9. rész - Best Friends

Sziasztok, sikerült megírnom az újat :) Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket :) Jó olvasást :D

Az arca vészesen közeledett az enyémhez.

Tudom, hogy nem szabadna, de mindenki tudja, hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb! Ó hogy az a!

          -Mit csinálsz? - kérdeztem, amikor már fölöttem volt.

          -Ööö...semmit – visszaült a helyére.

          -Nem szabad...és egyébként is, holnap már azt sem tudnánk, hogy megtörtént... - mondtam érvelve.

          -Ja ... - válaszolt robotosan - Viszont valamit el kell mondanom, amit józanon nem mernék... - egymás felé fordultunk.

          -Mit? - kérdeztem kíváncsian.

          -Na? Alkoholisták...végeztetek? - kérdezte nevetve Kendall.

Miért? Miért most? Miért ilyen kegyetlen a sors?

Csak azt láttam, hogy már nem Logan van előttem, hanem egy mosolygó Kendall.

          -Hát...még nem - fordultam Logan-hez, aki komoly arccal nézett.

          -Figyelj, holnap dolgoznod kell...

          -Nem fogok Kendall...beteget jelentek, vagy akármit...leszarooom - az utolsó szót dallamosan motyogtam.

          -Hát...lehet, hogy azt kell tenned... - nézett rám egy ej-ej-te-lány tekintettel.

Mit mondott? Nem értettem...vagy csak simán elaludtam?

Kendall reggel pontban 7-kor felébresztett, hogy szóljak Ryan-nek.

          -Beteges hangot nem lesz nehéz előidézned - nevetett célozgatva a másnaposságomra.

          -Hahaha...milyen kis poénos kedvedben vagy - előkerestem a mobilomat és felhívtam Ryan-t.

          -Szia Ryan...azt hiszem, ma nem tudok bemenni...irtó rosszul érzem magam és hányok is...aham...oké, köszi...holnapra összeszedem magamat és dupla munkát végzek! Szia, és bocsi... - kinyomtam.

          -Te aztán zseni vagy...szemrebbenés nélkül elmondtad - bújt hozzám Kendall.

          -Aki tud, az tud! - öltöttem ki a nyelvemet.

Amúgy tegnap mi volt? Áhh, igen...kezdtek beugrani a képek....de csak addig, hogy Logan szakít Jessicá-val.

Várjunk csak egy picit! Szakított Jessicá-val??? Miért érzem ettől magamat boldognak? Vagy minek?

          -Visszaalszunk? - kérdezte ledöntve az ágyra engem.

          -Hát, ha a szeretkezés, alvás, akkor igen - kuncogtam.

Kendall úgy 8 óra körül rávett, hogy hívjam fel Doris-t. Az időzónát tekintve Párizsban most este 6 óra van.

          -Bátorság Chary - mosolygott rám.

          -Szükségem van rá - sóhajtottam a telefonnal a kezemben.

          -Menni fog! - megsúrolta a hátamat párszor.

Megnyomtam a hívó gombot.

Első csengés...második csengés...harmadik csengés...

          -Nem veszi fel - néztem Kendall-re, de ő csak bólintott, Ezzel jelezte azt, hogy ne adjam fel itt.

Negyedik csengés...

          -Haló? - kérdezte az az ismerős hang, amit annyi éven át hallottam. Összeszorult a gyomrom.

          -Szia Do... - böktem ki végül.

          -Szia Charlo...

Nem is volt olyan nehéz beszélni vele.

          -Értlek Charlo...fussunk össze holnap és megbeszéljük - mondta vidám hangon. Hallatszott, hogy örvend annak, hogy adtam lehetőséget.

          -Csak az a helyzet, hogy én Los Angeles-ben vagyok... - mondtam egy gyenge nevetéssel.

          -Mit keresel te Amerikában? - kérdezte az utolsó szót kihangsúlyozva.

          -Hát...ide költöztem...

          -Mi? Mikor?

          -A hétvégén...

          -Holnap elutazom hozzád! - jelentette ki makacsul.

Kendall mosolyogva nézett rám, miután befejeztük a beszélgetést Doris-val.

          -Most elégedett vagy? - kérdeztem tőle nevetve.

          -Azért rendes tőle, hogy eljön.

          -Igen...az - mondtam komolyan.

          -Hé - felemelte a fejemet - Mi baj van?

          -Csak simán félek a találkozástól... - mondtam a szemeibe.

          -Nem lesz semmi baj - nyugtatgatott.

Hozzá bújtam és beszippantottam az illatát.

Másnap délután, ahogy kijöttem a munkahelyemről, megkértem Kendall-t, hogy jöjjön értem, mert hát Doris-t valahogy el kell hozni a repülőtérről.

          -Bocsi Chary, de most nem tudok elszabadulni a stúdióból… - mondta szomorú hangon.

          -Akkor?

          -Szólok Logan-nek, ő mindjárt végez… LOGAN! – ordított… kár, hogy elfelejtette elfordítani a telefont, mert így én süketültem meg.

          -Áúúú – panaszkodtam.

          -Bocsiii… El tudnál ugrani Charlotte-hoz? Az egyik barátnőjét kellene elhozni a reptérről – susogta Logan-nek.

          -Oké..öt perc múlva elindulok – hallottam meg őt.

          -Szuper… - közelebb hajolt a telefonhoz – Chary, nemsokára ott lesz.

          -Rendben, köszi – elmosolyodtam, de ezt ő úgy sem láthatta.

          -Érted bármit! Na de nekem mennem kell… és bátorság! – célzott a találkozásunkra Doris-val.

