Hellóóó mindenki :D Itt vagyok az új résszel... ez az uccsó rész... majd hozom az új történetet, ugyanis már meg van az alap sztori, amit remélem követni fogtok :) Pusszancs ♥
Logannel egymás mellett feküdve bámultuk a plafont.
Mosolyogva a mellkasára döntöttem a fejemet, amit ő megpuszilt.
-Nikki? Itthon vagy? - hallottam meg Mia hangját oda kintről.
-Basszus! - szisszentem fel megijedve.
Többet egy szót sem kellett szólnom, Logan kipattant az ágyból és az ágy alá gurult, aminek hálát adtam magamban.
Gyorsan alvó módra állítottam magam, és olyan pózt vettem fel, ami azt sugallja, hogy már körülbelül egy órája alszom.
Mia benyitott.
-Ébren vaaagy? - suttogott spicces hangon - Nem? Akkor jó éjt! - kuncogni kezdett, majd becsapta az ajtót.
-Bolond ez a lány - nevettem néhány másodperc múlva.
-Az - tápászkodott fel mosolyogva Logan.
Egy nagy sóhaj után felültem.
-Valamikor el kell mondanunk, hogy mi ketten... - néztem rá.
-Majd, mikor felkel mindenki, akkor elmondjuk nekik - nyugtatott meg magához ölelve.
Bólogatni kezdtem.
Ahogy megbeszéltük Logannel, reggel elkészültünk, és átballagtunk a srácokhoz kézen fogva. Nem is kicsit néztek meg a többiek.
-Öhm... remélem felvilágosítotok - vigyorgott Carlos.
James megdöbbenve nézett minket, Kendall pedig úgy mosolygott, mint aki sejtette ezt az egészet.
-Tegnap Camille megcsalt... mondjuk igaz, hogy én hamarabb őt, de az most lényegtelen... - kezdett bele Logan - Szóval mi már egy jó ideje tartjuk a kapcsolatot, és most ténylegesen is együtt vagyunk - mosolygott rám aranyosan.
-Igen - szólaltam meg és megcsókoltam.
-Éljen az ifjú pár! - vihogott Carlos.
James felállt és kiviharzott a lakosztályból.
Furán néztünk össze, de az most egyikőnket sem szomorította el, hogy James puffog.
-Valami program mára? - kérdezte Kendall.
-Bármi jöhet, csak húzzunk el innen - mondtam mosolyogva.
-Szia-sztok! - lépett be Mia, aki teljesen ledöbbent - Ez meg mi? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-Az, amit látsz - nevettem.
Fél órán át osztottuk ezt az egész Logan-meg-én-együtt-vagyunk ügyet, amit má kezdtem unni... Nem azt, hogy együtt vagyok Logannel... hanem azt, hogy ezt beszéltük annyi időn keresztűl.
Fogtuk magunkat, és elindultunk a lobby felé, ahol nagy nagy szerencsénkre össze futottunk Camille-al, aki villámokat szóró tekintettel állt meg előttem és Logan előtt.
-Szóval erről van szó - végig mért engem, majd egyet pöffentett.
-Igen... erről... de te sem panaszkodhatsz a tegnap esti dologról - utalt Logan a Camille-Idegen fiú csókra.
Persze itt már Cam hallgatott. Idegesen kikerült bennünket és elment.
-Jo! Jössz velünk? - futott oda barátnőjéhez Kendall.
-Sziasztok... öhm, hova? - kérdezte mosolyogva.
-Hogy hova, azt még mi sem tudjuk, de el innen valami nyugis helyre! - ölelte meg Kendall Jo-t.
-Kik jönnek? - kérdezte.
-Carlos, Nikki, Mia, Logan, és mi - adta meg a választ vigyorogva.
-Szélhámosokkal nem megyek sehova - nézett rám meg Loganre - szégyeljétek magatokat! - hangját felemelte.
-Camille is megcsalt! - vágott vissza Logan idegesen.
-Camille is? - kérdezte Jo összehúzott szemekkel - Szóval akkor te is, ugye? - lépett közelebb Loganhez.
