Az arca vészesen közeledett az enyémhez.
Tudom, hogy nem szabadna, de mindenki tudja, hogy a tiltott gyümölcs a
legfinomabb! Ó hogy az a!
-Mit csinálsz? - kérdeztem,
amikor már fölöttem volt.
-Ööö...semmit – visszaült a
helyére.
-Nem szabad...és egyébként
is, holnap már azt sem tudnánk, hogy megtörtént... - mondtam érvelve.
-Ja ... - válaszolt
robotosan - Viszont valamit el kell mondanom, amit józanon nem mernék... -
egymás felé fordultunk.
-Mit? - kérdeztem
kíváncsian.
-Na?
Alkoholisták...végeztetek? - kérdezte nevetve Kendall.
Miért? Miért most? Miért ilyen kegyetlen a sors?
Csak azt láttam, hogy már nem Logan van előttem, hanem egy mosolygó
Kendall.
-Hát...még nem - fordultam
Logan-hez, aki komoly arccal nézett.
-Figyelj, holnap dolgoznod
kell...
-Nem fogok
Kendall...beteget jelentek, vagy akármit...leszarooom - az utolsó szót dallamosan
motyogtam.
-Hát...lehet, hogy azt kell
tenned... - nézett rám egy ej-ej-te-lány tekintettel.
Mit mondott? Nem értettem...vagy csak simán elaludtam?
Kendall reggel pontban 7-kor felébresztett, hogy szóljak Ryan-nek.
-Beteges hangot nem lesz
nehéz előidézned - nevetett célozgatva a másnaposságomra.
-Hahaha...milyen kis poénos
kedvedben vagy - előkerestem a mobilomat és felhívtam Ryan-t.
-Szia Ryan...azt hiszem, ma
nem tudok bemenni...irtó rosszul érzem magam és hányok is...aham...oké,
köszi...holnapra összeszedem magamat és dupla munkát végzek! Szia, és bocsi...
- kinyomtam.
-Te aztán zseni
vagy...szemrebbenés nélkül elmondtad - bújt hozzám Kendall.
-Aki tud, az tud! -
öltöttem ki a nyelvemet.
Amúgy tegnap mi volt? Áhh, igen...kezdtek beugrani a képek....de csak
addig, hogy Logan szakít Jessicá-val.
Várjunk csak egy picit! Szakított Jessicá-val??? Miért érzem ettől magamat
boldognak? Vagy minek?
-Visszaalszunk? - kérdezte
ledöntve az ágyra engem.
-Hát, ha a szeretkezés, alvás,
akkor igen - kuncogtam.
Kendall úgy 8 óra körül rávett, hogy hívjam fel Doris-t. Az időzónát
tekintve Párizsban most este 6 óra van.
-Bátorság Chary -
mosolygott rám.
-Szükségem van rá -
sóhajtottam a telefonnal a kezemben.
-Menni fog! - megsúrolta a
hátamat párszor.
Megnyomtam a hívó gombot.
Első csengés...második csengés...harmadik csengés...
-Nem veszi fel - néztem
Kendall-re, de ő csak bólintott, Ezzel jelezte azt, hogy ne adjam fel itt.
Negyedik csengés...
-Haló? - kérdezte az az
ismerős hang, amit annyi éven át hallottam. Összeszorult a gyomrom.
-Szia Do... - böktem ki
végül.
-Szia Charlo...
Nem is volt olyan nehéz beszélni vele.
-Értlek Charlo...fussunk
össze holnap és megbeszéljük - mondta vidám hangon. Hallatszott, hogy örvend
annak, hogy adtam lehetőséget.
-Csak az a helyzet, hogy én
Los Angeles-ben vagyok... - mondtam egy gyenge nevetéssel.
-Mit keresel te Amerikában? - kérdezte az
utolsó szót kihangsúlyozva.
-Hát...ide költöztem...
-Mi? Mikor?
-A hétvégén...
-Holnap elutazom hozzád! -
jelentette ki makacsul.
Kendall mosolyogva nézett rám, miután befejeztük a beszélgetést Doris-val.
-Most elégedett vagy? -
kérdeztem tőle nevetve.
-Azért rendes tőle, hogy
eljön.
-Igen...az - mondtam
komolyan.
-Hé - felemelte a fejemet -
Mi baj van?
