem... Logan? Hogy kerül ide? Próbáltam vissza emlékezni. Eszembe jutott valami játék, amit tudom, hogy nem nagyon támogattam... de mi volt az?
Valahogy lelöktem magamról Logan-t. Hupsz...
          -Mi a franc...? - emelte meg a fejét - Hogy kerülök ide? - nézett körbe a házon, majd rám pillantott.
Eszembe jutott!
          -Embereeek Logan szólalt meg elsőneeek - kiáltottam felállva. Elkezdtem röhögni.
          -És akkor mi van? Tilos, vagy mi? - állt fel kérdőn nézve.
          -Ne ordííííts! - fogta a fejét Carlos sírós hangon.
          -Bocsesz... - kaptam a szám elé a kezemet.
          -Ami azt jelenti, hogy mindenkit felzargatunk... mert ki kell húzni egy nevet... - pattant fel Alexa egy nagy vigyorral az arcán.
Hm, jól bírja magát.
El is ment James-ékhez.
          -Hol van Kendall? - kérdeztem Logan-től.
          -Kérdezz kettőt s könnyebbet... - vissza ült a kanapéra.
Elindultam megkeresni, remélem semmi rossz nem történt vele.
Először az emeleten néztem szét... semmi. Majd a földszinten.
          -Kendall... jesszusom - elkezdtem kacagni.
Hunyorogva rám nézett.
          -Hm? - összeráncolt homlokkal felmérte a terepet.
Ott ült a WC-n lehúzott nadrággal.
          -Nem vagy semmi - kuncogtam, miközben közelebb lépkedtem hozzá.

Mielőtt elkezdtük volna a játékot, mindannyian letusoltunk. Valahogy muszáj volt...
          -De nem emlékeztem, hogy mi volt a játék, nem akaroom - kényeskedett Logan.
          -Figyelj, te szólaltál meg előszőr... ezért bűnhődsz - nevetett James Halston-val együtt.
          -Na azt megnézném, hogy ha a helyemben lennél, röhögnél-e - vigyorgott Logan.
          -Csak hát nem vagyok a helyedben, háh - nyújtotta ki a nyelvét.
          -Na Logaaan, gyerünk, vetkőzz! - parancsolt rá Kendall vihogva.
          -Bekapod Kendall - mondta komolyan, de halványan mosolygott.
          -Kösz, de inkább kihagyom - veregette hátba barátját.
Egy jó nagy röhögőgörcs után mind fel írtuk a nevünket egy-egy cetlire, majd letettük azokat a papírokat az asztalra, összekevertük.
          -Én húzok, mert én szenvedek... - tört utat magának Logan.
Megállt az asztal mellett. Egy kis tétovázás után végül kiválasztott egyet. Kibontotta, ahogy elolvasta, elvigyorodott.
          -Ki aaaz? Csak nem egy srác? - hajoltam a válla fölé. Ahogy megláttam a nevemet, egyből lehervadt a mosoly az arcomról.
          -Én? - kikerekedett szemekkel bambultam ki a fejemből - Neeeem, én haza mentem! - már el is indultam....volna. Egy kéz vissza rántott.
          -Sorry, de meg kell csinálnod - mosolygott Carlos.
Egy teljes percig őket néztem.
          -Addig úgy sem mész ki, amíg meg nem csinálod - kuncogott Alexa.
Kérlelőn néztem rá, hogy segítsen ki, és ne erősítse a játékot. De hiába.
          -De legalább legyen alsógatya rajta! - adtam meg magamat.
Halston már a konyhában kereste a mézet. James egy ecsettel tért vissza.
Kendall kicsit fura volt... de hát megértem.
          -Ugye nincs semmi baj? - öleltem magamhoz.
          -Niiincs...vagy igen - nézett le rám.
Beletúrtam a még nedves hajába.
