4. rész - Have fun!

Sziasztok! Már is itt az  úúúj rész ^^




Amikor felébredtem a fura ágyamból, kimentem a konyhába teát főzni. Ahh, csak tea volt az egész "házban"... remek.
Szóval muszáj volt lefutnom vásárolni... írtam egy kis cetlit, hogy Mia tudja, merre is mentem.

Átöltöztem és elindultam a közeli üzletbe. Ahogy kiléptem az ajtón, szembe futtam azzal a Jennifer-vel.          -Helló - köszöntem neki mosolyogva.Csak egy hajdobással válaszolt. Kedvem támadt volna röhögni, de visszatartottam.Bezártam az ajtót és mentem... volna. Valaki nagy erővel nekem ütközött, én meg elterültem a földön.
          -Az istenit! Figyelj már oda, hogy m... - felismertem a csávókát.
          -Oh, sajnálom... - mosolygott rám.
Nekem nem volt mosolygós kedvem. Felém nyújtotta a kezét, amit nem fogadtam el.
Asszem' az a Carlos volt. Ez is egy minusz pont... eddig 2 minusz van és 1 plusz pont... jobb ha nagyon gyorsan csinálnak valamit amivel még kiengyenlíthetik ezt az állást.
          -A szomszéd nem nagyon bír minket - hallottam a lassan elhalkuló hangját.
Eltaláltad!
A lobby-n keresztül menve még megálltam az automata gépnél és vettem egy Snickers-et, amit kifele menet elrácskáltam.

Ahogy sikerült minden hasznos ételt megvenni, siettem vissza a 2K-ba. Mia és Katie szeme már biztos kopog az éhségtől.
Kinyitottam az ajtót. Senki nem volt a konyha közelében. Még alszanak?
Letettem a csomagokat a konyhapultra, majd Mia szobálya felé vettem az irányt. Hiába kopogtattam, semmi válasz. Benyitottam... az ágy meg volt vetve...
Leléptek...
Bementem a szobámba, ugyanis ott volt a telefonom, gondoltam felhívom, hogy hol vannak. Egy üzenetem volt Miá-tól:

    A szomszédban vagyuuunk :) nem volt semmi kaja, és Katie felajánlotta, hogy menjünk át hozzájuk... nem utasíthattam vissza... ismersz ;D Gyere te is! :)

Hát persze... gondolhattam volna...

Reggelizés után végül úgy döntöttem, hogy megnézem Miá-t.

Kopogtam a 2J-nél, és nyílt is az ajtó.

Egy magas srác állt velem szemben.

          -Hellóóó! James vagyok - vigyorgott.

          -Nikki... - kezetráztunk.

Lassan bementem... sokkal másabb volt ez a lakrész.

Csúszda? Néztem nagyot. Tuti, hogy ki kell próbálnom majd - döntöttem el magamban egy mosollyal.

          -Bemutatom nektek a legjobb barátnőmet, akiről már beszéltem - húzott magával Mia.

Egy narancssárga kanapén üldögéltek. James lehuppant Logan és... egy világos hajú srác közé.

Logan mosolyogva köszöntött.

          -Kendall Schmidt... - mutatott a James mellett ülő fiúra Mia - Carlos Pena - ezt a nevet már vigyorogva mondta. Eszembe jutott, hogy ez a srácért van oda annyira.

          -Szia, én Camille Roberts vagyok... Logan barátnője - kezetráztunk.

          -Josephine Taylor.... de kérlek csak szólíts Jo-nak - mondta mosolyogva.

          -Nikki Adams... csak Nik - kicsit zavartan éreztem magam ennyi ismeretlen között.

Jo lehuppant Kendall ölébe... akkor ezekszerint ők is járnak.

Leültem Mia és Katie mellé.

Carlos elég fura volt... valami sisakot viselt a fején... muszáj volt rákérdeznem.

          -Figyu.... Ca...Carlos... miért van a fejeden az az izé? - kérdeztem egy halvány mosollyal.

          -Nem lehet tudni... elmondása szerint egy nagyon hasznos védőeszköz... - szólalt meg Kendall.

          -Mert az is! - duzmált be Carlos.

Erre mind felnevettünk.

          -Mit szólnátok egy esti P.W. beavatós bulihoz? - kérdezte James felvillanyozva. Nagyon nézett minket Miá-val... ja, hogy jaaa.. mi lennénk az áldozat?

          -Kirááály! - csendült fel Mia.

          -Ne már M., tudod jól, hogy utálom az ilyen beavatós akármiket... - suttogtam barátnőmnek idegesen.

          -Tudooom, de ezt nem hagyhatjuk ki... 

