6. rész - I'm so happy

Sziasztoook :)) Uhh, azt hiszem ihlet túltengésben szenvedek, mert hát itt a friss rész :D :)) Jó olvasást :) ^^



A liftből kilépve Ryan-be ütköztem..
          -Oh, sajnálom - motyogtam zavartan. Egy mosolyt eröltettem magamra.
          -Semmi baj...amúgy mára végeztél...nem kell 5-ig bent maradnod - újságolta.
Pompááás.
          -Rendben...akkor viszlát, Ryan - elköszöntem, mivel ő menni készült, és én még el kell vegyem a táskámat az irodából.
A telefonomat előkaptam és felhívtam Kendall-t, hogy jöjjön vissza. Szerencsére még el sem indultak az épület elől.
A névtáblámat levettem az ingemről, és beledobtam a táskámba.
Ahogy kiléptem az ajtón, próbáltam lennebb húzni a szoknyámat. Egyedül ezt nem szeretem, mindig felcsúsznak.
Felnéztem és megláttam Kendall-t meg Logan-t amint engem figyelnek a kocsi mellett állva.
          -Sziasztoook - Kendall-re ugrottam.

          -Hiányoztál - mosolygott.
          -Nem mintha 10 perccel ezelőtt találkoztunk volna, de te is - kuncogtam egy csók után.
          -Logan-t elvisszük a barátnőjéhez, és utána mehetünk hozzám - kacsintott.
          -Rendben - az említett srácra néztem.
Beültünk a kocsiba. Logan hátra került, én meg Kendall mellé, az anyósülésre. Utálom ezt a szót...anyósülés, annyira egy hülye szó...
          -Azért durva, hogy nem tudtam hol dolgozol... - nézett rám Kendall.
          -Ha jól emlékszem a tegnap kérdezted, csak a pincér bezavart - emlékeztettem, miközben megfogtam a szabadon lévő jobb kezét.
          -Jah, tényleg...
Kicsit furán éreztem, hogy ott ül hátul egy idegen, akit én még nem ismerek. De próbáltam megbarátkozni a tudattal, hogy nem csak Kendall-ből és belőlem áll a világ.
          -Itt is vagyunk... - parkolt le egy elég nagy ház előtt.
          -Kösz haver...akkor holnap - Kendall hátra fordult és pacsiztak Logan-vel..persze barátiasan és tök fiúsan - És ne legyetek rosszak - itt rám nézett és elnevette magát.
          -Pont te beszélsz? Nézd mekkora ház vár rátok - csapott hátra Kendall. Ezen mind szakadtunk.
          -Igen, igen....na császtok - kacagva kiszállt és becsapta az ajtót.
          -Na akkor, most mi jövünk - rám mosolygott és elindította a kocsit.

Kendall a zárral babrált, majd miután sikerült kinyitnia az ajtót, fáradtan dőltünk be rajta.
          -Szóval...mit kell elmesélj? - fordultam vele szembe.
          -Mindjárt...kérsz teát? - kérdezte a konyha felé véve az irányt.
          -Igeeen...cukor nélkül - kiáltottam.
Lehúztam a cipőmet és körbe néztem, mivel reggel nem volt rá alkalmam.
Mindenhol képek voltak...és gitárok. Hűha...miről maradtam le?
A képeket nézegettem. Egy-egy képen Logan-t is megláttam, meg még két srácot...Ezek négyen nagy barátok lehetnek ha ennyi kép van róluk.