          -Szeretlek, ugye tudod? - kérdeztem egy csók után.
          -Tisztában vagyok vele - kacsintott - és én is szeretlek! - szorosan magához ölelt.
          -Okééé, akkor Logan, szabadulj meg ezektől, és Charlo, gyere - hívogatott a kezével Alexa egy félmosollyal.
Egy sóhaj után oda lépkedtem.
Logan levette a pólóját és a nadrágját. Nyeltem egy nagyot.
Nem szabadna furát éreznem...ahj
Megkaptam az üveg mézet és az ecsetet.
          -Eldöntötted, hogy honnan nyalod le? - kérdezte kacagva Carlos.
Mosolyogva beintettem neki.
Logan egyfolytában vigyorgott és én is elkezdtem. Megfogtam az ecsetet, belemártottam a ragadós mézbe és kimázoltam a vállát Logan-nek.
Miután sikerült az egész hasát, karjait és a hátát is bekenni, letettem az üveget az ecsettel.
          -Naaa? - lépett közelebb mosolyogva James.
          -Elég, ha a karjáról nyalom le? - fordultam hátra a többiekhez.
Bólintottak, látszott rajtuk, hogy élvezik... kivéve Kendall-t. De azért mosolygott.
          -Tessék a kezem, nem disznó láb - nyújtotta felém a méztől locsogó karját.
Erre mind felnevettünk.
Óvatosan megfogtam... magam elé tartottam a karját és nevetve elkezdtem nyalni a karját. Úristen...
          -Ezt... még...megbánjátok - jelentettem ki kacagva.
A többiek már rég fetrengtek, és ha jól láttam, Carlos még videózik is...hogy MI?
          -CARLOS! - kiáltottam egyet.
          -Nyugiiii, csak elteszem emlékbe! - mentegetőzött komolyan, de kitört belőle a nevetés.
Logan vigyorgott és rázkódott a kacagástól. Gödröcskééék.... neee ne ne... már megint az a fura érzés. Pont az az érzés, amikor először megláttam a munkahelyemen. A francba, de hát tisztáztam magammal, hogy csak mint barát! Uhh.
          -Oké, ez már csikiz - kapta el a kezét - Szerintem ennyi elég lesz - nyújtotta ki a nyelvét.
Köszköszkösz...
          -Tessék mééééz - Carlos nevetve Logan arcába nyomott egy jókora adag mézet.
          -Mostantól utálom ezt! - súrolta le az arcáról a ragadós édességet.
Sajnos én is kaptam az arcomra. Logan után mentem a mosdóba, hogy lemossam.
          -Jól kicsesztek velünk - mmondta a tükör előtt állva.
          -Ki bizony, többet soha nem megyek bele ilyen játékokba...
          -Én meg soha nem szólalok meg elsőnek, ha felkelek egy ilyen éjszaka után!
Ezen muszáj volt röhögnünk.
          -Kellene egy kis bosszút kiforralni ellenük - oda léptem melléje a tükörhöz.
          -Áh, majd megbeszéljük - kacsintott a tükörképemre.
A csípőmmel meglöktem az övét, mert nem fértem.
          -Hé, én voltam itt előbb! - grimaszolt be és vissza lökött.
Valahogy abba hagytuk ezt a csipő csatát és folytattuk a tisztítgatást.
          -Na jó, én végeztem - eldobtam a vizes vattát a kis szemetesbe.
          -Azt hiszem én is - véletlenül összeütköztünk - Ööö... itt még van egy kicsi - mutatott a szám fölé.
Már nyúltam volna oda , hogy letörüljem, de Logan szája megelőzött.
HOGY MI? Awww... de ez a száj... ha akarnám se tudnám ellökni magamtól... most nem.
Hirtelen az ajtónak csapódtunk és úgy faltuk-nyaltuk egymást.