          -Ahh, kösz, hogy rám is gondolsz - felálltam és elindultam az ajtó felé.

          -Héhéhééé - pattant fel Logan a kanapéról - Hová mész? - visszatántorodtam, mivel megfogta a karomat. 

          -Vissza oda, ahol nyugodtan megfoghatom a könyvemet, és kiolvashatom! - mondtam keményen.

          -Mi a baj? - kérdezte.

          -Nem rád tartozik! - talán túl kemény vagyok? Mindegy.

          -De nem minden beavatás egyforma... nem csináljuk durván... - szólt kedvesen.

Hátra néztem a többiekre, akik mind egy-egy Kérlek-et suttogtak.

          -Na jóóó - adtam meg magamat mosolyogva.

          -Hurrááá! - ugrott fel James, majd a többiek is.

          -Nem tudok maradni Logaaan - csókolta meg barátját Camille - Gyakorolnom kell a holnapi meghallgatásomra... Sziasztok srácok, jó bulizást! - azzal elment.

          -Mindenki este 9-re legyen itt! - mondta hangosan Carlos.

Egy-egy bólintással lerendeztük.

          -Hozzatok valami innivalót - hallottuk Miá-val, amikor már az ajtónál voltunk.

          -Rendicsekk - válaszolta M. - Naaa? Melyikőjük tetszik? - lökdösött, miután bedőltünk az ajtón.

          -Mi? Ezt most komolyan megkérdezted? - néztem rá unottan.

          -Miért? Az egész jó pasi... - mondta tiszta lazasággal.

          -Lehet, de egyik sem keltette fel a figyelmemet...

          -Még nem... - kuncogott Mia.

20:47 - néztem a telefonomra. Most értem vissza a boltból. Vettem három üveg whisky-t és két üveg narancslevet. Remélem elég lesz.

          -Még azt sem tudom, hogy mit vegyek feeeel - rohantam be a szobámba. Mia már szokás szerint készen volt.

          -Valami olyat, ami csinos, mert azt hiszem a városba is megyünk - kiáltott be Mia.

A ruháim felét a szoba közepére dobáltam, amikor egyszercsak a kezembe akadt az egyik kedvenc darabom.

Gyorsan magamra szereltem és bepózoltam Miá-nak.

          -Baszod... ez nagyon jó! - dícsért meg.

          -Akkor tedd hasznossá magad, és készíts egy képet - kuncogtam.

Elhelyezkedtem egy karosszékben, de előtte barátnőm kezébe nyomtam a telefonomat.

          -Na csíííz! 

Hiába csíz-el... tudja jól, hogy nem vagyok a mosolygás királynéja.

Feltettem twitterre:

          

@NikkiAdams: A P.W. beavatás előtt :D @MiaCooker

Már 21:06 volt... nem baj, a csajoknak illik egy kicsit késniük.

Megfogtam a csomagot, amiben voltak az innivalók. Bezártam az ajtót, és mehettünk át a szomszédba.

Carlos engedett be minket.

          -Jo hol van? - kérdeztem körül nézve.

          -Közbe jött valami, és nem tudott jönni - huppant le a kanapéra Kendall.

          -Hölgyeim... na meg Uraim! - nézett a srácokra James - Első állomásunk a moziiii - állt fel a konyhapultnál lévő széktől.

          -Mit nézünk? - szólalt meg Mia is.

          -Vasember 3! - csillogtak Kendall szemei.

          -Komoly? Imádom! - és ezennel kiegyenlítették az állást 2-2-re. Kapnak a filmválasztásért egy jó pontot.

          -Ne mááár... Vasember? - nézett nagyokat Mia.

          -Te sem szereted? - kérdezte unottan Carlos. Mia csak megrázta a fejét - Akkor le is léphetünk majd - kacsintott mosolyogva.

          -Benne vagyok - kuncogott M.

          -Logan hol van? - ásítottam egy nagyot.

          -Logan itt van! - suhant előmbe. A fürdőből jött ki.

          -Sajnálom haver, de ez még mindig nem elég... - szólt közbe Kendall a telefonját nézegetve.

          -Mi? Mennyi? - rohant oda barátjához összeráncolt homlokkal.

          -32:16... és 29:00 alatt lenne a rekord... - tudatta a sráccal.

          -Jajj ne mááár... - dobta le magát Kendall mellé - Egyszer úgy is sikerülni fog! - ütött a kanapéra összeszorított ököllel.

          -Mi ez az egész? - álltam eléjük.

          -Uhhh... Nik, nagyon dögös vaaaagy - nézett végig rajtam Logan, majd Kendall is.

          -Köszönöm... de mi ez a 32 perc? - tereltem a szót. Nem vagyok hozzászokva a bókokhoz.