          -Köszi… szia.

          -Sziaaa – kinyomta.

Na, jó, akkor várok…

Leparkolt elém egy fehér kocsi. Leereszkedett az anyósülésnél lévő ablak.

          -Szia, pattanj be… bocsi, hogy kicsit sokáig tartott, de a forgalom közbe szólt – magyarázkodott Logan.

          -Semmi baj, az a lényeg, hogy végre itt vagy – ültem be megkönnyebbülve – amúgy, te a tegnap tényleg szakítottál Jessicá-val? – kérdeztem egy kacajjal,

          -Jah – bólintott mosolyogva.

          -Mennyire emlékszel a tegnap estére? Mert nekem csak eddig a szakításig rémlik.

          -Nekem is… még valami, hogy bejött Kendall is… de utána homály van..  Amúgy kit vársz? – nézett rám.

          -A legjobb barátnőmet… van egy kis megbeszélni valónk – kinéztem az ablakon.

          -Valami komoly? – éreztem, hogy engem figyel. Gondolom leolvasta az arcomról, hogy nem csak úgy összefutok Doris-val.

          -Hát… még Párizsban volt egy barátom, és lefeküdtek…

          -Oh, az szar ügy… - érződött a hangján az együtt érzés.

          -Az… és az a kérdés, hogy miért. Mindkettőjük azt mondja, hogy a másik kezdeményezett.

          -Most majd megtudod… - rám nézett és elmosolyodott.

          -Jah… - az ujjaimmal babráltam.

Az út további felét röhögéssel és beszélgetéssel töltöttük. Jól telt. Még énekeltünk is.

          -Jó a hangod… tudsz róla?

          -Hát… nagyon nem szoktam vele dicsekedni – kacagtam szégyenlősen,

          -Pedig nyugodtan lehetne – egy őszinte nézést kaptam tőle.

Megérkeztünk a LAX reptérre.

Egy kis kérdezgetés után megtudtuk, hogy még van egy negyed óra a Párizs-L.A. járat érkezéséig.

          -Addig mit csinálunk? – kérdeztem unottan.

          -Meghívlak valamire – már el is indult. Követtem. Egy kis büféhez értünk oda.

          -Mit kérsz? – kérdezte a választékokat vizslatva. Én is azt csináltam.

          -Ööö… - a mutató ujjammal néztem az italokat – Egy baracknektárt.

          -Oké… oda fordult az elárusítóhoz – Egy baracknektárt és eeegy narancsos Naked-et.

Egy két perc után megkaptuk az italainkat és leültünk egy padra.

          -Uhh, asszem van egy kis gond – meredt előre.

          -Mi? – én a telefonommal babráltam.

          -Fotósok tizenkét óránál…

          -Hogy? – rémült fejjel felnéztem… és tényleg. Egyre közeledtek.

          -Gyere – megfogta a kezem. Megfogta a kezem! Dobbant egy nagyot a szívem.

          -Hova megyünk? – ahogy megláttam feltűnni a mosdókat, még komolyabban néztem ki a fejemből.

Szerencsémre a nőibe mentünk. Oh, és Logan ennyire bevállalós? Elkezdtem kuncogni.

          -Mi az?

          -Hát… semmi – legyintettem a hasamat fogva.

          -Wow, Logan Henderson a női mosdóbaaan? – kiáltozott egy csaj.

          -Hallgaaass! – intette le az öntudatlan állapotban lévő lányt.

          -Kaphatok egy autogrammot a melltartómra? – kérdezte csillogó szemmel.

          -Hova? – kérdeztem összeráncolt homlokkal.

          -Ha van tollad… akkor, talán… - válaszolt bizonytalanul.

Ezt az egyszerűnek tűnő kérést teljesítette, utána kirohantunk a mosdóból.

          -Nálatok ez az írd-alá-a-cicifixem-lécci-lécci cucc mindennapos? – kérdeztem kacagva.

          -Ja – a vadító mosolyából cuki nevetés lett. Asdfghjkl…

Már ott volt az idő, hogy Doris gépe leszállt.

A kapuknál álltunk és vártunk. Logan-nek próbáltam körül írni, hogy hogy néz ki Doris.

          -Ő? – kérdezte már tucatjára egy lányra mutatva.

          -Nem… vagyis deee – néztem rá kikerekedett szemekkel.

          -Jó bőr – bólogatott elismerően Logan.

Hogy mi? És miért is érzek irigységet???

Azt hiszem Logan észrevette a kétségbeesett nézésemet.

          -De te jobb vagy – lökött meg a vállamnál mosolyogva.

Mi? Most már végképp haza akarok menni…

Ugyanúgy néztem továbbra is.

          -Jól vagy? – rázott meg – Azt kérdeztem, hogy Ő az? – mutatott egy lányra.

Mi van? Akkor az előbbit csak képzelődtem? Azt hiszem, elugrom egy agytúrkászhoz.

Megráztam a fejem és a megadott irányba néztem. Nem ő volt.

          -Ott van – böktem a fejemmel Doris-ra.

          -Hogy hívják? – kérdezte Logan.

          Doris…

Oda mentünk D.-hez. Egy ideig csak némán álltunk.

          -Szia, Logan Henderson vagyok – mutatkozott be mosolyogva, ezzel megtörve a csendet.

          -Hellóóó, basszus, te vagy a BTR-ből, igaz? – nézett nagyokat – Doris Bourbon – kezet ráztak.

          -Szia Doris…

          -Charlo… - elengedte a bőröndjeit és mosolyogva elindult felém. Megöleltük egymást. Szinte egymásra ugrottunk.