Az arca még mézes volt... az a méz újra összekent. És a hasa...a pólóm is olyan lett.
Beletúrt a hajamba...ugh...a hideg csak úgy futkosott a hátamon.
          -Charlotte? Hol vagy? Mennünk kéne... - hangzott Kendall közeledő hangja.
Gyorsan ellöktem magamtól Logan-t. Csak most esett le, hogy mit műveltünk...
          -Basszus....basszus - szitkozódtam rémülten.
Logan is elborult tekintettel nézett maga elé.
          -Itt vagytok? - nyitott be Kendall mosolyogva - Jó lenne, ha menné... - nem fejezte be.
Lassan összeráncolta a homlokát, és végig nézett rajtunk.
          -Miért vagy tiszta méz? Nem úgy volt, hogy letakarítod? És a hajadba hogy került? - kérdezte és közelebb lépett.
Valóban láthatta, hogy valami nem stimmel.
A hajam kócosan... az arcomon és a pólómon méz...
Egy nagyot nyeltem, és felkészültem a kemény következményekre...de előbb ki kell rángatnom magunkat ebből...

11. rész - A frolicsome night - Part 1

Sziasztok, hoztam egy új részt :)
Remélem tetszeni fog :D És ha már olvassátok, akkor legalább kattintsatok az értékelésnél valamalyikre, vagy kommenteljetek, tudom, hogy untok komizni, de akkor legalább a Tetszik-re vagy akar a Nem tetszik-re kattintsatok (de remélem az utóbbira nem nagyon fogtok kattintani :P) Sokat jelent nekem, ha visszajelzést kapok, akár negatívat, akár pozitívat :)




Kendall neve díszelgett a telefonomon. Felvettem.
          -Szia! - köszöntem vidáman.
          -Miért nem jöttel? - kérdezte idegesen.
          -Hova? - ráncoltam össze kérdőn a homlokomat.
          -Küldtem egy sms-t egy jó órája, hogy találkozzunk az egyik gyorsbüfénél...
Amikor az üzletben voltam, akkor tényleg jött egy sms-em, csak pont akkor volt ott Logan és teljesen elfelejtettem megnézni, hogy ki küldte.
          -Sajnálom, de vásároltam, és aztán találkoztam Logan-vel és pont akkor küldted - magyarázkodtam.
          -Oké, de már itt várok egy jó ideje, jössz, vagy menjek haza?
Chh...
          -Megyek... - mondtam végül kedvtelenül.
          -Nem muszáj, nem kényszerítlek - elég hülye hangsúllyal mondta.
          -Most mi van? - kérdeztem ingerülten.
          -Semmi... várlak - egy sóhaj után kinyomta.
Na jó, ha baja van akkor mondja el... most nem értem, hogy mi van. Mondtam, hogy nem vettem észre, és hogy sajnálom. Mit tudjak csinálni ha várt annyit... ahhh...
          -Mi az? - kérdezte Logan kilépve a konyhából.
          -Kendall vár engem... amikor összefuttam veled, akkor küldött egy üzenetet de elfeledkeztem róla - még mindig a telefonomat néztem.
          -Ahh, hagyd... biztos rossz napja volt, amúgy is eléggé türelmetlen fajta - a kezét a hátamra helyezte.
Végig futott rajtam a forróság.

Vegül Logan vitt el oda, ahol várt Kendall.
          -Köszi ezt a sok fuvart, majd valahogy meghálálom - nevettem kiszállva a kocsiból.
          -Semmiség, nem kényszerből csinálom - ő is kacagott - És jó volt ez a palacsintázás - egy nagy vigyor ült ki az arcára.
          -Igen, jó volt - mosolyogtam - Akkor... szia - becsaptam az ajtót. Ő is köszönt, majd elhajtott.
Egy sóhaj után belöktem magam előtt a gyorsbüfé ajtaját és a szememmel elkezdtem keresni Kendall-t.
Egy csajjal beszélgetett, és látszólag eléggé jól szórakoztak. Hülye liba...
          -Heló édes - mondtam, ahogy oda értem hozzájuk. Megcsókoltam.
          -Szia nyuszim - mosolygott.
Mi? Nyuszim? Az "édes"-t csak a csaj miatt mondtam. De ez a nyuszi...uhh, kicsit...nagyon fura volt, de még is jó.
          -Ismerjük egymást? - fordultam a lányhoz, aki a helyemen ült.
          -Nem...Joana Kick vagyok - nyújtotta felém a kezét.
          -Örvendek...bocsi csak nem szoktam kezet fogni mindenkivel - mutattam a felém ágaskodó kezére.
Kérdőn visszahúzta magamellé a kezét. Láttam, hogy Kendall mindjárt elröhögi magat.
          -Akkor, ha már így megismerkedtetek...Joana, kettesben szeretnénk lenni - nézett egy mű mosollyal a csajra, aki flegma pofával felállt és köszönés nélkül elhúzta a csíkot.
          -Köszönni luxus mostanság? - mondtam, majd leültem a székre - Amúgy ki az? - grimaszoltam Joana után nézve.
          -Az egyik ex-em... pont jókor jöttél, mert már nagyon kezdtem unni - röhögött.
Nem találtam viccesnek, mert mindig valami rossz sül ki abból, ha feltűnik az egyik ex...
          -Következőkor nem leszek ilyen kedves vele! - mondtam komolyan.
Még mindig csak nevetett.
          -Nem mondod, hogy féltékeny vagy? - nézett nagyot, miután leesett neki.
          -Ha feljelenik egy ex, akkor abból soha nem lesz semmi jó...
          -Jajj, ez a csaj már a múlte, szerintem kómában lehettem amíg vele jártam, mert nagyon nem az esetem - kacagott, kacagott és kacagott.
Még nem hallottam így beszélni... na mindegy.
          -Ugye nem haragszol, hogy nem vettem észre az üzenetedet? - kérdeztem elhelyezkedve kényelmesen a székemen.
          -Dehogy haragszom! Csak kicsit rossz napom volt a stúdióban...fáradt vagyok. A producerünk is pattogott, hogy miért nincs kész az egyik számunk... s ilyen marhaságok...megérthetné, hogy közben forgatjuk a 4. évadot is.
          -Biztos neki is rossz napja volt, ne vedd fel az ilyen kitöréseit, csak a te energiádat szívja...
          -A cigijét szívja, ne az energiám... és köszi, annyira szeretem, amikor megvígasztalsz és meg is hallgatsz! - most már ő is komolyan beszélt.
          -Ez természetes! - mosolyogtam. Megfogta a kezemet az asztal fölött.