          -Azt mérjük, hogy Logan mennyi idő alatt képes belőni a haját... - mondta röhögve Kendall.

          -Hééé, KéjDog! Azt mondtad, hogy segítessz! - támadta le Kendall-t. Hm, ez a KéjDog név tetszik...

          -Segítek is, de az nem azt jelenti, hogy nem  röhögök egy jót rajta.

          -Furák vagytok! - bólogattam felhúzott szemöldökökkel.

          -Tudjuk! - válaszoltak kórusban mind a négyen.

Valahogy sikerült elindulnunk a moziba.

A nagy sor után, és az autogram osztogatás után végre elszabadultak a srácok is.

          -Egy M&Ms-es popcorn-t... - mondta az elárusítónak Carlos. Nagyot néztem.

          -M&Ms és popcorn? Azt meg hogy? - muszáj volt megkóstolnom, ahogy kézbe kapta Carlos.

          -Na milyen? - kérdezte.

          -Finom... de maradok a sajtos-vajasnál - nyújtottam ki a nyelvemet.

Logan-vel maradtunk, mert a többiek már mindent megvettek és siettek jó helyet keresni.

          -Amúgy nem nagyon szeretem azt a kotyvasztást, amit Carlos vett...

          -Hát... én sem tudnám sokáig enni...

Vettünk sajtos-vajas popcorn-t és Cola-t, majd bementünk a terembe megkeresni ezeket a hülyéket.

3. rész - I'm a lazy girl

Sziasztok! Meghoztam a 3.-at is :) Örvendek, hogy kattintotok a Tetszik gombra és komiztok is :D Ez a rész hosszabra sikeredett ^^




Valahogy Mia is bevonszolta magát a liftbe és megnyomtam a másodikra vezető gombot.
          -Téged teljesen nem izgat fel a tudat, hogy itt vannak? - kérdezte egy kis csend után.
          -Miért kéne izgasson? Te vagy oda úgy értük... én dolgozni jöttem, és nem valami fiúbanda után futkosni - néztem a szemébe komolyan.
          -Jójó... megértettem - sóhajtott nagyot.
Egy kis csengő jelezte, hogy megállt a lift a 2. emeleten. Izgatottan kiszálltunk és megkerestük a 2K jelzésű ajtót.
          -Na? Készen állsz? - vigyorogtam a kilincset fogva.
Mia hevesen bólogatott. Benyitottam.
          -Mmm... ez... ez eszméletlen - néztem körbe.
Egy nagy tér fogadott minket. Ennek a térnek a végén volt két ablak, aminek köszönhetően jó volt a szoba világossága.
Jobbra volt a konyha, mellette a fürdő. Balra pedig a szobák. Természetesen egyből letámadtam azokat, és lefoglaltam egy nagyon hangulatos és szép szobát.

Az volt a nagyon érdekes benne, hogy a szekrényt össze tudtam húzni, így  az íróasztal eltűnt. Hm... ez nagyon király!

A bőröndöket unottan csaptam le a fura ágyra... majd megszokom azt is.

Kíváncsian átmentem Miá-hoz. Az ő szobálya sem volt piskóta.

          -Nik...én már is szerelmes lettem ebbe a helybe - ugrott a nyakamba vidáman.

Miután leszállt rólam, sikerült jobban szemügyre vennem a szobát.

          -Ez nem ér... neked van terasz, nekem meg nincs... - panaszoltam mosolyogva.

          -Iiiigen, és tudod, hogy hova látok ki? - kérdezte egy nagy-nagy mosollyal.

          -Na hova? - közeledni kezdtem a teraszhoz.

          -Egyenest a medencére - ugrándozott vigyorogva - Na meg a város nagy részére...

          -Mind ezt én is láthatom az ablakból... szóval... - megrántottam a vállamat és kiléptem a balkonra.

          -De nem ugyanaz - öltötte rám a nyelvét.

Sikerült megbarátkoznunk a szobáinkkal, és jöhetett a kipakolás. Ahogy azzal is végeztünk, Mia jött egy jó ötlettel, hogy menjünk le a medencéhez.

Valahogy megkerestem a fürdőruhámat és átöltöztem. Még kaptam magamra egy köpenyt.

Felnéztem még Twitter-re, és láttam, hogy Mia már megörökítette magát a fürdőruhával.

@MiaCooker készen áll...és te, @NikkiAdams? :D <3
 

Gyorsan vissza írtam egy Mehetünk-et.

Már javában süttettük magunkat a napozóágyakon, amikor egy plázacica csaj köhintett egy nagyot. Feltoltam a szemüvegemet a fejemre és megkérdeztem, hogy Mi a baj?