          -Itt is van - nyújtott felém egy zöld poharat. Hasonlított a szeme színéhez, de nem volt annyira szép.
          -Kik ők? - mutattam egy magas srácra, meg egy elég alacsonyra.
          -Ők is a történet részei - mosolygott a képet nézve. Szerintem egy emlék juthatott az eszébe a kép láttán - Nem is tudom, hogy hol kezdjem...ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni rám, amiért nem mondtam el a legeslegelején... - rám nézett. Megfogta a kezemet és bevezetett a szobályába, de előtte magához vett egy gitárt.
Azt hiszem kezdtem félni...de ha gitár van benne akkor semmi rossz nem lehet...ugye?
A poharunkat letettük...leült az ágyra és magával húzott oda. Egymással szembe ültünk. Kíváncsian fűrkésztem a tekintetét. Mosolygott.
          -Elsőként ez... - ahogy kimondta, neki kezdett az első akkordnak...lassan felcsendült a hangja is.
Úúristeeen...eszméletlen hangja van...és ahogy énekel, látszik rajta, hogy élvezi, amit csinál. Néha behunyott szemmel, néha meg a szemeimbe énekelt.
Ami leginkább megfogott ebben a dalban, az ez volt : You're not invisible to me... - ez az egy sor magával ragadott, de persze a többi része is csodás volt.
Éreztem, hogy az arcomat a lassan megjelenő könnyek áztatják...a mosolyt nem lehetett letörülni az arcomról.
Mikor abba hagyta, egyből a nyakába borultam.
         -Ez...ez gyönyörű volt - szipogtam.
Miután szétváltunk, az arcomat a tenyerébe fogta és a hüvelykujjaival törülgette a könnyeimet.
Így néztük egymást percekekig.
Miután lenyugodtam, folytatta...
          -Úgymond "sztár" vagyok - idézőjeleket rajzolt a kezével - de utálom ezt a szót - bevágott egy grimaszt.
Nagyot néztem...mondjuk ezzel a hanggal...nem is csodálkozom.
          -Van egy bandánk...Logan, és még az a két srác is benne van, akiket kérdeztél...James és Carlos.
          -És mi a nevetek? - kérdeztem zavartan...azt hiszem még nem fogtam fel...
          -Big Time Rush...nem ismerős?
          -Mintha hallottam volna... - elgondolkoztam, talán Párizsban láthattam plakátot ezzel a névvel. Nem tudom...
          -...és van egy sorozatunk is...igazából a sorozatból lettünk mi is - végre elmosolyodott - és megértem ha ezek után utálni fogsz... - lehajtotta a fejét.
          -Már miért utálnálak? - kérdeztem és közelebb ültem hozzá. A gitárt kivettem a kezéből és óvatosan neki támasztottam az ágynak - Én saját magadért szeretlek...szeretlek amiért mindennapomat szebbé teszed...szeretlek, mert veled lehetek... - most én fogtam a tenyerembe az arcát, hogy rám nézzen.
Láttam rajta, hogy a szavaim mélyen érintették...de hát ez az igazság.
          -...és, most, hogy tudom híres vagy, nem azért foglak szeretni, mert hírneved van, vagy pénzed. Az engem nem érdekel...az a lényeg, hogy MI boldogak legyünk - végig mosolyogtam, amitől ő is jobb kedvre derült.
          -Köszönöm - óvatosan megcsókolt - Köszönöm, hogy aznap pont a parkba tévedtél, és találkoztunk...
Megöleltem...legszivesebben soha el nem engedtem volna. Örökre a védelmező karjaiban pihennék.
          -Még énekelj valamit - kérleltem mosolyogva.
          -Szeretlek - újabb örjítő csók.
Megfogta a gitárt, és elkezdett játszani rajta.


Lotte este felhívott. Elmondta, hogy az a fiú, akivel volt, az az ex barátja...és megint összejöttek.
          -Kendall egy bandában játszik - suttogtam, mivel még nála voltam.
          -Tudom...
Nem válaszoltam...
          -Na ne mond, hogy nem tudtad? - kérdezte meglepetten.
          -Honnan kellett volna tudjam?
          -Hát...
          -Na ugye... - kacagtam egyet.
          -Ajánlom figyelmedbe a zenéjüket...az összeset hallgasd meg! - parancsolt rám.
          -Oké - együtt nevettünk.
Kendall vissza jött.
          -Mennem kell...holnap felhívlak...vigyázz magadra, szia - búcsúztam el barátnőmtől.
          -Lotte volt az? - kérdezte mellém feküdve.
Bólintottam.
          -Amúgy láttad ezeket?
A kezembe nyomott két újságot. Egy mait és egy tegnapit.
          -Basszus... - a címlapra meredtem. Kendall és én voltunk rajta....mindkettőn.
          -Ezzel jár - szólalt meg.
Jah...hát, ez nekem még új, de csak megszokom - nyugtatgattam saját magam.
A tegnapi újságban a parkban készült képeken láthattam magamat, Kendall-t és Yumá-t.
Yuma...tényleg, ő hol van?
A másik képen pedig épp röhögünk. Ez tegnap készült, miközben jövünk ki a szendvicsbárból.
          -Huh... - a képek után elolvastam a cikkeket is.
A mai újságban ez állt a rengeteg paparazzi kép mellett:
Kendall Schmidt-et, a BTR egyik bandatagját a napokban egy igen csinos lánnyal lehetett látni. Amint a képek is mutatják, nagyon jól érzik magukat egymás társaságában. Felmerül a kérdés, hogy ki ez a lány? Rokon? Barát? Vagy esetleg barátnő? Ha az utóbbi, akkor reméljük nem olyan, mint egykori barátnője,Rachel. Amint friss infókhoz jutunk, azonnal jelentkezünk.
          -Rachel? Miért? Ő milyen volt? - kérdeztem a képekre nézve.
          -Kihasználta a hírnevemet....röviden ennyi - mosolygott.
          -Értem...hát én nem vagyok, és nem is leszek olyan, mint ő - az újságot a földre dobtam.
          -Ennek örvendek - nevetett fel.
Kendall kifeküdt az ágyon, én meg a csípőjére ültem és csókokkal bombáztam.
Elkezdtünk megszabadulni a fölösleges ruháinktól.

Kendall-vel a konyhában szakácskodtunk.
Palacsintát készítettem, ő pedig megkente lekvárral és felcsavarta.
          -Minden másodikat ne tüntesd el itt - simítottam végig a hasán.
          -Még csak hármat ettem meg - biggyesztette le az ajkát kisfiúsan.
          -Nem tudok rád haragudni -nevettem egy palacsinta forgatás után.
          -Nem is kell - a hátam mögé lépett és átölelt. Behunyt szemmel és mosolyogva döntöttem hátra a fejem a vállára. Így ácsorogtunk addig, amíg meg nem éreztem az égett szagot.
          -Kendall! - rezzentem össze. Gyorsan lekaptam a serpenyőt a lángról és elkezdtem kapargatni, az odaégett palacsintát.
          -Bocsánaaat - a kutyus szemekhez társult egy csók is.
          -Nincs bocsánat - kuncogtam kibújva az öleléséből.
          -Ne mááár - magához akart húzni, de kevés sikerrel.
Ennek az egésznek az lett a vége, hogy elkezdtünk kergetőzni az egész házban.
          -Úgy is elkaplak! - kiáltozott.
          -Na persze... - nem tudtuk abba hagyni a folytonos nevetést.
Sajnos elkapott és egyenesen a vállára dobott.
          -Nem vagyok kíváncsi a hátsódra - elkezdtem csapkodni azt - Vagy igen? - kérdeztem titokzatosan.
          -Mire készülsz? - hangjában volt egy kevéske félelem.
Mivel alsógatyában volt, így csak simán letoltam és belecsíptem a popsijába.
          -Hééé - ordított egy nagyot röhögve. Én is fulladoztam a sok nevetéstől - Ha nem vetted volna észre... - a fenekemre tévedt a keze.
          -Eszedbe ne jusson! - szóltam le.
Hiába, ő is belecsípett a fenekembe.
Elkezdtem kapálózni és sikítozni...és persze röhögni.
A szemem hirtelen megakadt a róla és Logan-ről készült képen...

Miért érzek valami furát, ahányszor megpillantom Logan-t?