9. rész - Best Friends

Sziasztok, sikerült megírnom az újat :) Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket :) Jó olvasást :D

Az arca vészesen közeledett az enyémhez.

Tudom, hogy nem szabadna, de mindenki tudja, hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb! Ó hogy az a!

          -Mit csinálsz? - kérdeztem, amikor már fölöttem volt.

          -Ööö...semmit – visszaült a helyére.

          -Nem szabad...és egyébként is, holnap már azt sem tudnánk, hogy megtörtént... - mondtam érvelve.

          -Ja ... - válaszolt robotosan - Viszont valamit el kell mondanom, amit józanon nem mernék... - egymás felé fordultunk.

          -Mit? - kérdeztem kíváncsian.

          -Na? Alkoholisták...végeztetek? - kérdezte nevetve Kendall.

Miért? Miért most? Miért ilyen kegyetlen a sors?

Csak azt láttam, hogy már nem Logan van előttem, hanem egy mosolygó Kendall.

          -Hát...még nem - fordultam Logan-hez, aki komoly arccal nézett.

          -Figyelj, holnap dolgoznod kell...

          -Nem fogok Kendall...beteget jelentek, vagy akármit...leszarooom - az utolsó szót dallamosan motyogtam.

          -Hát...lehet, hogy azt kell tenned... - nézett rám egy ej-ej-te-lány tekintettel.

Mit mondott? Nem értettem...vagy csak simán elaludtam?

Kendall reggel pontban 7-kor felébresztett, hogy szóljak Ryan-nek.

          -Beteges hangot nem lesz nehéz előidézned - nevetett célozgatva a másnaposságomra.

          -Hahaha...milyen kis poénos kedvedben vagy - előkerestem a mobilomat és felhívtam Ryan-t.

          -Szia Ryan...azt hiszem, ma nem tudok bemenni...irtó rosszul érzem magam és hányok is...aham...oké, köszi...holnapra összeszedem magamat és dupla munkát végzek! Szia, és bocsi... - kinyomtam.

          -Te aztán zseni vagy...szemrebbenés nélkül elmondtad - bújt hozzám Kendall.

          -Aki tud, az tud! - öltöttem ki a nyelvemet.

Amúgy tegnap mi volt? Áhh, igen...kezdtek beugrani a képek....de csak addig, hogy Logan szakít Jessicá-val.

Várjunk csak egy picit! Szakított Jessicá-val??? Miért érzem ettől magamat boldognak? Vagy minek?

          -Visszaalszunk? - kérdezte ledöntve az ágyra engem.

          -Hát, ha a szeretkezés, alvás, akkor igen - kuncogtam.

Kendall úgy 8 óra körül rávett, hogy hívjam fel Doris-t. Az időzónát tekintve Párizsban most este 6 óra van.

          -Bátorság Chary - mosolygott rám.

          -Szükségem van rá - sóhajtottam a telefonnal a kezemben.

          -Menni fog! - megsúrolta a hátamat párszor.

Megnyomtam a hívó gombot.

Első csengés...második csengés...harmadik csengés...

          -Nem veszi fel - néztem Kendall-re, de ő csak bólintott, Ezzel jelezte azt, hogy ne adjam fel itt.

Negyedik csengés...

          -Haló? - kérdezte az az ismerős hang, amit annyi éven át hallottam. Összeszorult a gyomrom.

          -Szia Do... - böktem ki végül.

          -Szia Charlo...

Nem is volt olyan nehéz beszélni vele.

          -Értlek Charlo...fussunk össze holnap és megbeszéljük - mondta vidám hangon. Hallatszott, hogy örvend annak, hogy adtam lehetőséget.

          -Csak az a helyzet, hogy én Los Angeles-ben vagyok... - mondtam egy gyenge nevetéssel.

          -Mit keresel te Amerikában? - kérdezte az utolsó szót kihangsúlyozva.

          -Hát...ide költöztem...

          -Mi? Mikor?

          -A hétvégén...

          -Holnap elutazom hozzád! - jelentette ki makacsul.

Kendall mosolyogva nézett rám, miután befejeztük a beszélgetést Doris-val.

          -Most elégedett vagy? - kérdeztem tőle nevetve.

