2013. április 6., szombat
6. rész - I'm so happy
Sziasztoook :)) Uhh, azt hiszem ihlet túltengésben szenvedek, mert hát itt a friss rész :D :)) Jó olvasást :) ^^
A liftből kilépve Ryan-be ütköztem..
-Oh, sajnálom - motyogtam zavartan. Egy mosolyt eröltettem magamra.
-Semmi baj...amúgy mára végeztél...nem kell 5-ig bent maradnod - újságolta.
Pompááás.
-Rendben...akkor viszlát, Ryan - elköszöntem, mivel ő menni készült, és én még el kell vegyem a táskámat az irodából.
A telefonomat előkaptam és felhívtam Kendall-t, hogy jöjjön vissza. Szerencsére még el sem indultak az épület elől.
A névtáblámat levettem az ingemről, és beledobtam a táskámba.
Ahogy kiléptem az ajtón, próbáltam lennebb húzni a szoknyámat. Egyedül ezt nem szeretem, mindig felcsúsznak.
Felnéztem és megláttam Kendall-t meg Logan-t amint engem figyelnek a kocsi mellett állva.
-Sziasztoook - Kendall-re ugrottam.
-Hiányoztál - mosolygott.
-Nem mintha 10 perccel ezelőtt találkoztunk volna, de te is - kuncogtam egy csók után.
-Logan-t elvisszük a barátnőjéhez, és utána mehetünk hozzám - kacsintott.
-Rendben - az említett srácra néztem.
Beültünk a kocsiba. Logan hátra került, én meg Kendall mellé, az anyósülésre. Utálom ezt a szót...anyósülés, annyira egy hülye szó...
-Azért durva, hogy nem tudtam hol dolgozol... - nézett rám Kendall.
-Ha jól emlékszem a tegnap kérdezted, csak a pincér bezavart - emlékeztettem, miközben megfogtam a szabadon lévő jobb kezét.
-Jah, tényleg...
Kicsit furán éreztem, hogy ott ül hátul egy idegen, akit én még nem ismerek. De próbáltam megbarátkozni a tudattal, hogy nem csak Kendall-ből és belőlem áll a világ.
-Itt is vagyunk... - parkolt le egy elég nagy ház előtt.
-Kösz haver...akkor holnap - Kendall hátra fordult és pacsiztak Logan-vel..persze barátiasan és tök fiúsan - És ne legyetek rosszak - itt rám nézett és elnevette magát.
-Pont te beszélsz? Nézd mekkora ház vár rátok - csapott hátra Kendall. Ezen mind szakadtunk.
-Igen, igen....na császtok - kacagva kiszállt és becsapta az ajtót.
-Na akkor, most mi jövünk - rám mosolygott és elindította a kocsit.
Kendall a zárral babrált, majd miután sikerült kinyitnia az ajtót, fáradtan dőltünk be rajta.
-Szóval...mit kell elmesélj? - fordultam vele szembe.
-Mindjárt...kérsz teát? - kérdezte a konyha felé véve az irányt.
-Igeeen...cukor nélkül - kiáltottam.
Lehúztam a cipőmet és körbe néztem, mivel reggel nem volt rá alkalmam.
Mindenhol képek voltak...és gitárok. Hűha...miről maradtam le?
A képeket nézegettem. Egy-egy képen Logan-t is megláttam, meg még két srácot...Ezek négyen nagy barátok lehetnek ha ennyi kép van róluk.
-Itt is van - nyújtott felém egy zöld poharat. Hasonlított a szeme színéhez, de nem volt annyira szép.
-Kik ők? - mutattam egy magas srácra, meg egy elég alacsonyra.
-Ők is a történet részei - mosolygott a képet nézve. Szerintem egy emlék juthatott az eszébe a kép láttán - Nem is tudom, hogy hol kezdjem...ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni rám, amiért nem mondtam el a legeslegelején... - rám nézett. Megfogta a kezemet és bevezetett a szobályába, de előtte magához vett egy gitárt.
Azt hiszem kezdtem félni...de ha gitár van benne akkor semmi rossz nem lehet...ugye?
A poharunkat letettük...leült az ágyra és magával húzott oda. Egymással szembe ültünk. Kíváncsian fűrkésztem a tekintetét. Mosolygott.
-Elsőként ez... - ahogy kimondta, neki kezdett az első akkordnak...lassan felcsendült a hangja is.