          -Csak az, hogy a helyemen terpeszkedsz... - a bal karját úgy tartotta, mint egy madár a törött szárnyát.

          -Oh, igen? - felültem... közben láttam, hogy elég sokan néznek minket - Hol írja a nevedet? Talán itt? - kukkantottam a napozóágy két oldalára - Vagy talán az alján? - ott is megnéztem, de sehol egy név -Hm... nincs olyan cetli ide ragasztva, amelyen az állna, hogy:  Törött kezű csajszi tulajdona, jobb ha nem teszed rá a segged! ...Szóval bocsika! - egy mű mosollyal vissza helyeztem a napszemüvegemet az orromra és hátra dőltem.

A csaj egy felismerhetetlen hang után elhúzta a csíkot.

Ahogy észrevettem, hogy mindenki nevet, kezdett érdekelni az ok, hogy miért is.

          -Nagy voltál csajszi! - kacsintott, majd mutatott rám egy srác.

          -Végre egy kemény csaj a P.W.-ban - mosolygott egy lány rám.

Nekem csak egy WTF? fej volt a reagálásom ezekre.

          -Király vaaagy! - csüccsent le mellém egy 15-16 éves kiscsaj.

          -Miért is? - kérdeztem zavarodottan.

          -Ez a csaj a plázacicák egyike... úgy nevezik magukat, hogy a Jenniferek. Csak most egy kicsit szét széledtek, és felbomlott az egyensúlyuk - kuncogott.

          -Aha, hát nekem aztán nagyon mindegy, hogy kik ők. Annyi biztos, hogy nem hagyom magam!

          -Ezt szerintem mindenki látta... vedd úgy, hogy mostantól "híres" vagy itt a Palm Woods-ban - rajzolt a kezével idézőjelet.

Közben bemutatkoztunk egymásnak. Katie Knight-nak hívják, és az egyik testvére BTR tag.

Mia megérkezett a fürdésből, és hárman folytattuk a duma party-t.

Egy kép is készült rólam, amit feldobtam twitterre.

Egy jó nap egy új helyen :)
@MiaCooker @KatieKnight2

Estefele már jobbnak láttuk, ha elvonulunk a "lakásainkba".

Katie átjött hozzánk. Mia, ahogy megtudta, hogy velünk szembe lakik a BTR, na meg Katie is, egy jó erőset sikított.

De nem maradtam a lakrészünkben... amikor jöttünk, láttam egy automata gépet teli édességgel, és most nagyon megkívántam valami édeset. Gyorsan átöltöztem és leléptem.

Már kevesebben járkáltak a lobbyban.

Ahogy odaértem a géphez, megpillantottam valakit, aki nagyon kínlódott.

          -Szia... esetleg segíthetek? - kérdeztem a sráctól. Lassan felém fordult és elmosolyodott.

          -Hm... a laza csaj, aki nem fél beszólni egy Jennifernek - kuncogott.

          -Igen, én volnék az -eröltettem magamra egy halvány mosolyt.

          -Logan Henderson - nyújtotta felém a kezét.

Egy kis habozás után kezet ráztam vele.

          -Nikki Adams... de csak simán Nik.

          -Oké Nik... szóval az a probléma, hogy nem veszi be a pénzt... - mutatott a gépre.

          -Az nem probléma - azzal elindultam az automatához és elkezdtem hátrafele nyomni, amíg megdőlt egy kicsit. Vissza engedtem a helyére és belehelyeztem annyi aprópénzt, amennyi kellett egy Skittles-hez.

          -Tádááámm - lebegtettem meg előtte a piros csomagot.

          -Le a kalappal ön előtt - hajolt meg. Még egy képzeletbeli kalapot is levett a fejéről.

Kacagtam... végre kacagtam úgy igazából.

          -Hm... végre látlak nevetni - mosolygott.

          -Hogy érted? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.

          -Hát úgy, hogy ma nem láttalak egészen mostanáig nevetni - kicsit elpirult. Wow.

          -Mostmár láttál - kuncogtam. Azzal elindultam.

          -Egyedül akarod megenni? - hallottam a hangját ennek a Logan gyereknek.

          -Szerintem igen... miért? - néztem az édességre, ami a kedvencem.

          -Mert imádom - nevetett.

          -Ez nem indok - mosolyogtam.

          -A kedvencem... ez elég?

          -Az én kedvencem is - emeltem meg a szemöldökeimet - Na gyere... legalább megismerem a barátnőm kedvenc bandájának az egyik tagját... 

          -Hm... szóval a barátnőd Rusher? - közeledni kezdett felém. Kimentünk a lobbyból, majd kiültünk a medencéhez.

          -Asszem'... ha így hívják a BTR imádókat, akkor igen - kuncogtam.

Elég sokat beszélgettünk... Mia üzenete szakított minket félbe.

          -Megyek... - álltam fel. A vízben lógattuk a lábainkat - Uhh... olyan a lábam, mint az összeaszalódott szilva - ezen mindketten nevettünk.

          -Az enyém sem néz ki másképp - emelte ki a végtagjait.

Hangos röhögésbe kezdtem.

          -A tied még durvább!

          -Hahaha - nyújtotta ki a nyelvét.

Valahogy elindúltunk a lobbyhoz és a lifthez.

          -Eldobom a Skittles zacskót, ha akarod - mondta.

          -Jajj dehogy... megtartom emlékként - mondtam mosolyogva - Vagy 5 füzetem van tele ilyen és más zacskókkal. Beragasztom őket, és odaírok mindegyikhez valamit, amitől eszembe jut az a bizonyos emlék - magyaráztam mosolyogva.

          -Mmm... nagyon ötletes - bólogatott vigyorogva - Tetszik!

          -Ugye ugye? - kacagtam - Na jó éjt Logan... - köszöntem el tőle egy mosollyal.

          -Neked is... szia...

Egyszerre csaptuk be magunk után az ajtót.

          -Merre voltál? - jött elő Mia.

          -A BTR-es sráccal beszélgettem...

Nagyot... nagyon nagyot nézett. Röviden elmeséltem neki az est történteit, mert tudtam, hogy addig nem hagy nyugton, míg el nem mondom.

          -Szuper! - mosolygott - ... Katie itt aludhat? - kérdezte.

          -Persze... ezt nem kell kérdezni, nem vagyok az anyád - beleborzoltam a hajába kuncogva. Utálja, ha azt csinálom.

          -Akkor dobok neki egy üzit, hogy jöhet - kapta elő a telefonját.

          -Miért nem mész át? Itt van 2 méterre az ajtajuk...

          -Igaz - sóhajtott, majd elnevettük magunkat.

2. rész - New location

Sziasztok, meg is hoztam az új részt :) Köszönöm a komikat <3 ^^


Valamiért nagyon fáztam... álmosan kinyitottam a szememet és észre vettem, hogy Mia az egész takarót magára csavarta. De mindegy is... már ideje felkelni.
A gépünk délután 2-kor indul, és.... addig még van 4 óránk.
Gyorsan összekaptam magamat és felébresztettem Miá-t.
          -Ne máááár, még 5 perc... - a fejére húzta a takarót. Persze én lerántottam róla.
          -Na lássuk csak... - elgondolkodó arcot vágtam - Véletlenül nem L.A.-ben lakik a Big Time Rush? - emlékeztettem.
Heh, ahogy gondoltam, egyből kiszökött az ágyból, és futva a szobályába sietett.
Fel is csendült az első szám, ami elmaradhatatlan volt, a Windows Down.
Még én is énekeltem, miközben a reggelit dobtam össze.
Mia szobálya előtt lassan gyűlni kezdtek a bőröndök. Összesen hatot számoltam össze. Huh, nem kevés, mondjuk nekem is van úgy öt darab.
          -Gyere enni! - próbáltam túl kiáltani a zenét. Kevés sikerrel. Belegondoltam, hogy a a szomszédok mennyire fognak örvendeni, hogy elhúzzuk a formás fenekünket innen.
Bementem a szobályába és kikapcsoltam a zenét, majd újból reggelizni hívtam.
Ahogy kitettem a lábam a küszöbön, a zenedoboz elindult, de jött utánam Mia.
          -Legalább ilyenkor bírd ki nélkülük, komolyan - forgattam a szemeimet az asztalhoz ülve.
          -Chh... majd ha fagy! - nyújtotta ki a nyelvét.
Végre valahára nekikezdtünk enni.
          -Amúgy valami Palm Woods nevű hotelban kapunk szállást, a kiadó állja a bért.
Mia kezéből kiesett a villa. Megilyedtem... ennyire rossz lenne a spagetti?
          -A....a Palm Woods-ba? - nyögődözött kikerekedett szemekkel.
          -Jah... igen - fellélegeztem, akkor a kajával nincs baj - Miért?
          -Mert... - egy óriási mosoly ült az arcán - mert ott van a Big Time Rush - a banda nevét már kiáltotta. Felállt és elkezdett ugrálni.
Hurrá... és akkor? Egy "kit-érdekel" nézéssel folytattam az evést.