Eltelt az idő, már több, mint 2 hónapja vagyok itt Los Angelesben.
Kendall-vel még mindig együtt vagyunk. Voltak rossz napjaink is, de hát melyik kapcsolat felhőtlen? Szerencsére mindig sikerült tisztázni a dolgokat.
Logan-vel pedig legjobb barátok vagyunk. Most már tudom, hogy barátságot érzek iránta, semmi többet. Ez a 2 hónap csak erősítette az érzelmeimet Kendall iránt.
Jobban is megismerkedhettem Alexa-val meg Halston-val. Nagyon jó barátnők lettünk mi hárman, vagyis öten, Doris-val és Lotte-val együtt. Sokszor rendeztünk csajos estet és sikerült összebarátkoznunk mindannyian.
A srácok egy hónapja nagyon bevannak pörögve valami Kids Choice Awards miatt, mert két-két kategóriában is jelöltek. Egy a kedvenc banda. Carlos pedig kedvenc színésznek van jelölve.
          -Azt se tudom mit vegyek fel! - sápítoztam, mivel ma van ez a KCA.
          -Ahh, te még egy zsákban is gyönyörű lennél - karolt át hátulról Kendall, majd belepuszilt a nyakamba. Kirázott tőle a hideg.
          -Hahaha, gondolhatod, hogy zsákban nem jelennék meg soha! - jelentettem ki határozottan. Kendall felnevetett. Szembe fordultam vele - Imádom ezeket! - mutattam az arcán lévő két kis gödröcskére kacagva.
          -Csak azokat imádod? - biggyesztette le az ajkát.
          -Neeem, ezt is szeretem - az arcáról a szájára tévedt a mutatóujjam - Na meg téged! - megcsókolt. Belenevettem a csókunkba.
          -Én is imádlak! - a fenekemre tévedt a keze. Csak egy szál fehérneműben voltam.
Szépen lefejtettem az ujjait a hátsómról és újra a ruháimat vettem figyelembe.
Lehet, hogy Doris-hoz költöztem, de szinte alig járok oda. Leginkabb Kendall-nél vagyok.
          -A többiekkel hol találkozunk? - kérdeztem egy kis idő után.
          -Ide jönnek - kiáltotta be a szobába.
          -Oké...
Az ajtóhoz mentem, hogy becsukjam, mert oda kellett férnem egy szekrényhez.
Fogalmam sem volt, hogy mit fogok felvenni, de hamarosan ki kell találnom, sürget az idő.
Közben tettem zenét a telefonomról és elkezdtem táncikálni.
Ha jól emlékeztem, vettem pár ruhát a múlthéten. Gyorsan előkotorásztam azokat és kiterítettem az ágyra, hogy jobban láthassam azokat.
Egy lila és egy érdekes mintázatú sárgás ruha között vaciláltam.
Épp elindultam volna az ajtóhoz, hogy kikérdezzem Kendall véleményét a ruhákról, amikor kinyílt az ajtó. Vissza fordultam a ruhákhoz, hogy a kezembe vegyem..
          -Szerinted melyik lenne jobb? Ez a sárgás? Vagy ez a lila? - mindkettőt magamhoz mértem, és amikor felnéztem, megdöbbentem - Logan? - nevettem zavartan, mert hát mégis csak fehérneműben vagyok.
          -Bocsi, csak Kendall-t keresem... nem találom sehol és a bejárati ajtó nyitva volt... - magyarázkodott engem nézve, majd megfordult és kiment.
Letettem a ruhákat.
          -Amúgy szerintem a sárgást vedd fel - nyitott be nevetve.
          -Oké oké, csak menj már ki! - takartam el magamat nevetve.
Kacagva becsukta az ajtót
Vegül tényleg a sárgásnál maradtam.
Felöltöztem és megcsináltam a hajamat.
Már mindenki megérkezett, és csak rám vártak...

Hűha, nem semmi a hely, rengeteg híresség van. Kicsit kakukktojásnak érzem magam, mert fura ez az egész számomra.
De csak meg szokom idővel.
Oda bújtam Kendall-hez, amikor elindultunk a narancssárga szőnyegen.
          -Ne aggódj, minden rendben lesz - kacsintott és megpuszilta a fejem búbját.
          -Charlotte a nyusziii - kuncogott Carlos.
          -Heh, köszi - üttem mosolyogva vállon.
          -Ááá, itt a Big Time Rush... légyszives gyertek pár kérdés erejéig - állta el az utunkat egy férfi mikrofonnal a kezében.
Kendall egy bocsánat kérő pillantással elment.
          -Na csajok, magunkra maradtunk - nevetett Halston.
          -Nem sokáig... mindjárt mehetünk fényképezkedni - mosolygott Alexa. Egymásba karoltunk és félre vonultunk.