Úúristeeen...eszméletlen hangja van...és ahogy énekel, látszik rajta, hogy élvezi, amit csinál. Néha behunyott szemmel, néha meg a szemeimbe énekelt.
Ami leginkább megfogott ebben a dalban, az ez volt : You're not invisible to me... - ez az egy sor magával ragadott, de persze a többi része is csodás volt.
Éreztem, hogy az arcomat a lassan megjelenő könnyek áztatják...a mosolyt nem lehetett letörülni az arcomról.
Mikor abba hagyta, egyből a nyakába borultam.
-Ez...ez gyönyörű volt - szipogtam.
Miután szétváltunk, az arcomat a tenyerébe fogta és a hüvelykujjaival törülgette a könnyeimet.
Így néztük egymást percekekig.
Miután lenyugodtam, folytatta...
-Úgymond "sztár" vagyok - idézőjeleket rajzolt a kezével - de utálom ezt a szót - bevágott egy grimaszt.
Nagyot néztem...mondjuk ezzel a hanggal...nem is csodálkozom.
-Van egy bandánk...Logan, és még az a két srác is benne van, akiket kérdeztél...James és Carlos.
-És mi a nevetek? - kérdeztem zavartan...azt hiszem még nem fogtam fel...
-Big Time Rush...nem ismerős?
-Mintha hallottam volna... - elgondolkoztam, talán Párizsban láthattam plakátot ezzel a névvel. Nem tudom...
-...és van egy sorozatunk is...igazából a sorozatból lettünk mi is - végre elmosolyodott - és megértem ha ezek után utálni fogsz... - lehajtotta a fejét.
-Már miért utálnálak? - kérdeztem és közelebb ültem hozzá. A gitárt kivettem a kezéből és óvatosan neki támasztottam az ágynak - Én saját magadért szeretlek...szeretlek amiért mindennapomat szebbé teszed...szeretlek, mert veled lehetek... - most én fogtam a tenyerembe az arcát, hogy rám nézzen.
Láttam rajta, hogy a szavaim mélyen érintették...de hát ez az igazság.
-...és, most, hogy tudom híres vagy, nem azért foglak szeretni, mert hírneved van, vagy pénzed. Az engem nem érdekel...az a lényeg, hogy MI boldogak legyünk - végig mosolyogtam, amitől ő is jobb kedvre derült.
-Köszönöm - óvatosan megcsókolt - Köszönöm, hogy aznap pont a parkba tévedtél, és találkoztunk...
Megöleltem...legszivesebben soha el nem engedtem volna. Örökre a védelmező karjaiban pihennék.
-Még énekelj valamit - kérleltem mosolyogva.
-Szeretlek - újabb örjítő csók.
Megfogta a gitárt, és elkezdett játszani rajta.
Lotte este felhívott. Elmondta, hogy az a fiú, akivel volt, az az ex barátja...és megint összejöttek.
-Kendall egy bandában játszik - suttogtam, mivel még nála voltam.
-Tudom...
Nem válaszoltam...
-Na ne mond, hogy nem tudtad? - kérdezte meglepetten.
-Honnan kellett volna tudjam?
-Hát...
-Na ugye... - kacagtam egyet.
-Ajánlom figyelmedbe a zenéjüket...az összeset hallgasd meg! - parancsolt rám.
-Oké - együtt nevettünk.
Kendall vissza jött.
-Mennem kell...holnap felhívlak...vigyázz magadra, szia - búcsúztam el barátnőmtől.
-Lotte volt az? - kérdezte mellém feküdve.
Bólintottam.
-Amúgy láttad ezeket?
A kezembe nyomott két újságot. Egy mait és egy tegnapit.
-Basszus... - a címlapra meredtem. Kendall és én voltunk rajta....mindkettőn.
-Ezzel jár - szólalt meg.
Jah...hát, ez nekem még új, de csak megszokom - nyugtatgattam saját magam.
A tegnapi újságban a parkban készült képeken láthattam magamat, Kendall-t és Yumá-t.
Yuma...tényleg, ő hol van?
A másik képen pedig épp röhögünk. Ez tegnap készült, miközben jövünk ki a szendvicsbárból.
-Huh... - a képek után elolvastam a cikkeket is.