          -Azért rendes tőle, hogy eljön.

          -Igen...az - mondtam komolyan.

          -Hé - felemelte a fejemet - Mi baj van?

          -Csak simán félek a találkozástól... - mondtam a szemeibe.

          -Nem lesz semmi baj - nyugtatgatott.

Hozzá bújtam és beszippantottam az illatát.

Másnap délután, ahogy kijöttem a munkahelyemről, megkértem Kendall-t, hogy jöjjön értem, mert hát Doris-t valahogy el kell hozni a repülőtérről.

          -Bocsi Chary, de most nem tudok elszabadulni a stúdióból… - mondta szomorú hangon.

          -Akkor?

          -Szólok Logan-nek, ő mindjárt végez… LOGAN! – ordított… kár, hogy elfelejtette elfordítani a telefont, mert így én süketültem meg.

          -Áúúú – panaszkodtam.

          -Bocsiii… El tudnál ugrani Charlotte-hoz? Az egyik barátnőjét kellene elhozni a reptérről – susogta Logan-nek.

          -Oké..öt perc múlva elindulok – hallottam meg őt.

          -Szuper… - közelebb hajolt a telefonhoz – Chary, nemsokára ott lesz.

          -Rendben, köszi – elmosolyodtam, de ezt ő úgy sem láthatta.

          -Érted bármit! Na de nekem mennem kell… és bátorság! – célzott a találkozásunkra Doris-val.

          -Köszi… szia.

          -Sziaaa – kinyomta.

Na, jó, akkor várok…

Leparkolt elém egy fehér kocsi. Leereszkedett az anyósülésnél lévő ablak.

          -Szia, pattanj be… bocsi, hogy kicsit sokáig tartott, de a forgalom közbe szólt – magyarázkodott Logan.

          -Semmi baj, az a lényeg, hogy végre itt vagy – ültem be megkönnyebbülve – amúgy, te a tegnap tényleg szakítottál Jessicá-val? – kérdeztem egy kacajjal,

          -Jah – bólintott mosolyogva.

          -Mennyire emlékszel a tegnap estére? Mert nekem csak eddig a szakításig rémlik.

          -Nekem is… még valami, hogy bejött Kendall is… de utána homály van..  Amúgy kit vársz? – nézett rám.

          -A legjobb barátnőmet… van egy kis megbeszélni valónk – kinéztem az ablakon.

          -Valami komoly? – éreztem, hogy engem figyel. Gondolom leolvasta az arcomról, hogy nem csak úgy összefutok Doris-val.

          -Hát… még Párizsban volt egy barátom, és lefeküdtek…

          -Oh, az szar ügy… - érződött a hangján az együtt érzés.

          -Az… és az a kérdés, hogy miért. Mindkettőjük azt mondja, hogy a másik kezdeményezett.

          -Most majd megtudod… - rám nézett és elmosolyodott.

          -Jah… - az ujjaimmal babráltam.

Az út további felét röhögéssel és beszélgetéssel töltöttük. Jól telt. Még énekeltünk is.

          -Jó a hangod… tudsz róla?

          -Hát… nagyon nem szoktam vele dicsekedni – kacagtam szégyenlősen,

          -Pedig nyugodtan lehetne – egy őszinte nézést kaptam tőle.

Megérkeztünk a LAX reptérre.

Egy kis kérdezgetés után megtudtuk, hogy még van egy negyed óra a Párizs-L.A. járat érkezéséig.

          -Addig mit csinálunk? – kérdeztem unottan.

          -Meghívlak valamire – már el is indult. Követtem. Egy kis büféhez értünk oda.

          -Mit kérsz? – kérdezte a választékokat vizslatva. Én is azt csináltam.

          -Ööö… - a mutató ujjammal néztem az italokat – Egy baracknektárt.

          -Oké… oda fordult az elárusítóhoz – Egy baracknektárt és eeegy narancsos Naked-et.

Egy két perc után megkaptuk az italainkat és leültünk egy padra.

          -Uhh, asszem van egy kis gond – meredt előre.

          -Mi? – én a telefonommal babráltam.

          -Fotósok tizenkét óránál…

          -Hogy? – rémült fejjel felnéztem… és tényleg. Egyre közeledtek.