-Csak simán félek a
találkozástól... - mondtam a szemeibe.
-Nem lesz semmi baj -
nyugtatgatott.
Hozzá bújtam és beszippantottam az illatát.
Másnap délután, ahogy kijöttem a munkahelyemről, megkértem Kendall-t, hogy
jöjjön értem, mert hát Doris-t valahogy el kell hozni a repülőtérről.
-Bocsi Chary, de most nem
tudok elszabadulni a stúdióból… - mondta szomorú hangon.
-Akkor?
-Szólok Logan-nek, ő
mindjárt végez… LOGAN! – ordított… kár, hogy elfelejtette elfordítani a
telefont, mert így én süketültem meg.
-Áúúú – panaszkodtam.
-Bocsiii… El tudnál ugrani
Charlotte-hoz? Az egyik barátnőjét kellene elhozni a reptérről – susogta
Logan-nek.
-Oké..öt perc múlva
elindulok – hallottam meg őt.
-Szuper… - közelebb hajolt
a telefonhoz – Chary, nemsokára ott lesz.
-Rendben, köszi –
elmosolyodtam, de ezt ő úgy sem láthatta.
-Érted bármit! Na de nekem
mennem kell… és bátorság! – célzott a találkozásunkra Doris-val.
-Köszi… szia.
-Sziaaa – kinyomta.
Na, jó, akkor várok…
Leparkolt elém egy fehér kocsi. Leereszkedett az anyósülésnél lévő ablak.
-Szia, pattanj be… bocsi,
hogy kicsit sokáig tartott, de a forgalom közbe szólt – magyarázkodott Logan.
-Semmi baj, az a lényeg,
hogy végre itt vagy – ültem be megkönnyebbülve – amúgy, te a tegnap tényleg
szakítottál Jessicá-val? – kérdeztem egy kacajjal,
-Jah – bólintott
mosolyogva.
-Mennyire emlékszel a
tegnap estére? Mert nekem csak eddig a szakításig rémlik.
-Nekem is… még valami, hogy
bejött Kendall is… de utána homály van.. Amúgy kit vársz? – nézett rám.
-A legjobb barátnőmet… van
egy kis megbeszélni valónk – kinéztem az ablakon.
-Valami komoly? – éreztem, hogy
engem figyel. Gondolom leolvasta az arcomról, hogy nem csak úgy összefutok
Doris-val.
-Hát… még Párizsban volt
egy barátom, és lefeküdtek…
-Oh, az szar ügy… -
érződött a hangján az együtt érzés.
-Az… és az a kérdés, hogy
miért. Mindkettőjük azt mondja, hogy a másik kezdeményezett.
-Most majd megtudod… - rám
nézett és elmosolyodott.
-Jah… - az ujjaimmal
babráltam.
Az út további felét röhögéssel és beszélgetéssel töltöttük. Jól telt. Még
énekeltünk is.
-Jó a hangod… tudsz róla?
-Hát… nagyon nem szoktam
vele dicsekedni – kacagtam szégyenlősen,
-Pedig nyugodtan lehetne –
egy őszinte nézést kaptam tőle.
Megérkeztünk a LAX reptérre.
Egy kis kérdezgetés után megtudtuk, hogy még van egy negyed óra a
Párizs-L.A. járat érkezéséig.
-Addig mit csinálunk? –
kérdeztem unottan.
-Meghívlak valamire – már
el is indult. Követtem. Egy kis büféhez értünk oda.
-Mit kérsz? – kérdezte a
választékokat vizslatva. Én is azt csináltam.
-Ööö… - a mutató ujjammal
néztem az italokat – Egy baracknektárt.
-Oké… oda fordult az
elárusítóhoz – Egy baracknektárt és eeegy narancsos Naked-et.
Egy két perc után megkaptuk az italainkat és leültünk egy padra.
-Uhh, asszem van egy kis
gond – meredt előre.
-Mi? – én a telefonommal
babráltam.
-Fotósok tizenkét óránál…
-Hogy? – rémült fejjel
felnéztem… és tényleg. Egyre közeledtek.
-Gyere – megfogta a kezem.
Megfogta a kezem! Dobbant egy nagyot a szívem.
-Hova megyünk? – ahogy megláttam
feltűnni a mosdókat, még komolyabban néztem ki a fejemből.
Szerencsémre a nőibe mentünk. Oh, és Logan ennyire bevállalós? Elkezdtem
kuncogni.
-Mi az?
-Hát… semmi – legyintettem
a hasamat fogva.
-Wow, Logan Henderson a női
mosdóbaaan? – kiáltozott egy csaj.
-Hallgaaass! – intette le
az öntudatlan állapotban lévő lányt.
-Kaphatok egy autogrammot a
melltartómra? – kérdezte csillogó szemmel.
-Hova? – kérdeztem
összeráncolt homlokkal.
-Ha van tollad… akkor,
talán… - válaszolt bizonytalanul.
Ezt az egyszerűnek tűnő kérést teljesítette, utána kirohantunk a mosdóból.
-Nálatok ez az írd-alá-a-cicifixem-lécci-lécci
cucc mindennapos? – kérdeztem kacagva.
-Ja – a vadító mosolyából
cuki nevetés lett. Asdfghjkl…
Már ott volt az idő, hogy Doris gépe leszállt.
A kapuknál álltunk és vártunk. Logan-nek próbáltam körül írni, hogy hogy
néz ki Doris.
-Ő? – kérdezte már
tucatjára egy lányra mutatva.
-Nem… vagyis deee – néztem
rá kikerekedett szemekkel.
-Jó bőr – bólogatott
elismerően Logan.
Hogy mi? És miért is érzek irigységet???
Azt hiszem Logan észrevette a kétségbeesett nézésemet.
-De te jobb vagy – lökött
meg a vállamnál mosolyogva.
Mi? Most már végképp haza akarok menni…
Ugyanúgy néztem továbbra is.
-Jól vagy? – rázott meg –
Azt kérdeztem, hogy Ő az? – mutatott egy lányra.
Mi van? Akkor az előbbit csak képzelődtem? Azt hiszem, elugrom egy
agytúrkászhoz.
Megráztam a fejem és a megadott irányba néztem. Nem ő volt.
-Ott van – böktem a
fejemmel Doris-ra.
-Hogy hívják? – kérdezte
Logan.
Doris…
Oda mentünk D.-hez. Egy ideig csak némán álltunk.
-Szia, Logan Henderson
vagyok – mutatkozott be mosolyogva, ezzel megtörve a csendet.
-Hellóóó, basszus, te vagy a BTR-ből, igaz?
– nézett nagyokat – Doris Bourbon – kezet ráztak.
-Szia Doris…
-Charlo… - elengedte a
bőröndjeit és mosolyogva elindult felém. Megöleltük egymást. Szinte egymásra
ugrottunk.
Akármennyire is haragszom rá, nagyon hiányzott! Mindketten szorosan öleltük
egymást.
Szétválásunk után mosolyogva néztünk egymásra.
-Amúgy van egy hírem –
vigyorgott – Úgy gondoltam, hogy ide költözöm, és kerestem egy lakást!
Wow…
-Ez király… honnan volt
pénzed? – kérdeztem kíváncsian.
-Emlékszel, mikor
nyolcadikban mondtam, hogy gyűjtök kocsira? – bólintottam – Szóval, az a pénz
gyűlt és gyűlt… - mosolygott.
Egy idő után elindultunk.
Logan betette a csomagokat és beültünk.
-Amúgy ti jártok? –
kérdezte Doris hátulról mosolyogva.
Hahaha.
-Neeem – nevettünk egymásra
nézve Logan-vel.
-Kendall barátomat koptatja – nézett hátra
egy vigyorral Doris-ra.
-Koptatom? Ez valami új szó
a járásra? – böktem vállba kacagva.
-Komolyan, mintha egy pár
lennétek – szólt komolyan Do.
Fejezd már beeeee…
Logan se szólt semmit erre.
Az út további részét némán tettük meg Doris beköpése miatt.
Ahogy megérkeztünk Do kiszemelt lakásához, nyújtózkodva szálltunk ki.
-Köszi Logan, jövök eggyel
– erre felnevettünk.
-Semmiség – legyintett.
Ő is kiszállt a kocsiból, hogy kivegye Doris bőröndjeit,
Do bement a házba, addig én visszakísértem az autóhoz Logan-t.
-Amúgy mikor hozzuk össze a
leivós estet? – kérdezte egy félmosollyal.
-Pénteken? – kérdeztem
ajánlva – Jó lenne összehozni egy nagy partit péntekre…
-Egyetértek – bólintott még
mindig mosolyogva. Gödröcskék a láthatárooooon. Ajjajjajj…
Meglepetésemre kaptam két puszit az arcomra. Azt hiszem elpirultam. Gyorsan
le is hajtottam a fejem.
-Akkor szia Chary –
kacsintott. Hé, ezt csak Kendall szokta mondani! De Logan még helyesebben
mondja… olyan igazi franciásan… Charlotte… nem kellene köszönni? –
emlékeztettem saját magamat.
-Sz… szia – nyögődöztem
mosolyogva.
Addig néztem, míg beül a kocsiba. Még hátra nézett és elmosolyodott, majd beült.
Miután elhajtott, mosolyogva mentem be a számomra idegen házba.
Doris az ablaknál ácsorgott és sokat sejtetően mosolygott.
-Mi van? – kérdeztem egy
zavart nevetéssel.
-Ááá… semmi… neked “nem” is tetsziiik ez a Logan – kuncogott.
-Menj már… van pasim! –
kacagtam.
-Lehet, de neked akkor is
tetszik!
Tanácstalanul rogytam le a nagy francia ágyra. Hiába, a legjobb barátnőm
ismer, és neki nem tudok hazudni, ha ő hazudott is. Tényleg, még azt a témát is
meg kell beszélnünk.
-Elmondod? – kérdezte
leülve mellém.
Nem is tudom, hogy mit kellene elmondanom…
-Nem tudom, hogy mi van
velem…Kendall-t szeretem…egy csodálatos ember. De valahányszor meglátom
Logan-t, akár képen, akár élőben… - elcsuklott a hangom – … beleremegek és
önkéntelenül is mosolyogni kezdek. Valami van benne, ami felkelti az
érdeklődésemet… tudnám, hogy mi – eleresztettem egy sóhajt.
-Egy nyugodt pillanatodban
ülj le magaddal és beszéld meg a dolgokat ugyancsak saját magaddal. Csak is te
érzed, hogy mi kavarog ide bent – a szívemhez tette a kezét és elmosolyodott.
-De azt érzem, hogy
Kendall-be szerelmes vagyok… úgy tudom elképzelni ezt az egészet, mintha
Kendall és én egy három éves házasságban élnénk. És Logan lenne a szerető, aki
boldogságot hoz az életembe. Érdekes, mert amúgy alig ismerem Logan-t.
Aztán elmeséltem mindent az elejétől. Hogy hogyan ismertem meg Kendall-t,
hogy hogyan jöttünk össze….hogy hol találkoztam először Logan-vel, és hogy
azóta vagyok megkergülve…
Nagyon jól esett, hogy Doris figyelemmel és nagy érdeklődéssel követte a
történetet. Néha-néha bólogatott is.
-Tudod, hogy mi erről az
egészről a véleményem? Vagyis, hogy mi jut eszembe? – kérdezte mosolyogva.
-Micsoda?
-Egy brazíl szappanopera –
a két kezével úgy csinált, mintha egy falat simítana végig maga előtt…gondolom
a hatás kedvéért.
Felnevettünk ezen.
-Sőt az a jelenet, amikor
Yuma körétek csavarta a pórázt. Hát nem ez szokott lenni? – kérdezte széttárt
karokkal. Már a könnyeinket törülgettük a sok kacagástól.
-Amúgy…még soha nem
gondoltál arra, hogy Kendall csak egy olyan barátság-extrákkal kapcsolat?
Mármint, barátként tekintesz rá? És Logan az igaz szerelmed? – a végén
elmosolyodott.
Hm… és ha így van?
-Az nem lehet, hogy mindkettejükbe
szerelmes vagyok? – néztem fel rá a szemöldökeimet felvonva.
Jujj *__* nagyon izgii!! Imádom és már alig várom a következő részt!! :D
VálaszTörlés:) egy kis késés után, de mindjárt fent van :)
Törlésjajj, nagyon ,nagyon nagyon nagyon jóóóó:)) fantasztikus, imádom^^ siess a kövivel!! *-*
VálaszTörlésNagyon nagyon köszönöm Zsó :) <3
Törlés