-Hát... - motyogta.
-Te szemétláda! - egy hangos csattanás hangzott fel, amire majdnem mindenki felfigyelt.
-Jo! - szólt rá Kendall, ugyanis barátnője megpofozat Logant.
-Sziasztok! - ő is elment.
Logan grimaszolva fogdosta pirosodó arcát, én pedig megszeppenve álltam mellette.
-Azt hiszem jobb lett volna, ha ide sem jövünk Miával... - szóltaltam meg egy kis idő után.
-Ne! Ilyet ne mondj! Nem érdekel, hogy ki mennyire dühös... én szeretlek Nikki! - állt meg velem szembe.
Lehajtottam a fejemet. Meg sem szólaltam.
-Nikki! Te nem? - kérdezte feszengve.
-De... csak rossz ezt a sok civakodást nézni és hallani...
Szótlanul megfogta a kezemet és kihúzott a hotel elé.
-Fogunk egy taxit, és elviszlek az egyik kedvenc nyugis helyemre! - szemében boldogság csillant fel.
-O-oké...
Tíz perc után egy nagy épülethez érkeztünk meg. Logan semmit nem mondott arról, hogy mi van itt, és kérdezősködéssel sem akartam elrontani a pillanatot.
Vigyorogva kerültük meg az épületet, ahol be tudtunk szökni.
Amint megláttam a jégkorcsolyákat, nevetni kezdtem.
-Mi az? - nézett rám kérdőn.
-Lehet, hogy hülyén, és nyálas filmesen fog hangzani, amit mondok, de nem tudok korcsolyázni...
Logan meglepődött.
-Sajnálom, ez van... - mosolyogtam rá.
Ő csak megcsókolt és a korcsolyákhoz vezetett.
-Hányas a lábad?
-Harmincnyolcas... de Logan, nem akarok bogyánkodni a jégen... - jelentettem ki határozottan.
Egy újabb csókkal elhallgattatott és kiemelt két pár korcsolyát.
Egészen a jégig cipővel mentünk, ahol aztán leültünk a nézőtérre és áthúztuk a korcsolyáinkat.
-Na gyere... egyáltalán nem nehéz... csak figyelj az egyensúlyodra, és ne a lábaidat nézd, hanem engem - vigyorgott féloldalasan.
-Oké... én szerintem is érdekesebb vagy, mint a jég - kuncogtam a kezét megfogva.
Egy gumi szőnyegen botorkáltunk be a jégre, ahol egy kicsit megtorpantam.
-A filmekben olyan egyszerűűű - mondtam, miközben az egyik lábamat a síkos jégre helyeztem. De az utolsó szót igen igen megnyújtottam, mivel sikerült megejtenem az első esésemet.
-Nincs valahol popsi védő? Mert ha így folytatom lapos lesz a hátsóm! - fakadtam ki. Logan persze csak nevetett és nevetett.
Miután felsegített, nagy nehezen megálltam mellette és a blúzába kapaszkodtam, mint valami szégyenlős gyerek az anyjához.
Néhány métert tettünk meg, de sikeresen magammal húztam a földre Logant is.
Nagyot koppanva elterültünk a jégen. Az egész stadion a nevetésünktől csengett.
Mosolyogva Loganre másztam és adtam neki egy hosszú csókot.
-Szeretlek! - mondtam ki boldogan.
-Én is, Nikki!
Csók csókot követett, de egyszercsak valami hangot hallottunk meg.
-Ki van ott? - kérdezte egy mély férfi hang - Mocskos huligánok, gyertek ide!
Ijedtemben hirtelen megtáltosodtam és kicsusszantam a jégről Logannel együtt. Gyors mozdulatokkal kibújtunk korcsolyáinkból. Megfogtuk cipőinket, és zoknisan szaladtunk ki ott, ahol bejöttünk.
Amint biztonságos helyre értünk, nagy nevető görcsben törtünk ki.
Ahogy lenyugodtunk, kézen fogva indultunk el Los Angeles utcáin, immár teljes boldogsággal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése