3. rész - I'm a lazy girl

Sziasztok! Meghoztam a 3.-at is :) Örvendek, hogy kattintotok a Tetszik gombra és komiztok is :D Ez a rész hosszabra sikeredett ^^




Valahogy Mia is bevonszolta magát a liftbe és megnyomtam a másodikra vezető gombot.
          -Téged teljesen nem izgat fel a tudat, hogy itt vannak? - kérdezte egy kis csend után.
          -Miért kéne izgasson? Te vagy oda úgy értük... én dolgozni jöttem, és nem valami fiúbanda után futkosni - néztem a szemébe komolyan.
          -Jójó... megértettem - sóhajtott nagyot.
Egy kis csengő jelezte, hogy megállt a lift a 2. emeleten. Izgatottan kiszálltunk és megkerestük a 2K jelzésű ajtót.
          -Na? Készen állsz? - vigyorogtam a kilincset fogva.
Mia hevesen bólogatott. Benyitottam.
          -Mmm... ez... ez eszméletlen - néztem körbe.
Egy nagy tér fogadott minket. Ennek a térnek a végén volt két ablak, aminek köszönhetően jó volt a szoba világossága.
Jobbra volt a konyha, mellette a fürdő. Balra pedig a szobák. Természetesen egyből letámadtam azokat, és lefoglaltam egy nagyon hangulatos és szép szobát.

Az volt a nagyon érdekes benne, hogy a szekrényt össze tudtam húzni, így  az íróasztal eltűnt. Hm... ez nagyon király!

A bőröndöket unottan csaptam le a fura ágyra... majd megszokom azt is.

Kíváncsian átmentem Miá-hoz. Az ő szobálya sem volt piskóta.

          -Nik...én már is szerelmes lettem ebbe a helybe - ugrott a nyakamba vidáman.

Miután leszállt rólam, sikerült jobban szemügyre vennem a szobát.

          -Ez nem ér... neked van terasz, nekem meg nincs... - panaszoltam mosolyogva.

          -Iiiigen, és tudod, hogy hova látok ki? - kérdezte egy nagy-nagy mosollyal.

          -Na hova? - közeledni kezdtem a teraszhoz.

          -Egyenest a medencére - ugrándozott vigyorogva - Na meg a város nagy részére...

          -Mind ezt én is láthatom az ablakból... szóval... - megrántottam a vállamat és kiléptem a balkonra.

          -De nem ugyanaz - öltötte rám a nyelvét.

Sikerült megbarátkoznunk a szobáinkkal, és jöhetett a kipakolás. Ahogy azzal is végeztünk, Mia jött egy jó ötlettel, hogy menjünk le a medencéhez.

Valahogy megkerestem a fürdőruhámat és átöltöztem. Még kaptam magamra egy köpenyt.

Felnéztem még Twitter-re, és láttam, hogy Mia már megörökítette magát a fürdőruhával.

@MiaCooker készen áll...és te, @NikkiAdams? :D <3
 

Gyorsan vissza írtam egy Mehetünk-et.

Már javában süttettük magunkat a napozóágyakon, amikor egy plázacica csaj köhintett egy nagyot. Feltoltam a szemüvegemet a fejemre és megkérdeztem, hogy Mi a baj?

          -Csak az, hogy a helyemen terpeszkedsz... - a bal karját úgy tartotta, mint egy madár a törött szárnyát.

          -Oh, igen? - felültem... közben láttam, hogy elég sokan néznek minket - Hol írja a nevedet? Talán itt? - kukkantottam a napozóágy két oldalára - Vagy talán az alján? - ott is megnéztem, de sehol egy név -Hm... nincs olyan cetli ide ragasztva, amelyen az állna, hogy:  Törött kezű csajszi tulajdona, jobb ha nem teszed rá a segged! ...Szóval bocsika! - egy mű mosollyal vissza helyeztem a napszemüvegemet az orromra és hátra dőltem.

A csaj egy felismerhetetlen hang után elhúzta a csíkot.

Ahogy észrevettem, hogy mindenki nevet, kezdett érdekelni az ok, hogy miért is.

          -Nagy voltál csajszi! - kacsintott, majd mutatott rám egy srác.

          -Végre egy kemény csaj a P.W.-ban - mosolygott egy lány rám.

Nekem csak egy WTF? fej volt a reagálásom ezekre.

          -Király vaaagy! - csüccsent le mellém egy 15-16 éves kiscsaj.

          -Miért is? - kérdeztem zavarodottan.

          -Ez a csaj a plázacicák egyike... úgy nevezik magukat, hogy a Jenniferek. Csak most egy kicsit szét széledtek, és felbomlott az egyensúlyuk - kuncogott.

          -Aha, hát nekem aztán nagyon mindegy, hogy kik ők. Annyi biztos, hogy nem hagyom magam!

          -Ezt szerintem mindenki látta... vedd úgy, hogy mostantól "híres" vagy itt a Palm Woods-ban - rajzolt a kezével idézőjelet.

Közben bemutatkoztunk egymásnak. Katie Knight-nak hívják, és az egyik testvére BTR tag.

Mia megérkezett a fürdésből, és hárman folytattuk a duma party-t.

Egy kép is készült rólam, amit feldobtam twitterre.

Egy jó nap egy új helyen :)
@MiaCooker @KatieKnight2

Estefele már jobbnak láttuk, ha elvonulunk a "lakásainkba".

Katie átjött hozzánk. Mia, ahogy megtudta, hogy velünk szembe lakik a BTR, na meg Katie is, egy jó erőset sikított.

De nem maradtam a lakrészünkben... amikor jöttünk, láttam egy automata gépet teli édességgel, és most nagyon megkívántam valami édeset. Gyorsan átöltöztem és leléptem.

Már kevesebben járkáltak a lobbyban.

Ahogy odaértem a géphez, megpillantottam valakit, aki nagyon kínlódott.

          -Szia... esetleg segíthetek? - kérdeztem a sráctól. Lassan felém fordult és elmosolyodott.

          -Hm... a laza csaj, aki nem fél beszólni egy Jennifernek - kuncogott.

          -Igen, én volnék az -eröltettem magamra egy halvány mosolyt.

          -Logan Henderson - nyújtotta felém a kezét.

Egy kis habozás után kezet ráztam vele.

          -Nikki Adams... de csak simán Nik.

          -Oké Nik... szóval az a probléma, hogy nem veszi be a pénzt... - mutatott a gépre.

          -Az nem probléma - azzal elindultam az automatához és elkezdtem hátrafele nyomni, amíg megdőlt egy kicsit. Vissza engedtem a helyére és belehelyeztem annyi aprópénzt, amennyi kellett egy Skittles-hez.

          -Tádááámm - lebegtettem meg előtte a piros csomagot.

          -Le a kalappal ön előtt - hajolt meg. Még egy képzeletbeli kalapot is levett a fejéről.

Kacagtam... végre kacagtam úgy igazából.

          -Hm... végre látlak nevetni - mosolygott.

          -Hogy érted? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.

          -Hát úgy, hogy ma nem láttalak egészen mostanáig nevetni - kicsit elpirult. Wow.

          -Mostmár láttál - kuncogtam. Azzal elindultam.

          -Egyedül akarod megenni? - hallottam a hangját ennek a Logan gyereknek.

          -Szerintem igen... miért? - néztem az édességre, ami a kedvencem.

          -Mert imádom - nevetett.

          -Ez nem indok - mosolyogtam.

          -A kedvencem... ez elég?

          -Az én kedvencem is - emeltem meg a szemöldökeimet - Na gyere... legalább megismerem a barátnőm kedvenc bandájának az egyik tagját... 

          -Hm... szóval a barátnőd Rusher? - közeledni kezdett felém. Kimentünk a lobbyból, majd kiültünk a medencéhez.

          -Asszem'... ha így hívják a BTR imádókat, akkor igen - kuncogtam.

Elég sokat beszélgettünk... Mia üzenete szakított minket félbe.

          -Megyek... - álltam fel. A vízben lógattuk a lábainkat - Uhh... olyan a lábam, mint az összeaszalódott szilva - ezen mindketten nevettünk.

          -Az enyém sem néz ki másképp - emelte ki a végtagjait.

Hangos röhögésbe kezdtem.

          -A tied még durvább!

          -Hahaha - nyújtotta ki a nyelvét.

Valahogy elindúltunk a lobbyhoz és a lifthez.

          -Eldobom a Skittles zacskót, ha akarod - mondta.

          -Jajj dehogy... megtartom emlékként - mondtam mosolyogva - Vagy 5 füzetem van tele ilyen és más zacskókkal. Beragasztom őket, és odaírok mindegyikhez valamit, amitől eszembe jut az a bizonyos emlék - magyaráztam mosolyogva.

          -Mmm... nagyon ötletes - bólogatott vigyorogva - Tetszik!

          -Ugye ugye? - kacagtam - Na jó éjt Logan... - köszöntem el tőle egy mosollyal.

          -Neked is... szia...

Egyszerre csaptuk be magunk után az ajtót.

          -Merre voltál? - jött elő Mia.

          -A BTR-es sráccal beszélgettem...

Nagyot... nagyon nagyot nézett. Röviden elmeséltem neki az est történteit, mert tudtam, hogy addig nem hagy nyugton, míg el nem mondom.

          -Szuper! - mosolygott - ... Katie itt aludhat? - kérdezte.

          -Persze... ezt nem kell kérdezni, nem vagyok az anyád - beleborzoltam a hajába kuncogva. Utálja, ha azt csinálom.

          -Akkor dobok neki egy üzit, hogy jöhet - kapta elő a telefonját.

          -Miért nem mész át? Itt van 2 méterre az ajtajuk...

          -Igaz - sóhajtott, majd elnevettük magunkat.

2. rész - New location

Sziasztok, meg is hoztam az új részt :) Köszönöm a komikat <3 ^^


Valamiért nagyon fáztam... álmosan kinyitottam a szememet és észre vettem, hogy Mia az egész takarót magára csavarta. De mindegy is... már ideje felkelni.
A gépünk délután 2-kor indul, és.... addig még van 4 óránk.
Gyorsan összekaptam magamat és felébresztettem Miá-t.
          -Ne máááár, még 5 perc... - a fejére húzta a takarót. Persze én lerántottam róla.
          -Na lássuk csak... - elgondolkodó arcot vágtam - Véletlenül nem L.A.-ben lakik a Big Time Rush? - emlékeztettem.
Heh, ahogy gondoltam, egyből kiszökött az ágyból, és futva a szobályába sietett.
Fel is csendült az első szám, ami elmaradhatatlan volt, a Windows Down.
Még én is énekeltem, miközben a reggelit dobtam össze.
Mia szobálya előtt lassan gyűlni kezdtek a bőröndök. Összesen hatot számoltam össze. Huh, nem kevés, mondjuk nekem is van úgy öt darab.
          -Gyere enni! - próbáltam túl kiáltani a zenét. Kevés sikerrel. Belegondoltam, hogy a a szomszédok mennyire fognak örvendeni, hogy elhúzzuk a formás fenekünket innen.
Bementem a szobályába és kikapcsoltam a zenét, majd újból reggelizni hívtam.
Ahogy kitettem a lábam a küszöbön, a zenedoboz elindult, de jött utánam Mia.
          -Legalább ilyenkor bírd ki nélkülük, komolyan - forgattam a szemeimet az asztalhoz ülve.
          -Chh... majd ha fagy! - nyújtotta ki a nyelvét.
Végre valahára nekikezdtünk enni.
          -Amúgy valami Palm Woods nevű hotelban kapunk szállást, a kiadó állja a bért.
Mia kezéből kiesett a villa. Megilyedtem... ennyire rossz lenne a spagetti?
          -A....a Palm Woods-ba? - nyögődözött kikerekedett szemekkel.
          -Jah... igen - fellélegeztem, akkor a kajával nincs baj - Miért?
          -Mert... - egy óriási mosoly ült az arcán - mert ott van a Big Time Rush - a banda nevét már kiáltotta. Felállt és elkezdett ugrálni.
Hurrá... és akkor? Egy "kit-érdekel" nézéssel folytattam az evést.

A reptéren egyre jobban idegesített Mia rajongása. Remélem valahogy lenyugszik. Mi lesz akkor, ha véletlenül összefut valamelyikőjükkel? Jobb, ha veszek neki egy pórázt, mert még a végén letámadja az egyik bandatagot.
          -Légyszíves add le a csomagokat, addig gondoskodom a jegyeinkről... - ráztam le. Szükségem volt egy kis csendre.
Körülbelül 2-3 órás lesz az út, amit szerintem olvasással fogok eltölteni, mivel imádok olvasni.
Jelenleg egy dráma könyvet olvasok, melynek címe Titkok. Elég vastag könyv, de nagyon jó.

          -Basszus Nikki... csak pár óra választ el a kedvenc bandámtól - vigyorgott az mp4-vel babrálva. Nagyon nehéz volt kitalálni, hogy mit fog hallgatni egész úton.
Csak arra kértem, hogy ne bömböltesse irtó hangosan a zenét, mivel olvasni szeretnék.
Kinyitottam a könyvet a könyvjelzőhöz, és neki láttam. Nagyon belemerülhettem, mivel már csak a leszállásnál csaptam össze a könyvet. Még van hátra 143 oldalam. Muszáj volt megszámolnom. Ez egy szokásom.
Közben Mia belealudt a zenehallgatásba és felébresztettem.

Ahogy leszálltunk, megkerestük a kilenc darab bőröndöt, ami a mi tulajdonunkban állt, és fogtunk egy taxit. Igaz, hogy a sofőr nagyot nézett a csomagok láttán, de sikerült mindent bedobni a kocsiba.
A várost tátott szájjal néztük, eddig még csak képeken csorgattuk a nyálunkat erre a helyre, pedig elég közel van New York-hoz.
Megérkeztünk a Palm Woods feliratú szállóhoz, ahol olyanok élnek, akik már szerepeltek tv-ben, énekesek és ilyen-olyan hírességek... Most már értem, hogy akkor a BTR miért van itt.
A sofőr bemondta az összeget. Oda adtam a pénzt, de újra hátra tartotta a kezét... mi van?
          -Köszönjük! - rázott kezet Mia a sofőrrel.
Kipattantunk a kocsiból és kihalásztuk a bőröndjeinket. A taxis hamar elhúzta a csíkot.
          -Szerintem a borravalót várta... - mondtam, miután rájöttem a szándékra.
          -Tudom - kacagott - Szegényke csak a kezemet kapta - nevetett hangosan.
          -Cseles vagy - löktem oldalba.
          -Én érek be hamaraaaabb! - kiáltotta el valaki magát  a hátunk mögött. Sikeresen nekem is ütközött és kiverte a kezemből az egyik bőröndöt, majd befutott a bejárati ajtón. Azt a srácot még követte három.
          -Nik! - bökte ki falfehéren - Ezek ők voltak! - nézett a bejárati ajtóra, ami szépen lassan becsukódott.
          -Hát figyelj... szép bemutatkozás... kapnak tőlem egy minusz pontot... - szedtem fel két bőröndöt a földről.
          -Gyere mááár, menjünk beeee - húzott magával.
          -Mia! Menj nyugodtan, én annyira nem sietek... - tényleg kezdett elegem lenni.
Befutott, én meg belépkedtem utána. Egy elég nagy előtér fogadott, ahol nagy volt a nyüsgés. Ez már is tetszik - mondtam magamban egy mosollyal az arcomon.
Mia lebiggyesztett szájjal közeledett felém.
          -Na mi az? - kérdeztem a recepcióshoz vagy kihez közeledve.
          -Felszívódtak... de nem baj, itt lakunk, szóval tuti összefutunk velük - derült jobb kedvre.
          -Mármint te egyedül, nekem olyan mindegy, hogy hol vannak... - mondtam unottan - Jó napot! - köszöntem egy húsos pasasnak.
          -Naa, ne legyél már ilyen - lökött meg.
          -Jó napot! Üdvözöljük önöket a Palm Woods-ban, ahol a leendő hírességek, és a már hírességek szállnak meg - köszöntött minket kedvesen a Bitters névtáblás férfi - Milyen néven van szoba foglalva?
          -Nikki Adams - mondtam be a nevem. Valamit bepötyögött a számítógépébe, majd újra ránknézett.
          -Igen... 2K.. itt vannak a kulcsok. A medencét odakint találhatják meg - mutatott előre. A medence nagy szerepet játszhat az itt lévők életében, mivel nagyjából mindenki odakint üldögél.
          -Köszönjük - vettem ki a kezéből a kulcsokat.
          -Ha esetleg valami kérdésük van, csak tegyék fel nekem... szép Palm Woods napot - azzal el is tűnt egy ajtónál.
Felhúzott szemöldökökkel egymásra néztünk Miá-val, majd elindultunk a lifthez.
Pont akkor nyílt ki az ajtó, amikor megálltunk a lift előtt. Négy srác állt előttünk fürdőgatyában és napszemüvegben, vállukon egy-egy törölközővel.
Tátott szájjal nézték, ahogy bemegyek melléjük és várakozva megállok. Mia ugyanis lefagyva bambult előre.
          -Gyere már... szeretnék megpihenni - mondtam unottan.
A négy srác kiment. Még hallottam, hogy vidám hansúllyal kórusban mondják egyszerre: Új csajok a láthatárooon!

1. rész - We are ready

Sziasztok, itt is van az első rész :) Valamiért eltűntek a szavazatok a Tetszik gombnál :)) de nem baj :) Köszönöm a 13 feliratkozót és a több, mint 2000 megtekintést :D Jó olvasást! ^^





Nagyon izgatottan keltem fel, ugyan is ma tudom meg, hogy bevesznek-e egy híres sorozatba. Los Angeles-ben forgatják, és oda kell majd költöznünk... HA felvesznek...
Tisztára, mint egy idegbajos, szinte minden percben az e-mailjeimet lestem, de még semmi értesítés nem jött.
Mint minden reggel, Mia elkezdi bömböltetni a kedvenc bandája zenéit. Természetesen énekel is ráadásként... még nagy szerencse, hogy jó hangja van.
Mia-val lakótársak vagyunk és egyben nagyon jó barátnők New York-ban. Utolsó évemet szenvedtem tavaly az egyetemen... színészeti szakon.
          -Mia, nem gondolod, hogy a szomszédok esetleg aludni szeretnének? - rontottam be a szobályába.
          -Reggel 9 óra... szóval ideje, hogy felkeljenek - kacsintott mosolyogva. 
Szeretem a laza stílusát. Lehet, hogy 2 év különbség van köztünk, de olyan, mintha egy se lenne.
          -Oké... tudom, hogy nem tudlak lebeszélni a reggeli rutinodról... de azért mégiscsak leszokhatnál róla..
          -SOHA! - vágta rá. Azzal hátat fordított és folytatta a táncikálást.
Van ez a banda... valami Big Time Rrr-Rush... nem nagyon tudom, hogy kik azok, de annyi biztos, hogy a Windows Down számuk nagyon ott van. Azt az egyet viselem el, mert tetszik a bulis hangulata miatt.

Délután a városból visszatérve ismét leültem a gép elé és megnyitottam az e-mail fiókomat.
          -MIA!!! - visítottam torkom szakadtából.
          -Mi az? - sietett be hozzám rémült arccal.
Szó nélkül felpattantam és a nyakába ugrottam.
          -Megyünk Los Angeles-be! - kiáltottam boldogan.
          -Sikerült? Tiéd a szerep? - kérdezte felhúzott szemöldökökkel.
          -Igen! - ekkor már körbe-körbe ugrándoztunk a szobám közepén.

Nem kellett kétszer mondjam Mia-nak, hogy pakoljon, mert reggel idulunk. Azonnal előrámolta a bőröndjeit és bepakolta ruháit.
          -Kész vagyok - vigyorgott előttem.
          -Mindjárt jobban akarsz menni, mint én... - borzoltam össze a haját mosolyogva. Olyan, mintha a testvérem lenne.
          -Megmutatom, hogy miért... - megfogta a kezemet és behúzott a szobályába. Megálltunk a poszterei előtt - Szóval...ők azok, akik miatt nagyon menni akarok L.A.-be - úgy nézte a posztereket, mintha mindjárt kijönne az a 4 srác onnan - Melyik szimpatikus neked? - meglepett a kérdésével.
Egy szemforgatás után jobban megnéztem jobban a fiúkat.
          -Hm... talán ő - mutattam az egyikre, akinek a haja felfele meredt.
          -Logan-nek hívják - mondta mosolyogva.
          -Neked ki a szimpi? - színleltem kíváncsiságot.... ugyanis most jobb dolgom is volt, mint posztereket kukkolni.
          -Carlos! - bökött a rövid, fekete hajú srácra.
          -Király... - sóhajtottam és leléptem onnan. Hagytam, hogy egyedül nyáladzon tovább.
Emily-vel kellett beszélnem. Akitől béreljük a lakrészt.
          -Szia, azért hívlak, mert holnap költöznénk ki. Sikerült a szerepet megkapnom.
          -Szia... gratulálok Nik! Tudhattad volna, hogy megkapod - mondta kedvesen - Rendben, akkor hagyjátok a házban a bérdíjat. Sajnálom, hogy nem tudunk elköszönni egymástól, nem vagyok a városban.
          -Oh, na nem baj, remélem találkozunk majd... most megyek pakolni, puszi, szia.
          -Jó utat, sziasztok! - kinyomtam.
Emily egy nagyon rendes, 25 éves csaj. Egy bulin haverkodtunk össze.
          -Nikki... nem megyünk a városba egy búcsúzásra? - jött felém lehajtott fejjel. Talán csak most kapcsolt, hogy a barátait itt kell hagynia.
          -Előbb bepakolok, és mehetünk - mosolyogtam.



Miután sikerült mindent bejárni, és minden fontos személytől elköszönni, hulla fáradtan dőltünk be az ágyainkba.
Behúnytam a szemem, de pár perc múlva megreccsent a padló. Hirtelen erősebben kezdett verdesni a szívem.
          -Aludhatok veled? - hallattszott Mia hangja. Lenyugodtam.
          -Persze... gyere - mosolyogtam a sötétben.
Lassan odaért az ágyhoz és befészkelte magát mellém.
          -Nem tudok aludni... mindenkit itt kell hagynunk... - panaszolta szomorkás hangon.
          -Tudom... tudom, de próbáld pozitívan felfogni. Talán láthatod a kedvenc bandádat, te is tudod jól, hogy mióta oda vagy azért a 4 srácért. Nem értem, hogy miért, de te tudod...
          -Csak egyszer kértem, hogy nézz utánuk, de te nem tetted...
          -Figyelj, nekem elég bajom van azon kívül is, hogy 4 pasi után keresgéljek... - érveltem.
          -Ahh, de ők csodásak! - neee, most kezdődik az áradozás - Tökéletesek... hiába mondják azt, hogy senki sem tökéletes, de ők igenis azok. Mindig sikerül nekik felvidítaniuk engem, egyszerűen...
Nem tudom, hogy hogyan folytathatta, mivel bedobtam a szunyát szép csendben.

New Story ^^

Na helló, itt vannak a szereplők :) Ahogy tudom, hozom az első részt :)

Nikki Adams (21)

Mia Cook (19)

Big Time Rush :)
Szerintem ismeritek őket :P

16. rész - We are Happy... Finally!

Sziasztok! :) Itt vagyok az utolsó résszel :D Mostantól ezt a sztorit befejeztem... kezdek egy újat... gondoltam ebből a blogból csinálok egy olyat, ahol több BTR-es sztori kap helyet. Akkor olvassátok el ezt a mini részt, és mindjárt jön az új történet szereplői ^^





Ahogy sikerült Kendall-vel elintézni mindent, rohantam ki Logan-hez.
          -Mi volt? Jó sokáig voltál bent... - nézett aggódóan.
          -Minden simán ment. Megmondtam, hogy barátságot érzek iránta. Ő is belátta, hogy már nem olyan a kapcsolatunk, amilyen volt az elején.
          -És azt tudja, hogy... mi...
          -Tudja - bólintottam mosolyogva - Nem akadt ki...
Logan megkönnyebbülve sóhajtott fel.
          -Akkor? Hova menjünk? - kérdezte vigyorogva.
Bejártuk az egész várost. Sétáltunk is... kézen fogva. Nagyon jó volt tudni, hogy Logan felvállal és nem fél attól, hogy holnap esetleg címlapon leszünk.
Rengeteget beszélgettünk... rég éreztem ilyen jól magam. Az a sok nevetés, és... hogy vele lehettem... mindent megért.
Amikor fagyit vettünk, eszembe jutott az első napom, amikor találkoztam Kendall-vel. Az is nagyon jó volt.
          -Min gondolkodol olyan kegyetlenül? - kérdezte egy csók után.
          -Az első napomon... jó volt, hogy idejöttem. Megismerkedhettem négy csodás emberrel... na meg persze Lotte-val, Alexá-val és Halston-val.
          -Benne vagyok a -négy csodás ember-ben? - vigyorgott pimaszul.
          -Megmerted kérdezni? - a fagyimat az orrához érintettem.
          -Muszáj volt - rám öltötte a nyelvét, majd letörülte az orráról a raffaelló-s fagyit.
          -Annyira örvendek, hogy itt vagyunk együtt...- mosolyogtam.
          -Hát még én - nevetve az ölébe ültetett, a fejemet a vállára helyeztem és úgy ettük a fagyinkat.

Egy kis idő után elmentünk Logan házához. Annyi minden történt, most végre boldogak lehetünk. Senki és semmi nem zavarhat meg... szépen élni fogjuk az életünket addig, amíg együtt vagyunk.
          -Szeretlek - súgta édesen.
          -Én is Logan... én is! - lágyan megcsókoltam.

15. rész - Just... friends :)

Hellósztoook :D
Nos a szavazást törültem, mivel valamiért lenullázódott... de szerintem láttátok, hogy a Chogan páros vezetett :D Jó olvasást ^^





Tiszta sötet volt minden... egy köves utcán vagy min trappolhattam. Hallottam a magassarkúm kopogását, ami kétszer is vísszhangzott.
Hirtelen egy erős fény sütött a szemembe. Eleinte csak hunyorogtam, de idővel megszoktam és láthattam, hogy hol járok. Egy boltíves épület lehetett, alagúttal. Alagút? És fény?... ez nem jelenthet sok jót.




Igazaból nem tudom, hogy miért megyek előre... Nem akarok! Vissza! Vissza! - kiáltottam magamban. Hiába, a lábaim vittek előre. Egyre közeledtem a véghez... nagyon féltem. Mi lesz, ha a fény elnyel magával? Mi lesz, ha nem térek vissza az elők közé?
Lassan eszembe jutott Kendall, akit nagyon átvertem. Logan, akit szeretek... Doris, akivel nagyon összekaptunk. Alexa, Halston, Lotte... ahj... nem, nekem nem szabad elmennem.
          -Charly - szólított egy ismerős hang, melyet nagyon rég hallottam.
          -Anya? - emeltem meg a fejem. Igen, Ő volt az. A fény előtt állt, nem láthattam az arcát.
          -Charly - ismételte. Kicsikoromban mindig így hívott.
          -Mi történik? - kérdeztem zavartan.
          -Figyelj rám jól... kevés időm van! - vísszzhangzott édes hangja - Itt ragadtál, a két világ között. Charlotte, ez egy lehetőség, még vissza tudsz jutni... - tett előre egy lépést - Csak akarnod kell... de meg kell ígérned valamit! - szigorú volt a hangja.
          -Mit? - egyre közeledtem feléje.
          -Tisztáznod kell a dolgokat Kendall-vel... Meg Kell Ígérned! - hangsúlyozta.
Lehajtottam a fejemet.
           -Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem... - sírós hangom volt.
           -Ne butáskodj, soha nem csalódtam benned! Tudom, hogy miért tetted azt, amit... nem kell szégyelned az érzéseidet. Csak annyi volt a baj, hogy gondolkodás nélkül cselekedtél. Tudom, ilyen a szerelem - nem láttam, hogy mosolyog-e, de a hangján érződőtt, hogy igen.
          -Apa hogy van?
          -Nagyon jól van, Charly... itt nincs semmi problémánk... de sűrget az idő. Megígéred, hogy amint tudod, elmondassz mindent Kendall-nek? - kérdezte.
          -Ígérem, anya! - jelentettem ki határozottan - Meg... megölelhetlek? - böktem ki.
          -Annyira sajnálom, de nem érintkezhetem meg félig... félig élővel... szeretlek!
          -Én is szeretlek anya... és apát is, add át neki! - szememet beterítették a könnyek.
Feltartotta a kezét, integetett és eltűnt...
          -Charlotte! - kiáltottak.
          -Logan? - néztem felfele... de nehezemre esett a tisztánlátás.
          -Itt vagyok Char... - megfogta a kezemet. Oh, mennyire hiányzott. Erősen megszorítottam, mintha az életemen múlna ez az érintes.
          -Hol vagyok? - néztem körül.
          -Kórházban - mondta lehangolódva. Nagyon fáradt szemei voltak, mintha nem aludt volna napok óta... mit csinálhatott?
          -Mi a baj?
          -Jó tudni, hogy itt vagy... de megijedtem, mert kialtoztál - majd elmosolyodott - Hianyoztál!
          -Pedig csak pár órát lehettem eszméletlen... - kacagtam.
Úgy nézett rám, mint aki bolondot lát.
          -Egy egész hétig kómában voltál... - tudatta velem.
          -Mi? - nevettem harsányan - Az nem lehet - ráztam meg a fejem.
          -Pedig d... - nem tudta befejezni, mivel egy fehér köpenyes középkorú férfi viharzott be a terembe.
          -Kisasszony... végre, nem is tudja, hogy mennyien várják önt odakint - mosolygott rám kedvesen.
Végzett egy kis vizsgálást. Megtudtam, hogy még két napig benttartanak megfigyelésen, majd mehetek haza.
          -Chary! - ugyanúgy jött be Kendall is, mint az orvos... talán erősebb léptekkel - Jól vagy? - ahogy felfogta, hogy Logan is itt van, hirtelen megállt és kérdőn nézett - Azt hittem, hogy senki nincs bent... - legyintett, és hozzám lépett. Megcsókolt. Az ő ajkai is hiányoztak... de miket beszélek? Mi van most velem? Két férfiba vagyok szerelmes?
Eszembe jutott Johnny Depp-től, egy tökéletesen ideillő idézet: "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba."
Igen... ez az idézet megválaszolja a kérdést, hogy Kendall vagy Logan... Logan... igen...


Egy hét elteltével már otthon voltam Doris-nál. Azóta valamelyest kibékültünk, de vannak pillanatok, amikor elmegyünk egymás mellett lehajtott fejjel. Keveset beszélünk, és ez zavar.
De az utóbbi  két napban Lotte-val, Halston-val és Alexá-val sokat traccsoltam, ami jól esett.
Logan-vel titokban találkozunk. Kendall-vel meg ritkán... valamikor (minél hamarabb)  tisztáznom kell vele a Logan-es ügyet. Csak még nem tudom, hogy hogyan...
Ma 4-kor találkozom Logan-vel a megszokott, titkos helyünkön

          -Sziaaa - futottam hozzá.

          -Szia, hiányoztál! - szorított magához, mivel a tegnap nem tudtunk találkozni.

          -Te iiis! - adtam neki egy gyors csókot.

Majdnem este 11-ig ott voltunk, már kiakartak rakni minket, amikor hívott Kendall.

          -Huh... Kendall az - nyeltem nagyot.

Kimentünk a titkos helyünkről és felvettem a telefont.

          -Heló... - szólaltam bele.

          -Szia... tudnánk beszélni? - elég komoly volt a hangja. Nagyot nyeltem.

          -Pe... persze... oda megyek hozzád.

          -Rendben, várlak... - letette.

          -Találkozni akar... muszáj ma elmondanom neki - mondtam Logan-nek.

 Kocsival elmentünk Kendall házához. Még egy kicsit ott maradtam az autóban, mivel eléggé feltűnő lett volna, hogy hamar érkezem.

          -Itt leszek, és várok rád - nézett a szemembe.

Erőt vettem magamon és elindultam az ajtóhoz, majd kopogtam.

          -Na végre - megcsókolt. Gyorsan becsaptam magammögött az ajtót, hogy nehogy észre vegye Logan kocsiját.

Behúztam a szobába és leültettem az ágyra.

          -Mit szeretnél mondani? - kérdeztem feszengve.

          -Hát, mostanság eléggé eltávolodtunk... mi van veled? - megfogta a kezemet.

          -Hjajj - egy nagyot sóhajtottam - valamit el kell mondanom... - nem tudtam a szemébe nézni. Hogy kezdjek neki?... - Hogy is mondjam... én szeretlek, de lehet, hogy úgy, mint egy nagyon jó barátot... - nagyot nézett - és Log...Logan-vel... titokban találkozgatunk.

          -Mi? Logan-vel? A legjobb barátommal? - Kendall teljesen lefagyott - Mondjuk... észre vettem, hogy sokat vagytok együtt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy... hogy... - egy könnycseppett láttam legördülni az arcán.

Hülye vagyok... egy nagy hülye. Nem szeretek senkinek sem fájdalmat okozni, sőt nem annak, aki őszintén szeretett. Szeretett... múlt idő...már biztos utál.

          -Sajnálom... nem baj, ha utálsz... megértem - ismét lehajtottam a fejemet.

          -Nem... nem utállak, és soha nem is foglak! Talán nekem is ugyan ez a sztorim, a megcsalás kivételével. Eltávolodtunk egymástól a napokban...

Megöleltem. Erősen szorított magához.

          -Legjobb barátok? - kérdezte egy kis csend után.

          -A legjobbak!

Miután elengedett, magamhoz húztam és megcsókoltam. Tán úgy, mint még soha.

          -Az utolsó... - mondtam már mosolyogva.

Visszacsókolt. Huh, meglepett. 

          -Ez, az utolsó.

Meglepett, mivel nem akadt ki túlságosan. De tudom, hogy azért, mert már ő sem szeretett annyira, mint az elején.

Az volt a lényeg, hogy megbeszéltünk mindent, mivel még maradtam egy fél órát. Közben Logan-en is gondolkodtam, hogy mi lehet vele, hiszen elég régóta vár odakint.

       

14. rész - Quarrel...

Sziasztoook....új részecskeee :)
Gondolom észrevettétek, hogy történt egy kis változtatás az oldalon :) Remélem tetszik nektek is ^^




Ahogy kiszálltam a kocsiból, elkezdtem futni utána.
          -Doriiiis! - kiáltottam barátnőmnek - Doris kérlek állj meg!
Semmi reagálás, ahogy utól értem, megfogtam a karját és magam felé rántottam.
          -Mi va'? - szinte kiáltotta.
          -Figyelj, ööö... - kezdtem el.
          -Nem érdekel a magyarázkodásod! Hogy lehettél ekkora... - kereste a megfelelő szót - Hogy cseszhettél ki Kendall-vel? ő igazán szeret téged!
          -Tudom - hajtottam le a fejemet.
          -Nem szégyenled magad? Jesszusom, te aztán nem vagy semmi. Teljesen megváltoztál, mióta ide jöttel. ...Gondolom Kendall nem tud róla, de ha akarod hamar megtudhatja - a szavakat csak ugy köpködte.
          -Ne, kérlek ne mond el neki - a könnyeim lassan kibuggyantak.
          -Még is mikor szeretnéd közölni vele? - ordította az arcomba - és ne bőgj, mert az nem segít!
          -Aztán... aztán elmondom...
          -Szánalmas vagy! Mit tett Kendall, hogy ehhez futtál? - mutatott a hátammögött lévő Logan-re.
Nem tudtam megszólalni.
          -Nem kell tenni ahhoz semmit... - mondta összeszűkült szemekkel Logan védelmezően.
          -Te hallgass! - fenyegette meg ujjával Logan-t.
          -Tudod, létezik olyan, hogy szerelem, és  annak nem lehet ellent mondani! - huh, Logan elég hangosan beszélt.
          -Azt tudod, hogy nem muszáj megcsalni egy embert???
A szemem csak úgy járt Doris és Logan között.
          -Te belezúgtál Kendall-be! - mosolyodott el Logan.
          -Heh, miről beszélsz? - legyintett zavartan. Zavartan?
          -Igaz ez? - kérdeztem kiegyenesedve.
          -Miről beszélsz? - elindult. Ismét a keze után kaptam.
          -Igaz EZ? - kezdett elegem lenni.
Kiszabadult a szorításomból, és elrohant.
          -Ezt nem hiszem el - Logan ölelésébe borultam és  elkezdtem sórni. De most miért is? Azért, mert kiderült, hogy érez valamit Kendall iránt a legjobb barátnom, vagy, mert meglátott minket? Azt hiszem mindkettő miatt.




Amikor haza vitt Logan, bementem a szobámba. Doris szerencsére dolgozik, szóval nem kellett összefutnom vele.
Kifeküdtem az ágyra és elgondolkodtam mindenen.
Tényleg megváltoztam? Doris szerint igen.
Mióta itt vagyok... sokkal felszabadultabban viselkedem. Otthon soha nem ittam le magam ugy, mint a tegnapi bulin.
Sok mindent félvállrol veszek... nem nagyon torődöm a barátaimmal, legalábbis nem úgy, mint régebb.
Szóval? Igen más lettem... de nem érdekel. Ez vagyok én.
Telefoncsörges. Kendall az. Na fene...
Ha nem veszem fel, akkor az lesz a baj.
          -Szia - színleltem vidám hangot.
          -Hellóóó... itt alszol? - kérdezte.
Nagyot nyeltem.
          -Hát, nem tudom, eléggé rosszul érzem magam, és nincs kedvem semmire... - hm, ismét hazudtam, brávó Charlotte, csak így tovább...
          -Esetleg átmehetek ápolgatni - csendült fel a hangja boldogan.
          -Kendall... - kezdtem bele.
          -Ne mondj semmit, azonnal ott vagyok - ki is nyomta.
          -A fenébe! - szitkozodtam a telefonomat bámulva.      

Tíz perc telhetett el, és már csengettek is. Király...
          -Megyek! - kiáltottam, miközben beleléptem a papucsomba.
Kinyitottam az ajtót, és egy nagy virágcsokorral találtam szemben magamat.
          -Virágot a virágnak - nyújtotta felém Kendall a csokrot.
Heh, miért is érzem magamat nagyon rosszul? Csak nem szégyenérzet?
          -Nem kellett volna... - mondtam egy gyenge mosolyt erőltetve.
          -Dehogynem, megérdemled! - kaptam egy csókot. Oh istenem, mindjárt itt bőgom el magam. Méghogy megérdemlem...
Kerestem egy vázát és beletettem a virágokat. Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra.
Valahonnan elővarázsolta a kedvenc milka csokimat.
Nem birom ezt igy tovább...
Miután elfogyasztottuk a csokit, kidőltunk az ágyon. Hirtelen Kendall fölem kerekedett és  elkezdett csókolgatni. Már majdnem a pólóm is lekerült, de eltoltam magamtól és befutottam a mosdóba. Bezárkóztam.
          -Chary, mi van? - kérdezte a kilincset babrálva.
          -Menj el kérlek! - dünnyögtem az ajtónak dőlve. Közben lecsúsztam és  a tenyerembe helyeztem az arcomat.
          -Dehogy megyek... addig nem mozdulok innen, míg el nem mondod, hogy mi bánt!
Most az egyszer utálom a makacsságát!
          -Én meg addig ki nem megyek, míg el nem mész! - mondtam egy fokkal hangosabban.
          -Gyere ki és beszéljük meg...
          -Menj el! - kiáltottam az ajtóra ütve.
Csend volt. Léptek távolodását hallottam. Egy sóhaj után rendbe szedtem magam a tukör előtt, majd kimentem.







Felhívtam Logan-t, hogy jöjjön át. Szerencsére jött is.
          -Jól vagy? - ölelt magához. Igen, ez kellett nekem. Éreznem kellett a közelségét.
          -Itt volt... - sírtam tovább - Itt volt Kendall... - elmeséltem mindent.
          -Hjajj... - sóhajtott.
A szeméből kétségbeesettség és aggodalom tükröződött.
A konyhában ültünk. Egysercsak felkapott az ölébe és bevitt a szobámba. Elterültünk az ágyon. A mellkasára feküdtem és úgy aludtam el...


Valami nagy veszekedésre ébredtem.
          -Hogy volt képed ide jönni? - visított Doris.
Doris? A francba!!! Kinyitottam a szemeimet és idegesen szembesültem azzal, hogy Logan nincs mellettem.
Kisiettem a szobából.
          -Mit csináltok? - egy tányért láttam összetörve a földön.
          -Hogy volt képed ide hívni? - kiáltott Doris.
Éjjel van, és nagyon nincs kedvem még ilyenkor is veszekedni.
          -Azért hívtam ide, mert úgy volt kedvem - vágtam vissza összeszűkűlt szemekkel.
          -Oh, igen? Akkor jobb lesz ha összepakolsz és hozzá költözöl! Ott majd nyugodtan tudtok enyelegni!
Miért ordibál? Mi baja van? Pont ő káricsál?
          -Mesélhetnél a Kendall iránt táplált érzéseidről... - fontam össze a karjaimat.
          -Hogy jön ide Kendall? - fordult el.
          -Nem lehet, hogy iszonyú féltékeny vagy? Nem lehet, hogy ezzel a nagy cirkusszal véded Kendall-t? - most sarokba szorítottam. Hallgatott.
          -Ribanc vagy! - préselte ki a fogai között.
MI VAGYOK?
          -Ribanc? - egyet pöffentettem - Vicces... nem is tudom ki feküdt le a volt pasimmal...ja igen, TE! - mutattam rá erővel.
          -Hé, nyugodjatok le, jó?... a múltat nem kell háborgatni! - fogta meg a vállam Logan. De most nem érdekelt a múlt, csak az hogy a legjobb (legjobb? volt legjobb) barátnőm leribancozott.
          -Nem nyugszom! - rántottam le a kezét a vállamról.
          -Hát, nézz magadra... - nevetett gúnyosan.
Itt elszakadt a cérna... újból könnyek takarták be az arcomat. Kirohantam a házból éjnek évadján. A könny elhomalyosította teljesen előttem a képet... kifutottam az útközepére.
Egy duda hang... két erős reflektor fény, és egy hang, amely a nevemet kiáltja. Egy utolsó nagy csattanás, és sötétség...