          -Gyere – megfogta a kezem. Megfogta a kezem! Dobbant egy nagyot a szívem.

          -Hova megyünk? – ahogy megláttam feltűnni a mosdókat, még komolyabban néztem ki a fejemből.

Szerencsémre a nőibe mentünk. Oh, és Logan ennyire bevállalós? Elkezdtem kuncogni.

          -Mi az?

          -Hát… semmi – legyintettem a hasamat fogva.

          -Wow, Logan Henderson a női mosdóbaaan? – kiáltozott egy csaj.

          -Hallgaaass! – intette le az öntudatlan állapotban lévő lányt.

          -Kaphatok egy autogrammot a melltartómra? – kérdezte csillogó szemmel.

          -Hova? – kérdeztem összeráncolt homlokkal.

          -Ha van tollad… akkor, talán… - válaszolt bizonytalanul.

Ezt az egyszerűnek tűnő kérést teljesítette, utána kirohantunk a mosdóból.

          -Nálatok ez az írd-alá-a-cicifixem-lécci-lécci cucc mindennapos? – kérdeztem kacagva.

          -Ja – a vadító mosolyából cuki nevetés lett. Asdfghjkl…

Már ott volt az idő, hogy Doris gépe leszállt.

A kapuknál álltunk és vártunk. Logan-nek próbáltam körül írni, hogy hogy néz ki Doris.

          -Ő? – kérdezte már tucatjára egy lányra mutatva.

          -Nem… vagyis deee – néztem rá kikerekedett szemekkel.

          -Jó bőr – bólogatott elismerően Logan.

Hogy mi? És miért is érzek irigységet???

Azt hiszem Logan észrevette a kétségbeesett nézésemet.

          -De te jobb vagy – lökött meg a vállamnál mosolyogva.

Mi? Most már végképp haza akarok menni…

Ugyanúgy néztem továbbra is.

          -Jól vagy? – rázott meg – Azt kérdeztem, hogy Ő az? – mutatott egy lányra.

Mi van? Akkor az előbbit csak képzelődtem? Azt hiszem, elugrom egy agytúrkászhoz.

Megráztam a fejem és a megadott irányba néztem. Nem ő volt.

          -Ott van – böktem a fejemmel Doris-ra.

          -Hogy hívják? – kérdezte Logan.

          Doris…

Oda mentünk D.-hez. Egy ideig csak némán álltunk.

          -Szia, Logan Henderson vagyok – mutatkozott be mosolyogva, ezzel megtörve a csendet.

          -Hellóóó, basszus, te vagy a BTR-ből, igaz? – nézett nagyokat – Doris Bourbon – kezet ráztak.

          -Szia Doris…

          -Charlo… - elengedte a bőröndjeit és mosolyogva elindult felém. Megöleltük egymást. Szinte egymásra ugrottunk.

Akármennyire is haragszom rá, nagyon hiányzott! Mindketten szorosan öleltük egymást.

Szétválásunk után mosolyogva néztünk egymásra.

          -Amúgy van egy hírem – vigyorgott – Úgy gondoltam, hogy ide költözöm, és kerestem egy lakást!

Wow…

          -Ez király… honnan volt pénzed? – kérdeztem kíváncsian.

          -Emlékszel, mikor nyolcadikban mondtam, hogy gyűjtök kocsira? – bólintottam – Szóval, az a pénz gyűlt és gyűlt… - mosolygott.

Egy idő után elindultunk.

Logan betette a csomagokat és beültünk.

          -Amúgy ti jártok? – kérdezte Doris hátulról mosolyogva.

Hahaha.

          -Neeem – nevettünk egymásra nézve Logan-vel.

          -Kendall barátomat koptatja – nézett hátra egy vigyorral Doris-ra.

          -Koptatom? Ez valami új szó a járásra? – böktem vállba kacagva.

          -Komolyan, mintha egy pár lennétek – szólt komolyan Do.

Fejezd már beeeee…

Logan se szólt semmit erre.

Az út további részét némán tettük meg Doris beköpése miatt.

Ahogy megérkeztünk Do kiszemelt lakásához, nyújtózkodva szálltunk ki.

          -Köszi Logan, jövök eggyel – erre felnevettünk.

          -Semmiség – legyintett.

Ő is kiszállt a kocsiból, hogy kivegye Doris bőröndjeit,

Do bement a házba, addig én visszakísértem az autóhoz Logan-t.

          -Amúgy mikor hozzuk össze a leivós estet? – kérdezte egy félmosollyal.

          -Pénteken? – kérdeztem ajánlva – Jó lenne összehozni egy nagy partit péntekre…

          -Egyetértek – bólintott még mindig mosolyogva. Gödröcskék a láthatárooooon. Ajjajjajj…

Meglepetésemre kaptam két puszit az arcomra. Azt hiszem elpirultam. Gyorsan le is hajtottam a fejem.

          -Akkor szia Chary – kacsintott. Hé, ezt csak Kendall szokta mondani! De Logan még helyesebben mondja… olyan igazi franciásan… Charlotte… nem kellene köszönni? – emlékeztettem saját magamat.

          -Sz… szia – nyögődöztem mosolyogva.

Addig néztem, míg beül a kocsiba. Még hátra nézett és elmosolyodott, majd beült.

Miután elhajtott, mosolyogva mentem be a számomra idegen házba.

Doris az ablaknál ácsorgott és sokat sejtetően mosolygott.

          -Mi van? – kérdeztem egy zavart nevetéssel.

          -Ááá… semmi… neked “nem” is tetsziiik ez a Logan – kuncogott.

          -Menj már… van pasim! – kacagtam.

          -Lehet, de neked akkor is tetszik!

Tanácstalanul rogytam le a nagy francia ágyra. Hiába, a legjobb barátnőm ismer, és neki nem tudok hazudni, ha ő hazudott is. Tényleg, még azt a témát is meg kell beszélnünk.

          -Elmondod? – kérdezte leülve mellém.

Nem is tudom, hogy mit kellene elmondanom…

          -Nem tudom, hogy mi van velem…Kendall-t szeretem…egy csodálatos ember. De valahányszor meglátom Logan-t, akár képen, akár élőben… - elcsuklott a hangom – … beleremegek és önkéntelenül is mosolyogni kezdek. Valami van benne, ami felkelti az érdeklődésemet… tudnám, hogy mi – eleresztettem egy sóhajt.

         -Egy nyugodt pillanatodban ülj le magaddal és beszéld meg a dolgokat ugyancsak saját magaddal. Csak is te érzed, hogy mi kavarog ide bent – a szívemhez tette a kezét és elmosolyodott.

          -De azt érzem, hogy Kendall-be szerelmes vagyok… úgy tudom elképzelni ezt az egészet, mintha Kendall és én egy három éves házasságban élnénk. És Logan lenne a szerető, aki boldogságot hoz az életembe. Érdekes, mert amúgy alig ismerem Logan-t.

Aztán elmeséltem mindent az elejétől. Hogy hogyan ismertem meg Kendall-t, hogy hogyan jöttünk össze….hogy hol találkoztam először Logan-vel, és hogy azóta vagyok megkergülve…

Nagyon jól esett, hogy Doris figyelemmel és nagy érdeklődéssel követte a történetet. Néha-néha bólogatott is.

          -Tudod, hogy mi erről az egészről a véleményem? Vagyis, hogy mi jut eszembe? – kérdezte mosolyogva.

          -Micsoda?

          -Egy brazíl szappanopera – a két kezével úgy csinált, mintha egy falat simítana végig maga előtt…gondolom a hatás kedvéért.

Felnevettünk ezen.

          -Sőt az a jelenet, amikor Yuma körétek csavarta a pórázt. Hát nem ez szokott lenni? – kérdezte széttárt karokkal. Már a könnyeinket törülgettük a sok kacagástól.

          -Amúgy…még soha nem gondoltál arra, hogy Kendall csak egy olyan barátság-extrákkal kapcsolat? Mármint, barátként tekintesz rá? És Logan az igaz szerelmed? – a végén elmosolyodott.

Hm… és ha így van?

          -Az nem lehet, hogy mindkettejükbe szerelmes vagyok? – néztem fel rá a szemöldökeimet felvonva.