Akármennyire is haragszom rá, nagyon hiányzott! Mindketten szorosan öleltük egymást.

Szétválásunk után mosolyogva néztünk egymásra.

          -Amúgy van egy hírem – vigyorgott – Úgy gondoltam, hogy ide költözöm, és kerestem egy lakást!

Wow…

          -Ez király… honnan volt pénzed? – kérdeztem kíváncsian.

          -Emlékszel, mikor nyolcadikban mondtam, hogy gyűjtök kocsira? – bólintottam – Szóval, az a pénz gyűlt és gyűlt… - mosolygott.

Egy idő után elindultunk.

Logan betette a csomagokat és beültünk.

          -Amúgy ti jártok? – kérdezte Doris hátulról mosolyogva.

Hahaha.

          -Neeem – nevettünk egymásra nézve Logan-vel.

          -Kendall barátomat koptatja – nézett hátra egy vigyorral Doris-ra.

          -Koptatom? Ez valami új szó a járásra? – böktem vállba kacagva.

          -Komolyan, mintha egy pár lennétek – szólt komolyan Do.

Fejezd már beeeee…

Logan se szólt semmit erre.

Az út további részét némán tettük meg Doris beköpése miatt.

Ahogy megérkeztünk Do kiszemelt lakásához, nyújtózkodva szálltunk ki.

          -Köszi Logan, jövök eggyel – erre felnevettünk.

          -Semmiség – legyintett.

Ő is kiszállt a kocsiból, hogy kivegye Doris bőröndjeit,

Do bement a házba, addig én visszakísértem az autóhoz Logan-t.

          -Amúgy mikor hozzuk össze a leivós estet? – kérdezte egy félmosollyal.

          -Pénteken? – kérdeztem ajánlva – Jó lenne összehozni egy nagy partit péntekre…

          -Egyetértek – bólintott még mindig mosolyogva. Gödröcskék a láthatárooooon. Ajjajjajj…

Meglepetésemre kaptam két puszit az arcomra. Azt hiszem elpirultam. Gyorsan le is hajtottam a fejem.

          -Akkor szia Chary – kacsintott. Hé, ezt csak Kendall szokta mondani! De Logan még helyesebben mondja… olyan igazi franciásan… Charlotte… nem kellene köszönni? – emlékeztettem saját magamat.

          -Sz… szia – nyögődöztem mosolyogva.

Addig néztem, míg beül a kocsiba. Még hátra nézett és elmosolyodott, majd beült.

Miután elhajtott, mosolyogva mentem be a számomra idegen házba.

Doris az ablaknál ácsorgott és sokat sejtetően mosolygott.

          -Mi van? – kérdeztem egy zavart nevetéssel.

          -Ááá… semmi… neked “nem” is tetsziiik ez a Logan – kuncogott.

          -Menj már… van pasim! – kacagtam.

          -Lehet, de neked akkor is tetszik!

Tanácstalanul rogytam le a nagy francia ágyra. Hiába, a legjobb barátnőm ismer, és neki nem tudok hazudni, ha ő hazudott is. Tényleg, még azt a témát is meg kell beszélnünk.

          -Elmondod? – kérdezte leülve mellém.

Nem is tudom, hogy mit kellene elmondanom…

          -Nem tudom, hogy mi van velem…Kendall-t szeretem…egy csodálatos ember. De valahányszor meglátom Logan-t, akár képen, akár élőben… - elcsuklott a hangom – … beleremegek és önkéntelenül is mosolyogni kezdek. Valami van benne, ami felkelti az érdeklődésemet… tudnám, hogy mi – eleresztettem egy sóhajt.

         -Egy nyugodt pillanatodban ülj le magaddal és beszéld meg a dolgokat ugyancsak saját magaddal. Csak is te érzed, hogy mi kavarog ide bent – a szívemhez tette a kezét és elmosolyodott.

          -De azt érzem, hogy Kendall-be szerelmes vagyok… úgy tudom elképzelni ezt az egészet, mintha Kendall és én egy három éves házasságban élnénk. És Logan lenne a szerető, aki boldogságot hoz az életembe. Érdekes, mert amúgy alig ismerem Logan-t.

Aztán elmeséltem mindent az elejétől. Hogy hogyan ismertem meg Kendall-t, hogy hogyan jöttünk össze….hogy hol találkoztam először Logan-vel, és hogy azóta vagyok megkergülve…

Nagyon jól esett, hogy Doris figyelemmel és nagy érdeklődéssel követte a történetet. Néha-néha bólogatott is.

          -Tudod, hogy mi erről az egészről a véleményem? Vagyis, hogy mi jut eszembe? – kérdezte mosolyogva.

          -Micsoda?

          -Egy brazíl szappanopera – a két kezével úgy csinált, mintha egy falat simítana végig maga előtt…gondolom a hatás kedvéért.

Felnevettünk ezen.

          -Sőt az a jelenet, amikor Yuma körétek csavarta a pórázt. Hát nem ez szokott lenni? – kérdezte széttárt karokkal. Már a könnyeinket törülgettük a sok kacagástól.

          -Amúgy…még soha nem gondoltál arra, hogy Kendall csak egy olyan barátság-extrákkal kapcsolat? Mármint, barátként tekintesz rá? És Logan az igaz szerelmed? – a végén elmosolyodott.

Hm… és ha így van?

          -Az nem lehet, hogy mindkettejükbe szerelmes vagyok? – néztem fel rá a szemöldökeimet felvonva.