A reptéren egyre jobban idegesített Mia rajongása. Remélem valahogy lenyugszik. Mi lesz akkor, ha véletlenül összefut valamelyikőjükkel? Jobb, ha veszek neki egy pórázt, mert még a végén letámadja az egyik bandatagot.
          -Légyszíves add le a csomagokat, addig gondoskodom a jegyeinkről... - ráztam le. Szükségem volt egy kis csendre.
Körülbelül 2-3 órás lesz az út, amit szerintem olvasással fogok eltölteni, mivel imádok olvasni.
Jelenleg egy dráma könyvet olvasok, melynek címe Titkok. Elég vastag könyv, de nagyon jó.

          -Basszus Nikki... csak pár óra választ el a kedvenc bandámtól - vigyorgott az mp4-vel babrálva. Nagyon nehéz volt kitalálni, hogy mit fog hallgatni egész úton.
Csak arra kértem, hogy ne bömböltesse irtó hangosan a zenét, mivel olvasni szeretnék.
Kinyitottam a könyvet a könyvjelzőhöz, és neki láttam. Nagyon belemerülhettem, mivel már csak a leszállásnál csaptam össze a könyvet. Még van hátra 143 oldalam. Muszáj volt megszámolnom. Ez egy szokásom.
Közben Mia belealudt a zenehallgatásba és felébresztettem.

Ahogy leszálltunk, megkerestük a kilenc darab bőröndöt, ami a mi tulajdonunkban állt, és fogtunk egy taxit. Igaz, hogy a sofőr nagyot nézett a csomagok láttán, de sikerült mindent bedobni a kocsiba.
A várost tátott szájjal néztük, eddig még csak képeken csorgattuk a nyálunkat erre a helyre, pedig elég közel van New York-hoz.
Megérkeztünk a Palm Woods feliratú szállóhoz, ahol olyanok élnek, akik már szerepeltek tv-ben, énekesek és ilyen-olyan hírességek... Most már értem, hogy akkor a BTR miért van itt.
A sofőr bemondta az összeget. Oda adtam a pénzt, de újra hátra tartotta a kezét... mi van?
          -Köszönjük! - rázott kezet Mia a sofőrrel.
Kipattantunk a kocsiból és kihalásztuk a bőröndjeinket. A taxis hamar elhúzta a csíkot.
          -Szerintem a borravalót várta... - mondtam, miután rájöttem a szándékra.
          -Tudom - kacagott - Szegényke csak a kezemet kapta - nevetett hangosan.
          -Cseles vagy - löktem oldalba.
          -Én érek be hamaraaaabb! - kiáltotta el valaki magát  a hátunk mögött. Sikeresen nekem is ütközött és kiverte a kezemből az egyik bőröndöt, majd befutott a bejárati ajtón. Azt a srácot még követte három.
          -Nik! - bökte ki falfehéren - Ezek ők voltak! - nézett a bejárati ajtóra, ami szépen lassan becsukódott.
          -Hát figyelj... szép bemutatkozás... kapnak tőlem egy minusz pontot... - szedtem fel két bőröndöt a földről.
          -Gyere mááár, menjünk beeee - húzott magával.
          -Mia! Menj nyugodtan, én annyira nem sietek... - tényleg kezdett elegem lenni.
Befutott, én meg belépkedtem utána. Egy elég nagy előtér fogadott, ahol nagy volt a nyüsgés. Ez már is tetszik - mondtam magamban egy mosollyal az arcomon.
Mia lebiggyesztett szájjal közeledett felém.
          -Na mi az? - kérdeztem a recepcióshoz vagy kihez közeledve.
          -Felszívódtak... de nem baj, itt lakunk, szóval tuti összefutunk velük - derült jobb kedvre.
          -Mármint te egyedül, nekem olyan mindegy, hogy hol vannak... - mondtam unottan - Jó napot! - köszöntem egy húsos pasasnak.
          -Naa, ne legyél már ilyen - lökött meg.
          -Jó napot! Üdvözöljük önöket a Palm Woods-ban, ahol a leendő hírességek, és a már hírességek szállnak meg - köszöntött minket kedvesen a Bitters névtáblás férfi - Milyen néven van szoba foglalva?
          -Nikki Adams - mondtam be a nevem. Valamit bepötyögött a számítógépébe, majd újra ránknézett.
          -Igen... 2K.. itt vannak a kulcsok. A medencét odakint találhatják meg - mutatott előre. A medence nagy szerepet játszhat az itt lévők életében, mivel nagyjából mindenki odakint üldögél.
          -Köszönjük - vettem ki a kezéből a kulcsokat.
          -Ha esetleg valami kérdésük van, csak tegyék fel nekem... szép Palm Woods napot - azzal el is tűnt egy ajtónál.
Felhúzott szemöldökökkel egymásra néztünk Miá-val, majd elindultunk a lifthez.
Pont akkor nyílt ki az ajtó, amikor megálltunk a lift előtt. Négy srác állt előttünk fürdőgatyában és napszemüvegben, vállukon egy-egy törölközővel.
Tátott szájjal nézték, ahogy bemegyek melléjük és várakozva megállok. Mia ugyanis lefagyva bambult előre.
          -Gyere már... szeretnék megpihenni - mondtam unottan.
A négy srác kiment. Még hallottam, hogy vidám hansúllyal kórusban mondják egyszerre: Új csajok a láthatárooon!

1. rész - We are ready

Sziasztok, itt is van az első rész :) Valamiért eltűntek a szavazatok a Tetszik gombnál :)) de nem baj :) Köszönöm a 13 feliratkozót és a több, mint 2000 megtekintést :D Jó olvasást! ^^





Nagyon izgatottan keltem fel, ugyan is ma tudom meg, hogy bevesznek-e egy híres sorozatba. Los Angeles-ben forgatják, és oda kell majd költöznünk... HA felvesznek...
Tisztára, mint egy idegbajos, szinte minden percben az e-mailjeimet lestem, de még semmi értesítés nem jött.
Mint minden reggel, Mia elkezdi bömböltetni a kedvenc bandája zenéit. Természetesen énekel is ráadásként... még nagy szerencse, hogy jó hangja van.
Mia-val lakótársak vagyunk és egyben nagyon jó barátnők New York-ban. Utolsó évemet szenvedtem tavaly az egyetemen... színészeti szakon.
          -Mia, nem gondolod, hogy a szomszédok esetleg aludni szeretnének? - rontottam be a szobályába.
          -Reggel 9 óra... szóval ideje, hogy felkeljenek - kacsintott mosolyogva. 
Szeretem a laza stílusát. Lehet, hogy 2 év különbség van köztünk, de olyan, mintha egy se lenne.
          -Oké... tudom, hogy nem tudlak lebeszélni a reggeli rutinodról... de azért mégiscsak leszokhatnál róla..
          -SOHA! - vágta rá. Azzal hátat fordított és folytatta a táncikálást.
Van ez a banda... valami Big Time Rrr-Rush... nem nagyon tudom, hogy kik azok, de annyi biztos, hogy a Windows Down számuk nagyon ott van. Azt az egyet viselem el, mert tetszik a bulis hangulata miatt.

Délután a városból visszatérve ismét leültem a gép elé és megnyitottam az e-mail fiókomat.
          -MIA!!! - visítottam torkom szakadtából.
          -Mi az? - sietett be hozzám rémült arccal.
Szó nélkül felpattantam és a nyakába ugrottam.
          -Megyünk Los Angeles-be! - kiáltottam boldogan.
          -Sikerült? Tiéd a szerep? - kérdezte felhúzott szemöldökökkel.
          -Igen! - ekkor már körbe-körbe ugrándoztunk a szobám közepén.

Nem kellett kétszer mondjam Mia-nak, hogy pakoljon, mert reggel idulunk. Azonnal előrámolta a bőröndjeit és bepakolta ruháit.
          -Kész vagyok - vigyorgott előttem.
          -Mindjárt jobban akarsz menni, mint én... - borzoltam össze a haját mosolyogva. Olyan, mintha a testvérem lenne.
          -Megmutatom, hogy miért... - megfogta a kezemet és behúzott a szobályába. Megálltunk a poszterei előtt - Szóval...ők azok, akik miatt nagyon menni akarok L.A.-be - úgy nézte a posztereket, mintha mindjárt kijönne az a 4 srác onnan - Melyik szimpatikus neked? - meglepett a kérdésével.
Egy szemforgatás után jobban megnéztem jobban a fiúkat.
          -Hm... talán ő - mutattam az egyikre, akinek a haja felfele meredt.
          -Logan-nek hívják - mondta mosolyogva.
          -Neked ki a szimpi? - színleltem kíváncsiságot.... ugyanis most jobb dolgom is volt, mint posztereket kukkolni.
          -Carlos! - bökött a rövid, fekete hajú srácra.
          -Király... - sóhajtottam és leléptem onnan. Hagytam, hogy egyedül nyáladzon tovább.
Emily-vel kellett beszélnem. Akitől béreljük a lakrészt.
          -Szia, azért hívlak, mert holnap költöznénk ki. Sikerült a szerepet megkapnom.
          -Szia... gratulálok Nik! Tudhattad volna, hogy megkapod - mondta kedvesen - Rendben, akkor hagyjátok a házban a bérdíjat. Sajnálom, hogy nem tudunk elköszönni egymástól, nem vagyok a városban.
          -Oh, na nem baj, remélem találkozunk majd... most megyek pakolni, puszi, szia.
          -Jó utat, sziasztok! - kinyomtam.
Emily egy nagyon rendes, 25 éves csaj. Egy bulin haverkodtunk össze.
          -Nikki... nem megyünk a városba egy búcsúzásra? - jött felém lehajtott fejjel. Talán csak most kapcsolt, hogy a barátait itt kell hagynia.
          -Előbb bepakolok, és mehetünk - mosolyogtam.



Miután sikerült mindent bejárni, és minden fontos személytől elköszönni, hulla fáradtan dőltünk be az ágyainkba.
Behúnytam a szemem, de pár perc múlva megreccsent a padló. Hirtelen erősebben kezdett verdesni a szívem.
          -Aludhatok veled? - hallattszott Mia hangja. Lenyugodtam.
          -Persze... gyere - mosolyogtam a sötétben.
Lassan odaért az ágyhoz és befészkelte magát mellém.
          -Nem tudok aludni... mindenkit itt kell hagynunk... - panaszolta szomorkás hangon.
          -Tudom... tudom, de próbáld pozitívan felfogni. Talán láthatod a kedvenc bandádat, te is tudod jól, hogy mióta oda vagy azért a 4 srácért. Nem értem, hogy miért, de te tudod...
          -Csak egyszer kértem, hogy nézz utánuk, de te nem tetted...
          -Figyelj, nekem elég bajom van azon kívül is, hogy 4 pasi után keresgéljek... - érveltem.
          -Ahh, de ők csodásak! - neee, most kezdődik az áradozás - Tökéletesek... hiába mondják azt, hogy senki sem tökéletes, de ők igenis azok. Mindig sikerül nekik felvidítaniuk engem, egyszerűen...
Nem tudom, hogy hogyan folytathatta, mivel bedobtam a szunyát szép csendben.

New Story ^^

Na helló, itt vannak a szereplők :) Ahogy tudom, hozom az első részt :)

Nikki Adams (21)

Mia Cook (19)

Big Time Rush :)
Szerintem ismeritek őket :P

16. rész - We are Happy... Finally!

Sziasztok! :) Itt vagyok az utolsó résszel :D Mostantól ezt a sztorit befejeztem... kezdek egy újat... gondoltam ebből a blogból csinálok egy olyat, ahol több BTR-es sztori kap helyet. Akkor olvassátok el ezt a mini részt, és mindjárt jön az új történet szereplői ^^





Ahogy sikerült Kendall-vel elintézni mindent, rohantam ki Logan-hez.
          -Mi volt? Jó sokáig voltál bent... - nézett aggódóan.
          -Minden simán ment. Megmondtam, hogy barátságot érzek iránta. Ő is belátta, hogy már nem olyan a kapcsolatunk, amilyen volt az elején.
          -És azt tudja, hogy... mi...
          -Tudja - bólintottam mosolyogva - Nem akadt ki...
Logan megkönnyebbülve sóhajtott fel.
          -Akkor? Hova menjünk? - kérdezte vigyorogva.
Bejártuk az egész várost. Sétáltunk is... kézen fogva. Nagyon jó volt tudni, hogy Logan felvállal és nem fél attól, hogy holnap esetleg címlapon leszünk.
Rengeteget beszélgettünk... rég éreztem ilyen jól magam. Az a sok nevetés, és... hogy vele lehettem... mindent megért.
Amikor fagyit vettünk, eszembe jutott az első napom, amikor találkoztam Kendall-vel. Az is nagyon jó volt.
          -Min gondolkodol olyan kegyetlenül? - kérdezte egy csók után.
          -Az első napomon... jó volt, hogy idejöttem. Megismerkedhettem négy csodás emberrel... na meg persze Lotte-val, Alexá-val és Halston-val.
          -Benne vagyok a -négy csodás ember-ben? - vigyorgott pimaszul.
          -Megmerted kérdezni? - a fagyimat az orrához érintettem.
          -Muszáj volt - rám öltötte a nyelvét, majd letörülte az orráról a raffaelló-s fagyit.
          -Annyira örvendek, hogy itt vagyunk együtt...- mosolyogtam.
          -Hát még én - nevetve az ölébe ültetett, a fejemet a vállára helyeztem és úgy ettük a fagyinkat.

Egy kis idő után elmentünk Logan házához. Annyi minden történt, most végre boldogak lehetünk. Senki és semmi nem zavarhat meg... szépen élni fogjuk az életünket addig, amíg együtt vagyunk.
          -Szeretlek - súgta édesen.
          -Én is Logan... én is! - lágyan megcsókoltam.