9. rész

Na mit hoztam? :)) Érezzétek magatokat megtisztelve, ugyanis nem mindig fog ez előfordulni, hogy ilyen hamar hozom az új részt, igaz, hogy rövid, de hát most ez van  :P :D

Lassan eltoltam magamtól, ugyanis valami nagyon szokatlan volt...

          -Nem volt jó? - kérdezte James. Mi? James???

          -Mi a francot csinálsz? - szóltam le idegesen.

          -Semmit, csak megcsókoltalak - éreztem a hangján, hogy mosolyog.

Nem tudtam szólni egy szót sem.

          -Nikki? James? Ti vagytok? - na ezt a hangot ezer közül is megismerném!

          -Igen - válaszoltam heves szívdobogással - Figyelj James - suttogtam a srácnak - Ilyet többet ne csinálj! Soha! - mondtam érthetően.

Egy nagy sóhaj után megfordult és vissza ment Miáékhoz.

Közben Logan ott termett James helyében.

          -Hová mész? - kérdezte lágy hangon, amitől a pillangók a hasamban egyre jobban kitörni készültek.

          -V-vissza a P-palm Woodsba - dadogtam el nagy nehezen... mi van velem? Még sosem voltam ennyire zavarban... Lehet, hogy közre játszott az eső, ugyan is Logan megszokott felállított haja most csurom vizesen tapadt a homlokára. Észre sem vettem, de nagyban harapdáltam a számat. Egy fejrázás után megfordultam és elindultam haza felé.

          -Várj már! - pont a bal kezemet fogta meg, mint nem régiben James... csak annyi volt a különbség, hogy Logan érintése égetett. Kedvem lett volna egyet kiáltani, de nem!

          -Elkisérlek, rendben? - magával szembe fordított.

Nem tudtam a szemébe nézni, inkább a földet néztem, ahogy az eső cseppek elveszítik formájukat, amint érintkeznek a talajjal. Mondjuk... lehet, hogy Logan szemei érdekesebbek lettek volna, de nem tudtam rá nézni. 

Válaszként egy halványat bólintottam, majd elindultunk.

Ujjaink görcsösen kapaszkodtak egymáséba... egyikünk sem tudta elengedni a másik kezét, mintha össze forrasztottak volna bennünket... áhh, mióta használok én ilyen szavakat, mondatokat? 

Logan értetlenül nézett rám, majd végül megtörte a csendet.

          -Szóval, nem jött össze a pasizás? - eleresztett egy félmosolyt.

          -Hát... nem nagyon...

És ennyi, több egy szó sem... kézen fogva, teljesen átázva baktattunk Los Angeles csendes utcáin.

Most valahogy nem kellettek szavak, jó volt úgy sétálni, hogy egymás mellett voltunk... nem zavart semmi és senki. Csak mi voltunk...

          -Az nem Camille? - kérdeztem hunyorítva, ahogy megérkeztünk a Palm Woods elé.

          -De! - Logant hirtelen elöntötte a düh, ugyanis Camille épp nagyban csókolózott valakivel.

Egy köhintéssel jelezte az oldalamon lévő srác, hogy látjuk, amit éppen művelnek.

          -Oh, Logan - kacarászott zavartan Camille - Mit csináltok itt? - összeráncolt homlokkal nézett a kezinkre, amik még mindig egymást fogták. Idegesen elkaptam a kezemet, és a hátam mögé csúsztattam, mintha valami rejtegetni valóm lenne.

          -TI mit csináltok? - hangsúlyozta ki az első szót Logan.

          -M-mi éppen próbálunk egy darabra és...

          -Éjjel egy órakor, esőben... aham, csak kár, hogy nem veszem be! - Logan szinte köpködte a szavakat.

          -Jajj, figyelj édesem - ugrott a srác elé Cam - felejtsük el, egyet alszunk rá és minden rendben lesz, oké? - hallatszott a hangján a könyörgés.

          -Nem... - válaszolt nagyon lazán - Befejeztük, és elmentünk - egyet mosolygott Camille-ra, majd ott hagytuk őket.

          -Nem is vagy szomorú? - kérdeztem a lobbyban.

          -Miért kéne az lennem? Na jó, egy picikét azért bánt a dolog, de ez most egy jó ok volt, hogy szakítsak Camille-al... így végre együtt lehetünk - csillogó szemekkel fordultunk egymással szembe. Hosszasan tanulmányoztuk egymás arcát, végül Logan kezdett el közeledni felém, és megcsókolt. Végre újra érezhettem édes ajkait... már nagyon hiányzott.

A liftben próbáltuk türkőztetni magunkat, de ahogy beértünk a lakásunkba, ott már nem volt megállás... Néhány másodperc múlva a szobámban kötöttünk ki.

          -Akarod? - kérdezte egy vágyakozó mosollyal.

Elvigyorodtam, majd bólintottam. Lassan a ruháink lekerültek rólunk...