8. rész - Meeting

Sziasztok...:D na akkor itt van az új...áhh, bekezdő szövegben mostanság nem vagyok jó :))) jó olvasást :D

Miután én is kiléptem a liftből, bementem az irodámba.

Kerestem egy vázát, megtöltöttem vízzel, és belehelyeztem a csokrot, amit Kendall-től kaptam.

Egy teljes percig csak a rózsákat néztem és mosolyogtam...Egy telefoncsörgés rázott vissza a valóságba.

          -Jó napot kívánok, Columbia Records, miben segíthetek? - kérdeztem a sablonos dumát az illetőtől. Ryan-t kereste - Azonnal kapcsolom - mondtam kedvesen - Ryan! - kiáltottam be a főnökömhöz - Mr. Honor van a kettesen!

          -Rendben, köszönöm! - hallottam a választ.

Letettem a telefont. Ismét a virágokra tévedt a tekintetem...és eszembe jutott az, amit mondott Kendall a tegnap...

A kezembe vettem a mobilomat, és kikerestem Doris nevét. A zöld gombra helyeztem az ujjamat. Elgondolkoztam azon, hogy még is mit fogok mondani neki...Szia, én vagyok az Charlotte, a volt legjobb barátod...hogy vagy? Na persze...végül zsebre vágtam a telefonomat. Majd később...

Kendall-nek küldtem egy sms-t:

Köszönöm a virágot, nagyon szépek! :) Simogasd meg helyettem is Yumá-t :P

Nemsokára jött is a válasz:

Kendizz: Átadom :D Mikor végzel?

Én: Uhh...kb. 17:00-kor :S

Kendizz: Akkor majd felhívlak :) Én a stúdióban vagyok...szívesebben lennék veled :P

Én: :D..amúgy ma programunk vaaan :)

Kendizz: Tényleg? :O

Én: Azt mondtad, hogy ma bemutatsz a srácoknak :P

Kendizz: Igaz...igaz :)) Már is intézkedem...

Elmosolyodtam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen barátom lesz.

          -Charlotte, légy szíves keresd meg Thomas-t és hívd ide, mert nem veszi fel a telefont! - szakított ki gondolataimból Ryan ideges hangja.

Még van fél órám, és szabad vagyok!

Kicsit izgulok, végre megismerhetem (azt hiszem) James-t és Carlos-t.

Uhh..én még nem is hallgattam meg a zenéjüket. Csak azokat ismerem, amiket Kendall eljátszott nekem. Remélem nem kerülök cikis helyzetbe, de megígérem magamnak, hogy meghallgatom az összeset...majd...

          -Sziaa Chary - jól ismerem ezt a hangot.

Vidáman pördültem meg a saját tengelyem körül. Kendall állt az ajtóban.

          -Szia, hát te? - kérdeztem nagy vigyorral.

          -Nem is hiányoztam? - biggyesztette le a száját. Imádom, amikor ezt csinálja.

          -Dehogynem! - letettem a kezemből a papírokat és Kendall-hez léptem.

A derekamra fonta a karjait és rövid kis csókokat adott.

          -Direkt csinálod? - kérdeztem nevetve. Megfogtam az arcát és hosszasan megcsókoltam.

          -Oh, Kendall, érezd magad otthon - mosolygott Ryan. Elpirulva toltam el magamtól őt.

          -Ott is érzem - kuncogott és magához húzott - Muszáj pontban ötkor végezzen? - ezen a kérdésén meglepődtem.

Ryan némán nézett minket, majd ismét mosolyogni kezdett.

          -Jó rátok nézni - szólalt meg - ...és mehettek - bólintott.

          -Kösz Ry - kacsintott a főnökömre. Ez nekem szokatlan volt, de hát barátok.

Összeszedtem a cuccaimat, elköszöntünk Ryan-től és leléptünk.

          -Logan és Jessica mióta járnak? - kérdeztem a mai incidens miatt, mert, hát Logan elviharzott a válasz elől (vagy előlem).

          -Úgy fél éve...miért? - az utolsó szónál felém fordult vezetés közben.

          -Csak kérdeztem - kinéztem az ablakon és a járókelőket vizslattam.

Fél éve járnak, és nem adott neki egyszer sem virágot? Akkor Logan nem is szerelmes belé? - egy fejrázás után kihessegettem a fejemből a Logan-Jessica témát.

          -Hová megyünk? - kérdeztem a nagy csend közepette.

          -Carlos-hoz...azt mondta, hogy nála nyugodtan tarthatjuk ezt az összeismerkedős cuccot -az utat nézve elmosolyodott. Gödröcskék. Ahh. Hirtelen beugrott Logan mosolygó arca. Merde! Miért jut eszembe Ő?

Talán, mert érzel valamit irá... - szólalt meg egy belső hang.

          -Nem! - ez a belső hangom félbeszakítása volt. Azt hiszem túl hangos voltam, mert Kendall kérdőn nézett rám - Ööö, semmi - ráztam meg a fejem.

Két utca után megérkeztünk egy nagyon szép ház felhajtójára.

          -Na itt is vagyunk...

          -De nem hoztunk semmit - néztem rá kikerekedett szemekkel.

          -Gondoltam már erre - lóbált meg a kezében egy pezsgős és egy boros üveget.

Ha jól sejtem L.A.-ben egy ismerkedős est nem csak sütikből és egy üveg borból áll, mint Párizsban.

Eleresztettem egy megkönnyebbült sóhajt.

Kendall bezárta a kocsit. Megfogta a kezemet és úgy sétáltunk a bejárati ajtóhoz, ahol csengetett.

          -Sziasztoook, azt hittem már sosem érkeztek meg - nevetgélt egy szőke hajú lány. Jessicá-val ellentétben nem volt visszataszító látvány, sőt - Alexa Vega vagyok - nyújtotta kezét - Mielőtt bemutatkoznál, tudom a neved - ismét kacagott. Kezet fogtam vele és én is nevettem - Gyertek be!

          -Már mindenki itt van? - nézett körül Kendall. Magához ölelt és úgy mentünk egyre bennebb.

          -Már csak Halston és James kell megérkezzen - hallatszott a hátunk mögül Alexa hangja.

Egy hátsó udvarra jutottunk ki, ahol volt egy kisebb medence. Hárman a napozó ágyakon ücsörögtek.

          -Ő akkor most Carlos? - kérdeztem zavartan mosolyogva.

          -Aham - bólintott Kendall - Csak lazán - rázott meg nevetve - Mind lazák vagyunk!

Hááát, ebben nem lennék olyan biztos.

          -Kendall és Charlotte! - kiáltott fel az alacsony sötéthajú srác. Röviden: Carlos.

Láttam, hogy Logan egyből ránk néz. Jessica is, de ő valahogy úgy nézett, mint aki most lát előszőr tv-t. Nem értem...

          -Sziasztok - köszöntünk egyszerre Kendall-vel.

Carlos ugrálva érkezett meg hozzánk.

          -Hölgyeeem - hajolt meg mosolyogva. Még a sapkáját is megemelte.

Mind elnevettük magunkat.

          -Uraaam - utánoztam.

          -Áhh, és még érti is a poént! - csapta össze tenyerét vigyorogva - Már is megkedveltelek!

Csak kacagtunk és kacagtunk.

          -Na? Kik jöttek meg utoljára? - bukkant elő...James és Halston (?) mosolyogva.

Itt mindenki a szőkékre bukik? Kivéve persze Kendall-t, mert én barna hajú vagyok.

Miután lerendeztük a bemutatkozást és az ismerkedő beszélgetést, neki kezdtünk a piáknak.

          -Ahogy látom Jessica nem nagyon bír - súgta a fülembe Kendall, miközben egy napágyon feküdtünk.

          -Ez az érzés kölcsönös - válaszoltam nevetve, mire ő is kacagni kezdett.

          -Pezsgő vagy bor? - jött a kérdés James-től, aki a kezében tartott két üveget.

          -Pezsgő! - vágtuk rá egyértelműen.

          -Bor... - hallatszott Jessica egyedüli válasza.

Senki sem vette őt észre, mire Kendall-vel elkezdtünk vihogni.

James kinyitotta a pezsgős üveget és töltött mindenkinek.

          -Akkor igyunk Kendall új barátnőjére - emelte fel a poharát mosolyogva James.

          -Igen, igyunk az én Cseresznyémre - rám nézett és elvigyorodott, majd megcsókolt.

Ekkor arra lettem figyelmes, hogy Logan komor arccal feláll és bemegy a házba.

Mind kérdőn néztünk rá, de folytattuk.

          -Csak úgy dúl a láv köztetek - szólalt meg Halston is kedvesen.

Ő is nagyon jó fejnek tűnik. Remélem, hogy vele és Alexá-val jó baráti viszonyt alakíthatok ki. Jessicá-t meg se említeném ilyen helyzetekben.

Koccintottunk és mind beleittunk a poharainkba.

Mindenki elkezdett beszélgetni a másikkal, így besurrantam Logan-hez.

          -Hé, eltűntél - ültem le melléje mosolyogva a lépcsőre, ami az emeletre vezetett.

Nem mondott semmit. Némán az ő poharához koccintottam az enyémet.

          -Egészségedre - megemeltem a poharamat, és behúztam a pezsgőt - Ha valami bajod van velem, akkor... - a mutató ujjammal és a középső ujjammal a szemeimre mutattam - Ide mondd!

Végre felnézett.

          -Nincs semmi b... - nem hallottam a mondata végét, mert vissza mentem a többiekhez. Kifogyott a poharam...újratöltés kell!

Végül egy egészen teli pezsgős üveggel tértem vissza Logan-hez.

          -Jessica drágád keres - mondtam, miközben megálltam vele szemben.

          -Keressen... - motyogta.

Ha jól láttam egy whiskey-is üveg volt a lábánál....félig volt.

          -Valami nagyon bánthatja a szívedet - böktem az üvegre. Meghúztam a pezsgős üveget.

Jelenleg azon a szinten vagyok, hogy leszarok mindent és mindenkit...még azt is, hogy holnap dolgozni kell mennem.

          -Holnap dolgozol nem? - nézett rám, miközben nagyban nyeltem az alkoholt.

          -És? Téged ez miért érdekel? - dobtam oda flegmán. Még józan vagyok!

          -Logan...miért nem vagy velem? - hallottam meg a hátammögül az idegesítő sipítozó hangot.

          -Mert itt vagyok? - kérdezte Jessicá-ra nézve.

Elröhögtem magam. Végül is...tökre igaza volt. Uhh, rám tört az 5perc.

Leültem Logan mellé. Logan-en már hatott a pia.

Jessicá-n lászott a féltékenységi roham.

Szinte futott felénk. Megragadta Logan kezét.

          -Gyere! - parancsolt rá.

 El akarta húzni barátját, de a srác nem engedett és Jessica eltaknyolt a földön.

Újbóli nevetőgörcs.

          -Nem vagyok a tulajdonod! - motyogta unottan - Itt maradok, mert úgy van kedvem...és ha esetleg arra van kedvem, hogy kidobjalak, akkor kidoblak, mert megtehetem! - az utolsó szót elég hangosan mondta.

Itt már nem nevettem, csak megszeppenve követtem a konfliktust, amibe bele csöppentem.

          -Szóval szakítassz? - felállt a földről.

Logan bólintott.

          -Tudod mit? ÉN szakítok veled! - elkezdett könnyezni és kifutott a házból.

Már Logan-vel együtt röhögtünk.

          -Mióta meg akartam ezt már tenni - sóhajtott megkönnyebbülve.

Felálltam és oda léptem, ahol Jessica állt ezelőtt pár másodperce.

          -Tudod mit? ÉN szakítok veled! - mondtam leutánozva Jessicá-t.

Szószerint elkezdtünk fetrengeni a földön.

Visszaültem Logan mellé. Egyszerre ittunk bele az üvegeinkbe.

          -Teszteljük le, hogy mennyire vagyunk ittas állapotban - pattantam fel.

          -De ez így nem igazságos...te csak pezsgőt ittál.

          -Áh, nem baaaj - legyintettem. Már kezdtem érezni a mámort és a szédelgést.

          -Hopp - hallottam meg egy hangot. Kendall volt az. Kifogott a zuhanásom közepette, mivel megbotlottam.

          -Hát ti meg? - kérdezte mosolyogva.

          -Logan szakított Jessicá-val - vihorásztam.

          -Mi? - ráncolta össze a homlokát.

          -Ííígy van haver...azt hiszem már hat hónappal ezelőtt meg kellett volna tennem - makogta el nehezen a whiskey miatt.

          -De hát hat hónapja jöttetek össze - röhögtem fel hangosan.

          -Épp ez az - kacagott Logan is.

          -Ti nem vagytok normálisak - nevetett Kendall.

          -Mi részeggek vaggyunkk...nem normáisak - dadogtam el néhány hibával.

Logan felállt.

          -Hé haver, te menj csak vissza, mi befejezzük, amit elkezdtünk - tette a kezét Kendall vállára dőlöngélve.

          -Na persze...aztán nekem itt leisszátok magatokat a sárga földig...

          -Kendall...a föld nem sárga - kacagtam tovább a sötétben.

Nem tudom, hogy hogy, de Kendall magunkra hagyott...szerintem hibát követett el...de hát ő tudja.

          -És? Mit csinálunk? - kérdeztem, miután kiterültünk a lépcsőn. Eléggé kényelmetlen volt, de az most nem számított.

          -Talán...ezt... - elkezdett közeledni az arca az enyémhez...

7. rész - Roses

Sziasztok :) Sikeresen megírtam az új rééészt. Hogy telt a napotok? :)) Nekem elég uncsin :)) :DD Jó olvasást :P

Este Kendall egy annyira elvitt a hotelig, hogy magamhoz vegyem a szükséges dolgaimat, mivel nála alszom.

Még kellett holnapra a munkába is keresnem ruhát. Azért nem könnyű mindig valami elegánsba ruhába bújni. Azt hiszem valamikor elugrom vásárolni.

Egy olyan húsz perc múlva már a kocsiban voltam.

          -Sikerült mindent elhozni, ami szükséges? - kérdezte.

          -Igen - bólintottam.

Gondoltam, hogy estére összedobok valami egyszerű vacsorát. Így megkértem Kendall-t, hogy menjünk be egy üzletbe.

          -Logaaan - ütte hátba a barátját Kendall.

Logan egy szőke csajszi kezét fogta. Mosolyogva hátrafordultak és köszöntek.

          -Ó, Charlotte...bemutatom a barátnőmet Jessicá-t - intett a kezével.

Előre léptem és kezet fogtam a lánnyal.

Vajon miért éreztem azt, hogy itt helyben rádönteném a kassza gépet? És a neve? Nyálas...annyira, hogy az már csöpög.

          -Örvendek - motyogta végig nézve rajtam. Mi van picinyem? Nem tetszik valami? - kérdeztem magamban gúnyosan.

          -Mit csináltok? - szólt közbe Kendall.

          -Gondoltuk tartunk egy kis bulit...és veszünk pár üvegecske "kedvhozót" - mutatott a kosarukra, amiben volt egy tucat whiskey-is meg még pár, amit nem ismertem fel.

          -Pár üvegecske? - kérdezte nevetve Kendall. Közben magához húzott. Ez valahogy olyan mozdulat volt, hogy Chary-az-enyém. Tetszett ez a mozdulat.

          -Igazából most döntöttük el...van kedvetek csatlakozni? - most rám nézett Logan.

          -Hát, nem is tudom...holnap Chary megy dolgozni, és a tegnap is rendesen kiüttük magunkat - kuncogtunk mindketten. Nyomtam egy puszit a szájára, amiből aztán csók lett.

          -Igen, és amúgy is mást terveztünk - szólaltam meg én is - Összedobunk valami fincsit így estére - mosolyogtam az előttünk állókra.

          -Oh, értem...akkor így kettesben megiszogatjuk - nevetett Jessicá-ra.

          -Az egészet azért ne...még a végén éjjel kapjuk a hívást, hogy a detox-ban vagytok - na erre mind felnevettünk.

          -Oké - bólogatott.

Elköszöntünk és végre be tudtunk vásárolni. A félszememmel láttam, hogy a sorok közt Logan engem méricskél. Úgy csináltam, mintha nem venném észre.

Amitől majdnem elröhögtem magam, az az volt, amikor Logan nézett, és Kendall belemarkolt a fenekembe. Hát végül is nevettem, mert nem tudtam a nélkül hagyni.

          -Na végeztünk... - lóbáltam meg a kosarunkat.

A kasszához sétáltunk, Kendall fizetett, majd mentünk is.

          -Az a Jessica eléggé...undi - nevettem a bejárat előtt.

          -Jah, valami olyasmi - kuncogott ő is - Nem is tudom, hogy Logan mit lát benne...talán jó az ágyban... - na erre a kijelentésére szó szerint belődörögtünk az ajtón a röhögőgörcs miatt.

          -De gonosz vagy - dőltem rá a vállára a könnyeimet törülgetve.

          -De hát nincs igazam? - kérdezte magához húzva.

Válaszként megcsókoltam.

          -Mit eszünk? - súrolta meg a hasát.

          -Arra gondoltam, hogy desszertként pudingot...és előételnek pedig...spagettit. A szósz amit készítek rá, annak a nevét nem tudom, mert az az anyukám receptje volt...

          -...volt? - kérdezte összeráncolt homlokkal.

          -Igen... - lehajtottam a fejemet.

Kendall védelmezően magához húzott. Szükségem volt most az ölelésére.

Elkezdtem mesélni, hogy a szüleim már nem élnek. Természetes, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül.

Bementünk a szobába és addig ringatott, míg meg nem nyugodtam.

          -Örvendek, hogy elmondtad, mert így tudom, hogy megbízol bennem - szólalt meg a nagy csend után.

          -Te vagy a második olyan személy, akinek elmondtam az egész történetet... - megtörültem a szememet.

          -Ki az első? - tette fel a kérdést.

Ettől a kérdéstől féltem, ugyanis ezt a témát se szeretem.

          -Doris...a volt legjobb barátnőm...

          -Mi ez a sok volt? Talán ő sincs már közöttünk?

          -Jajj dehogy is. Csak simán kikezdett a volt barátommal. De ami a legérdekesebb, hogy mindketten azt monják, hogy a másik kezdeményezett... - panaszoltam el. Egymással szembe fordultunk.

          -Kinek hiszel?

          -Egyikőjüknek sem hiszek. A legjobb barátnőm átvert...a volt pasim pedig megcsalt... - hadonásztam a kezeimmel.

          -A legjobb barátnődnek nem hiszel? Mióta ismeritek egymást?

          -Pici korunk óta...szinte együtt nőttünk fel...

          -Akkor miért nem hiszel neki? Szerintem egy percig sem kellene kételkedned benne, persze, lehet, hogy kikezdett az akkori barátoddal, de nem tudhatod, hogy mi volt - szavai nyugtatóan hattak rám - Szerintem holnap hívd fel - adta a tanácsot.

Lehajtottam a fejemet és elgondolkoztam azon, amit az előbb mondott. Talán igaza van. Talán csak én voltam olyan hülye, hogy soha nem hallgattam meg...

          -Köszönöm Kendall - néztem csillogó zöld szemeibe.

          -Ugyan, ez a legkevesebb - elmosolyodott és magához húzott - Szeretlek! - mondta ki a legszebb szót, amit annyira szeretek tőle hallani.

          -Én is szeretlek!

Néhány percig elidőztünk ott az ágyon, de Kendall korgó hasa félbeszakított minket.

          -Sztrájkot hallok - mutattam a hasára nevetve.

Kacagni kezdett. Olyan édik azok a gödröcskék, pont, mint Logan-nek...HÉ...Logan-nek? Miért jut az eszembe az a pasi, akinek a barátnője Nyáladzó-Jessica? Gyorsan elhessegettem ezt a szörnyű gondolatot. Felálltam és nyújtózkodtam egy nagyot, majd felhúztam Kendall-t, hogy mozduljon meg és segítsen egy kicsit a konyhában.

Végül ott hagytam, mert mindig az lett a vége, hogy rajta kötöttem ki.

Hallottam a konyhából, hogy bekapcsolja a tv-t. Hát igen...fiúk - elmosolyodtam.

Valamivel csak ki érdemeltem ezt a csodálatos embert. Talán ez az ajándék a sok rossz után, ami Párizsban történt velem.

Magamban hálát adtam az égnek, és neki fogtam a főzésnek.

          -Micsoda illatok - Kendall a hátam mögé settenkedett. A kezeit becsúsztatta a blúzom alá, és végig simított a hasamon, ahol összekulcsolta azokat.

          -Szerencséd, hogy nem hideg a kezed - kuncogtam.

          -Mikor lesz kész? - kérdezte nagyot szippantva a spagetti szósz illatából.

          -Mindjááárt...

          -Addig nézlek - elengedett és leült az asztalhoz.

          -Nem szeretem ha néznek ilyenkor... - hátra fordultam és láttam, hogy mit is néz. Hangos nevetésben törtem ki, ahogy ő is. A fenekemhez tettem a kezeimet.

          -Ne takargasd, szép formásak - mondta komoly arccal, de végül kacagni kezdett.

          -Bo-lond-vagy - szótagoltam a fakanállál mutogatva.

          -Tu-dom - utánozott magas hangon.

Kinyújtottam a nyelvemet.

          -Mit szólnál ahhoz, ha holnap bemutatnálak a srácoknak? - kérdezte egy kis idő után.

          -Remek ötletnek tartom - közben elővettem két tányért és megterítettem az asztalt.

          -Hm...ez is nagyon finom...anyukád biztos remekül főzött - mosolyodott el a kilógó spagetti darabkákkal a szájában.

Felnevettem és bólogattam.

Szerda reggel 7 óra. Mától rendes időben kell mennem dolgozni, nem úgy, mint tegnap, hogy csak délután kettőre battyogtam be.

          -Bevigyelek? - kérdezte kómás fejjel Kendall.

          -Aludj csak nyugodtan, busszal bemegyek - nyomtam egy puszit az arcára.

          -Ne odaaa - mosolyodott el behunyt szemekkel. Elkacagtam magamat és megcsókoltam - Majd még gyere be mielőtt elindulsz - szólt utánam, amikor már az ajtóban álltam.

          -Jójó - bólogattam.

Gyorsan megreggeliztem majd elvégeztem a szokásos teendőket.

7:38 volt, amikor bementem Kendall-hez elbúcsúzni.

A szájára tapadtam, mire egyből megébredt. Magára húzott.

          -Kendaaall...mennem kell - kuncogtam a mellkasába.

          -Muszááááj?

          -Igeeen..aztán Ryan leveszi a fejemet...

          -Tudok beszélni vele - kacsintott.

          -Nem, nem kell...amúgy mióta vagytok a Columbiá-nál leszerződtetve?

          -2009 óta

          -Szép kis idő - mosolyogtam.

          -Az bizony - megcsókolt.

          -Na de megyek! - ellőktem magamtól és elindultam az ajtó felé.

          -Van egy pótkulcs a kulcstartón...vidd magaddal - kiáltott utánam.

Egy nagy vigyorral az arcomon elvettem a kulcsot és bezártam az ajtót.

Ryan nagy megbeszélést tartott Rihanna új száma miatt. Rihanna is jelen volt. Visszafogodtan kellett viselkednem, mert hát legszívesebben ráugrottam volna - magamban elmosolyodtam.

Nagy imádója vagyok a csajnak.

Csak az első fél órában voltam bent a tárgyalóteremben, utána le kellett mennem a földszintre a recepciós Florá-hoz.

          -Igen anya, 11óra... - forgatta szemeit Flora - De most leteszem jó? - elég hangosan mondta.

          -Szia Charlotte - köszönt a hátam mögött egy ismerősen csengő hang. Megfordultam. Uhh. A gödröcskék és a mosoly gazdája Logan volt.

          -Szia...na? Kibuliztátok magatokat? - kérdeztem mosolyogva.

          -Áhh, nem lett semmi végül is - legyintett grimaszolva - Jessica az első pohár után elaludt, én meg egyedül nem akartam leinni magam - nevetett.

          -A Barbie babád nem bírja az alkoholt? - kérdeztem nevetve.

          -Hát - vakargatta a fejét egy mosollyal - Te jobban bírod?

          -Jobban! - vágtam rá.

          -Akkor egyszer meghívlak egy leivós estre - kacsintott.

          -Állok elébe - húztam ki magam. Elnevettük magunkat.

          -Elnézést... - egy férfi fordult oda Florá-hoz - Egy Charlotte nevezetű hölgyet keresek, a VI.emeleten dolgozik..jó helyen járok?

          -Igen... - szóltam közbe - Én vagyok Charlotte... - kérdőn néztem a futárra (?).

Bólintott és lehajolt. Egy óriási rózsacsokrot tartott a kezében.

          -Ez az enyém? - néztem a férfira kikerekedett szemekkel.

          -Igen...itt írja alá - nyújtott felém egy lapot. Florá-tól kaptam tollat és aláírtam.

A kezembe nyomta a csokrot.

Egy kis kártya is volt a virágok tetején. Kíváncsian nyitottam ki és olvastam el.

Remélem, tetszik :)

Ezt azért kapod, hogy jobban menjen a napod oda bent a porfészekben :P

Tudom, hogy el fognak hervadni, de a nők szeretik a virágokat (én meg téged) :)

Amúgy a Chary-ről tudod mi jutott az eszembe? A cseresznye :)

Yuma üdvözletét küldi, és én is.

A Te Bolondod :P <3

Amialatt olvastam, végig egy óriási mosoly terpeszkedett szét az arcomon. A végén el is nevettem magamat.

          -Ki küldte? - kíváncsiskodott Logan.

          -Kendall - még mindig a kártyát néztem és mosolyogtam.

Florá-nak elmondtam amivel megvoltam bízva...kikerekedett szemekkel nézett.

          -Az a Kendall? Mármint Kendall Schmidt? - kérdezte hebegve-habogva.

Bólintottam.

          -Te kis mázlista - nevetett harsányan.

          -Na jó én megyek - kacagott olyan hangsúllyal, hogy Ááá-tipikus-lányok.

          -Ryan emeletére mész? - kérdeztem.

Bólintott. Utána mentem.

          -Te küldtél valaha virágot a Barbie babádnak? - kérdeztem már a liftben. Hogy lehet, hogy ilyenkor senki sincs a liftben?

          -Honnan jön a Barbie baba név? - vigyorgott.

          -Ne kerüld a kérdést - néztem rá komolyan.

Hallgatott. Egy ideig némán néztük egymást. Lelassult az idő? Tök olyan érzésem volt.

          -Nem..nem küldtem még neki virágot... - törte meg a csendet egykedvű hangjával.

Logan-ről a virágokra tévedt a szemem és elmosolyodtam.

          -Mióta vagytok együtt? - fordultam ismét feléje.

Közben megállt a lift és kinyílt az ajtó.

          -Miért érdekel annyira? - kiviharzott mellőlem. Úgy szedte a lábát, mintha menekülne valaki vagy valami elől.

Talán előlem?