Amikor már bekellett menni a KCA előadásra, tátott szájjal lépkedtem. Óriási volt a terem.
Én csak nézelődve battyogtam Kendall után, és vártam, hogy már leüljünk.
Pitbull és Chritina Aguilera produkciója nagyon jó volt, egyből megszerettem a Feel the moment számukat.
Aztán Josh Duhamel(aki egyébként jó pasi) elkezdte a dumáját és jöttek az eredmény hírdetések.
Amikor meghallottam, hogy a srácok egyik kategóriában sem nyertek, kiakadtam. Nincs semmi bajom az 1D-vel, de akkor is... miéééért???
          -Nem kell ennyire komolyan venni Chary, már az is nagy dolog, hogy jelöltek bennünket - vígasztalt Kendall, miután már megérkeztünk James-ékhez, ugyanis itt csapunk egy kisebb bulit....csak nem tudom, hogy miért.
          -Ahh... de azért idegesít! - durciztam be.
Magához húzott és megcsókolt.
          -Nagy bulira számíts - figyelmeztetett nevetve.
          -Miért kell ekkora hepajt csinálni? - fúrtam a vállába a fejemet.
          -Rég bolondoztunk így együtt...
          -Hééé, megjöttüüüünk, és vigyázaaat, pia van náluuuunk - kiabálta nevetve Carlos Alexá-val az oldalán.
És tényleg... volt nálunk pár üvegecske.
          -Mi az? - kérdezte Carlos az arckifejezésem láttán - Miért kell azt hinni, hogy nem szeretünk kirúgni a hámból? Emberek vagyunk mi iiiis - rázott meg egy üveg vodkát az orrom előtt.
          -Tudom, és örvendek annak - kacagtam kivéve a kezéből az üveget - Ma engem sem fog érdekelni semmi! - rántottam egyet a vállamon.
          -Ez a beszééééd -magához ölelt és megveregette a hátamat - Carlitos kicsi lánya! - mind szakadtunk.
          -Csak csínnyán-bínnyán Carlos! - fenyegette meg Kendall a barátját nevetve.
          -Okéoké, mielőtt még félre értenél bármit... - gyorsan Alexá-hoz lépett és megcsókolta.
          -Ez így nem igazságooos, nekem nincs senkiiiim - síránkozott Logan.
Mind nevettünk ezen kijelentésén.
          -Hát, haver... ez jutott neked - vágott a hátára egy nagyot James.
          -Tessék társ... - a kezébe nyomtam a vodkát - Ma szerintem ez is megteszi - kacsintottam.
          -Igeeen, mi ketten régi jó haverok vagyunk... kár, hogy csak egy éjszakás kalandjaink vannak, mivel mindig elfogy - mondta, miközben szerelmetesen simogatta az üveget.
Na neee, hát itt komplekt fetrengtünk.
Jó néhány röhögés után elrendezkedtünk és hivatalosan is kezdetét vette a szűk körű igyuk-le-magunkat és a ma-este-nem-érdekel-semmi party.
          -Szóóóóvaaaal? Mit fogunk csinálni? - kérdezte már egy kicsit kótyagosan Logan.
          -Példáuuul...csinálhatnánk azt, hogy aki holnap elsőnek megszóóólal, az le kell vetkőzzön pucérra és valaki, akinek kihúzzuk a nevét, az fogja bekenni mézzel, és ahol akarja, ott le kell nyalja róla azt - röhögött Alexa.
          -Ácsiácsi... ezt mond el még egyszer, mert nem jutott el az agyamig - hunyorított Kendall.
          -Nos, mondjuk holnap reggel felkelünk, és megszólal elsőnek Carlos, ezért le kell vetkőzzön pucérra. A többiek, Carlos-on kívül, leírjuk egy-egy cetlire a neveinket, majd kihúzunk egy papír darabkát. Akinek a neve rajta szerepel, az kell bekenje Carlos-t mézzel, majd le kell nyalni onnan, ahonnan szeretné - magyárazta el érthetően, hogy a Kendall is felfogja.
          -Érteeem...hmm, tetszik - vágott elgondolkodó arcot.
          -Hát nem tudom, hogy akkor is tetszeni fog-e, ha te szólalsz meg holnap elsőnek - üttem vállon.
          -Hm, ha te kell lenyald a mézet, akkor semmi akadája annak, hogy beszélgetni kezdjek holnap reggel - kacsintott és magához húzott.
          -Hééé hééé, mi is itt vagyunk... ezt a hangnemet pedig hagyjátok a hálószobátokon belülre! - játszott színlelt megsértődést James.
Ennél jobban lehet röhögni, ahogy mi röhögtünk? Azt hiszem nem...húúú...
Szóval lerendeztük ezt a hülyeséget... de szerintem nem nagyon fogunk emlékezni erre a játékra...na majd holnap kiderül, hogy ki kit kell nyaljon...
Alexa fel akarta pörgősíteni az estét, ezért elindított egy nagyon jó ritmusos zenét, amire keményen nyomtuk.
Valahogy úgy lehetett elképzelni minket táncolás közben, mint hét részeget, aki rángó görcsökkel szenved.
...

       

10. rész - Pancakes + a guy

Sziasztooook! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem hoztam új részt, de szerda óta nem voltam net közelben :)) Na de most itt van és jó olvasást :D

Doris-val elmentünk egy bárba, hogy megbeszéljük azt, amiért a leginkább jött.

          -Szóval… - kezdett bele zavartan – Remélem, el fogod hinni, amit most mondani fogok neked.

          -Hát, ha az lesz az igazság, akkor igen – bólintottam.

          -Az lesz… - a szemembe nézett – Sébastian megfenyegetett… - ahogy ezt kimondta, nagyot néztem – Igen, és pedig azzal, hogy ha nem fekszem le vele, akkor elmondja a szüleimnek, azt az ügyet, ami történt 12.-be… tudod… - lehajtotta a fejét.

Tudtam. Doris-t megerőszakolták, és teherbeesett. Persze minderről a szülei nem tudtak, nem volt mersze elmondani nekik. Ahogy ő fogalmazott: “Nekem nincs ehhez erőm… bőven elég volt az, amin keresztül mentem, miért akarnám őket is az őrületbe kergetni? Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik… elég, ha csak én szenvedek… ”

Ahogy kiderült, hogy terhes, azonnal el akarta vetetni. Nagy szerencséje volt, hogy akkor már betöltötte a 18. életévét, így nem kellett szülői megjelenés se beleegyezés.

Hidegen bólintottam, mire ő folytatta…

          -… és elképzelheted, hogy mekkora egy rongyos helyzetben voltam. Hirtelen azok a gondolatok cikáztak bennem, hogy basszus, ha megtudják a szüleim, kiakadnak, sőt, hogy már vagy öt éve őrzöm azt a titkot és ők csak most tudnák meg… na meg, hogy a barátnőm pasija ilyet kér? Sébastian-ból ezt tökre nem néztem ki… és talán megérted, hogy miért tettem azt, amit. Gondoltam, hogy te megérted majd, a szüleimmel szemben. De esélyt sem adtál, hogy elmagyarázzam a valós okát a tettemnek… ahányszor a szemembe néztél, a bőr égett le a képemről. Még soha nem voltam ilyen kihasznált, tehetetlen helyzetben, mint akkor. Még arra lettem volna kíváncsi, hogy Sébastian honnan tudott erről a titkomról… és mielőtt vádolásnak fognád fel, mivel csak te tudtál róla, ne vedd annak, mert bízom benned, és tudom, hogy nem mondtad el… de akkor is, honnan tudta meg? – nézett rám könnyes szemekkel.

Most nagyon hülyének éreztem magam… egy részt, mert soha nem adtam neki lehetőséget, hogy elmondja az okot… és, mert egy percig is kételkedtem benne.

          -Sajnálom Doris… én voltam a legnagyobb dinka kettőnk közül… - megfogtam a kezeit az asztalon – Rá kellett volna jönnöm, hogy Seb egy oltári nagy barom volt, és szerintem most is az. Nem mondtam el senkinek, de az év szilveszterekor részegen a szemem láttára kezdett ki egy csajjal… és ne kérdezd, hogy az után mi történt velük, mert elhúztam a csíkot… csak én, aki annyira szerelmes voltam belé, nem láttam attól a szaros rózsaszín ködtől, ami szürke lett egy idő után. De most, Kendall mellett, újra kivirult az a köd, és ennek eszméletlenül örvendek, csak…

          -… csak itt van Logan – fejezte be helyettem a mondatot.

          -Igen – bólintottam egy gyenge mosollyal.

          -Mindketten nagyon nehéz dolgokon mentünk keresztül… és úgy gondolom, hogy neked jár a legnagyobb tisztelet. És tudod minek örvendek? – kérdezte mosolyogva – Hogy a barátom vagy! Hogy mindig egymás mellett voltunk, amikor szükségünk volt a másikra és a vigasz szóra.

Oké, itt nekem befellegzett, elbőgtem magam. Nem sokára Doris is csatlakozott az itassuk-meg-az-egereket projekthez.

           -Én is köszönöm, hogy vagy nekem! – gondolkodás nélkül felálltunk és megöleltük egymást. Nem érdekelt, hogy ki néz és ki nem. Az sem érdekelt, ha egyesek magukban hülyének vagy bolondnak tartottak… az egyetlen dolog, ami érdekelt, az az volt, hogy végre mindent tisztáztunk Doris-val, és újra tiszta lappal folytathatjuk az új életünket.

Doris-val elbuszoztunk a hotelhoz, ahol én vagyok megszállva.

          -Mit szólnál, ha hozzám költöznél? – kérdezte az ágyamon ülve – Tuti, hogy olcsóbban kijönnénk! – mosolygott.

          -Ja, jó lenne egy kicsit spórolni… hiába, hogy nagyot örököltem, de be akarom osztani – magyaráztam leülve melléje.

          -Akkor? Pakoljunk össze és húzzunk hozzám… úgy is két szobás lakás…

          -Minek neked két szoba? – kérdeztem nevetve.

          -Csak az a ház volt – nekem dőlt kacagva.

Doris makacskodása rávett, hogy kijelentkezzem a hotelból.

          -De attól még bármikor összefuthatunk! – mondtam Giná-nak, aki egy kicsit szomorúan fogadta a hírt, hogy elmegyek.

          -Oké… akkor, tudod a számom, bármikor hívhatsz! – mosolygott megkönnyebbülve.

          -Megbeszéltük – kacsintottam rá – Sziasztok! – Jack-nek is köszöntem.

Visszaérve Doris házába, egyből a szobámba settenkedtem. Nagyon szép volt!

Gyorsan letettem a bőröndjeimet, és a stílusomnak megfelelően berendeztem a szobát.

          -Hm… nagyon jó lett! – nézett körbe az ajtónál állva Doris – Lenne egy kérésem… nem mennél el vásárolni? Jobban ismered a helyet, mint én.

          -Örömmel… miket vegyek? – sétáltam oda hozzá.

          -Összeírtam egy listát – nyújtott át egy cetlit nevetve.

Mosolyogva elvettem azt. Felhúztam a cipőmet és egy zacskóval a kezemben elindultam egy ABC felkeresésére.

Az embereket és a házakat fürkésztem mosolyogva. Eszméletlen, hogy mennyire megváltozott az életem, amióta itt vagyok. Szerintem nem véletlen, hogy azon a földrajzórán épp nem aludtam, és az ismeretterjesztő filmet kuksoltam. Mert hát amúgy nem voltam valami nagy földrajz-buzi…

Beérve egy üzletbe, elvettem egy kosarat és kíváncsian kezdtem el nézegetni a polcokat meg a cetlimet.

          -Alma... – megkerestem a gyümölcsöket és mértem úgy kb. 1Kg-ra a zöld almákból.

A cetli aljára érve átnéztem az egészet, hogy biztosra megvannak-e a kihúzottak:

1Kg Alma

10db. Tojás

Víz

Cukor, só, bors

Kenyér

Savanyúság

Szalámi

Oké, ezek mind meg vannak, de még is mit gondolt, hogy hogy viszem haza?

Még így is volt vagy három dolog a listán. Rizs.

Nagy nehezen megkaptam, amikor akartam oda nyúlni érte, megszólalt a mobilom, kaptam egy sms-t. Közben a kezem beleütközött egy másik kézbe.

          -Oh, bocsesz – hangzott egy ismerős hang. Felkaptam a fejemet… Logan?

          -Szia – köszöntem meglepődötten.

          -Charlo? Szia, hát te? – ő is ugyan olyan meglepett volt.

          -Ide költöztem Doris-hoz – újságoltam mosolyogva.

          -Komoly? Akkor közel leszünk egymáshoz – mosolygott.

          -Hogy hogy? – kérdeztem összeráncolt homlokkal.

          -Itt lakom nem messze – megint egy nagy mosoly, amitől kezd remegni a lábam.

          -Hm, mily véletlen egybeesés – kuncogtam jókedvűen.

          -Az – halkan felnevetett.

          -Amúgy te is rizset veszel?

          -Vedd csak meg, annyire nem sürgős – elvette a polcról az utolsó csomagot.

          -Milyen önfeláldozó vagy – kacagtam kivéve a kezéből a rizset.

          -Inkább rizsfeláldozó – szakadtunk egy az egybe.

          -Köszi – böktem ki, miután lenyugodtunk – Amúgy fogalmam sincs, hogy hogy viszem haza ezeket – meredtem az egyre nehezedő kosaramra.

          -Kocsival vagyok, elvigyelek?  – dobta fel az ötletet.