A mai újságban ez állt a rengeteg paparazzi kép mellett:
Kendall Schmidt-et, a BTR egyik bandatagját a napokban egy igen csinos lánnyal lehetett látni. Amint a képek is mutatják, nagyon jól érzik magukat egymás társaságában. Felmerül a kérdés, hogy ki ez a lány? Rokon? Barát? Vagy esetleg barátnő? Ha az utóbbi, akkor reméljük nem olyan, mint egykori barátnője,Rachel. Amint friss infókhoz jutunk, azonnal jelentkezünk.
-Rachel? Miért? Ő milyen volt? - kérdeztem a képekre nézve.
-Kihasználta a hírnevemet....röviden ennyi - mosolygott.
-Értem...hát én nem vagyok, és nem is leszek olyan, mint ő - az újságot a földre dobtam.
-Ennek örvendek - nevetett fel.
Kendall kifeküdt az ágyon, én meg a csípőjére ültem és csókokkal bombáztam.
Elkezdtünk megszabadulni a fölösleges ruháinktól.
Kendall-vel a konyhában szakácskodtunk.
Palacsintát készítettem, ő pedig megkente lekvárral és felcsavarta.
-Minden másodikat ne tüntesd el itt - simítottam végig a hasán.
-Még csak hármat ettem meg - biggyesztette le az ajkát kisfiúsan.
-Nem tudok rád haragudni -nevettem egy palacsinta forgatás után.
-Nem is kell - a hátam mögé lépett és átölelt. Behunyt szemmel és mosolyogva döntöttem hátra a fejem a vállára. Így ácsorogtunk addig, amíg meg nem éreztem az égett szagot.
-Kendall! - rezzentem össze. Gyorsan lekaptam a serpenyőt a lángról és elkezdtem kapargatni, az odaégett palacsintát.
-Bocsánaaat - a kutyus szemekhez társult egy csók is.
-Nincs bocsánat - kuncogtam kibújva az öleléséből.
-Ne mááár - magához akart húzni, de kevés sikerrel.
Ennek az egésznek az lett a vége, hogy elkezdtünk kergetőzni az egész házban.
-Úgy is elkaplak! - kiáltozott.
-Na persze... - nem tudtuk abba hagyni a folytonos nevetést.
Sajnos elkapott és egyenesen a vállára dobott.
-Nem vagyok kíváncsi a hátsódra - elkezdtem csapkodni azt - Vagy igen? - kérdeztem titokzatosan.
-Mire készülsz? - hangjában volt egy kevéske félelem.
Mivel alsógatyában volt, így csak simán letoltam és belecsíptem a popsijába.
-Hééé - ordított egy nagyot röhögve. Én is fulladoztam a sok nevetéstől - Ha nem vetted volna észre... - a fenekemre tévedt a keze.
-Eszedbe ne jusson! - szóltam le.
Hiába, ő is belecsípett a fenekembe.
Elkezdtem kapálózni és sikítozni...és persze röhögni.
A szemem hirtelen megakadt a róla és Logan-ről készült képen...
Miért érzek valami furát, ahányszor megpillantom Logan-t?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Annyira, de annyira édesek Kendall-ék..ahhw, odavagyok értük és a blogodért is:) ahhh, de miért hagytad itt abba?:o Várom a következőt :))
VálaszTörlésKösziii ^^ hát egyszer abba kell hagyni :)) :P
TörlésJujj.. :3 Nagyon jó lett!
VálaszTörlésRemélem lesz valami ebből a Charlotte-Logan dologból :DD
Várom a következőt! :))
Köszi ^^
Törlés:DD Nem mondok semmit :P
Hamarosan ;)
Vannak akik drog vagy alkohol függők. Én nem. Én "Just two word: New Life" függő vagyok. Egyszerűen imádoooom, érteeed? :DD nagyon hamar hozd a kövit :D
VálaszTörlésUI.: remélem többször is lesz ilyen "ihlet túltengésed"!! :))
Vigyorgoooook. :DD Köszönöm! :)
TörlésMAjd kiderül, hogy lesz-e még ilyen :))
és újra és újr amge tudsz lepni a csodálatos részeiddel:)) köszönöm, hogy olvashatom ez egyszerűen fantasztikus, csodálatos, elképesztőőő *o* hamar az új réééééééészt! :))
VálaszTörlésHjajj...nem tudom elégszer megköszönni :O :)) de azért köszönöm :DD ^^
Törlés