          -Hát, nem is tudom – egy mű elgondolkodást színleltem – Igen! – vágtam rá nevetve.

          -Még mit kell vegyél?

Megnéztük a listát… Logan arca közel volt az enyémhez, éreztem az illatát. Egy nagyon kellemes parfüm csapta meg az orromat. Hm, szívesen érezném ezt mindennap… Na, most állj le Charlotte! – parancsoltam magamra. Közben észrevettem, hogy a lista helyett Logan-t bámulom és közben az alsó ajkamat harapdálom.

          -Még tej kell, liszt és nutella – olvasta fel a hátra lévő dolgokat – Hm, csak nem palacsintát készítetek?

          -Fogalmam sincs – nevettem fel.

Miután végeztünk mindennel, bepakoltuk a két nagy zacskót a kocsi csomagtartójába és elindultunk.

          -Köszi, nem is tudom, hogy hogy jöttem volna haza… sajnáltam volna taxira kiadni pénzt – mondtam, miközben segített bevinni a csomagokat.

          -Megjöttél? Elfelejtettem felírni a tampont, de nem baj majd elu… - ahogy meglátta, hogy ki van a hátam mögött, egyből elszégyellte magát és zavart nevetésbe kezdett.

          -Elmehetnék én is, de szerintem kicsit fura lenne a szituáció az üzletben – kacagott Logan.

          -Máskor nem szólalok meg addig, amíg meg nem látom, hogy ki jött be – legyintett mosolyogva – Amúgy, mi szél hozott? – kérdezte és közben sokat sejtetően Logan után rám nézett és egy félmosollyal ajándékozott meg.

          -Összebotlottunk az üzletben, szó szerint – Logan kacagva rám nézett.

          -Ja, és arra nem gondoltál, hogy esetleg nem leszek képes haza hozni a sok cuccot? – mutattam a zacskókra, amiket Logan közben letett a konyhába.

          -Oké, bocsika, de ahogy látod, végül jól jött ki ez az egész – kacsintott. Én egy ha-elmegy-meghalsz nézést dobtam rá.

          -Végül igen… - mondtam vállat vonva.

          -Logaaan – kiáltott vissza a szobából, mert közben lelépett Doris – Nem maradsz? Palacsintát akarok készíteni…

          -Jól hangzik – jött a válasz. Belül nagyon örvendtem ennek a válasznak, de azért kicsit tartottam ettől az egésztől.

          -Oké, akkor neki is kezdek – Doris visszajött és bement a konyhába.

Logan és én kipakoltuk a zacskóból az ételeket. A palacsintához valókat elől hagytuk.

Végül mind hárman kivettük a részünket a sütésben. Teljesen elhülyéskedtük az egészet.

          -A három muskétás színre lép – Doris kijelentésén csak úgy gurultunk a nevetéstől.

A lisztel babráltam, amikor Logan odalépett hozzám, és belenyúlt a tasakba, majd az arcomra kent egy jókora adag lisztet.

          -Hééé – néztem rá egy nevető, de mérges tekintettel. Szerintem fogta az adást, hogy ezzel kirobbantotta a Charlotte-bosszúja akciót.

Belemarkoltam a lisztbe és elkezdtem közeledni feléje. Rémülten nézett rám.

          -Mit akarsz? – bökdösött a kezemre.

          -Ja, semmit – rántottam egyet a vállamon, és gyors mozdulattal az egészet a hajába szórtam.

          -A hajaaaam – kiáltotta el magát.

Persze hogy Doris meg én vihogtunk, mint a hiénák. Tök durva volt, ahogy a hajából elkezdte kirázni a lisztet. De csak rosszabbat csinált.

          -Tudjátok, most elrontottatok egy reggeli fél órás munkát – simított végig a haján.

Erre még jobban röhögtünk.

          -Fél óra? – kérdeztük egyszerre Do.-val fulladozva.

Nevetve bólintott.

          -Így most öregedtél vagy 10 évet – néztem meg jobban.

          -Tényleg! – helyeselt bólogatva barátnőm az “ősz” haját nézve.

          -Ne mááár, 10 év az sok idő – egy tükörhöz rohant és szemügyre vette a helyzetét – Uh, tényleg – grimaszolt kacagva.

A szórakozás kedvéért Doris-t is beliszteztük és készítettünk egy csomó képet.

Nagyon jól elvoltunk. Rengeteget nevettünk.

Kicsit szégyelltem magam, mert egyszer sem jutott eszembe Kendall… csak Logan körül kattogott az agyam.

Jajj, ez az együtt töltött idő is csak még jobban erősítette bennem a vonzalmat iránta.

A telefonom csengetése zavart be a palacsinta evésbe...