8. rész - Meeting

Sziasztok...:D na akkor itt van az új...áhh, bekezdő szövegben mostanság nem vagyok jó :))) jó olvasást :D

Miután én is kiléptem a liftből, bementem az irodámba.

Kerestem egy vázát, megtöltöttem vízzel, és belehelyeztem a csokrot, amit Kendall-től kaptam.

Egy teljes percig csak a rózsákat néztem és mosolyogtam...Egy telefoncsörgés rázott vissza a valóságba.

          -Jó napot kívánok, Columbia Records, miben segíthetek? - kérdeztem a sablonos dumát az illetőtől. Ryan-t kereste - Azonnal kapcsolom - mondtam kedvesen - Ryan! - kiáltottam be a főnökömhöz - Mr. Honor van a kettesen!

          -Rendben, köszönöm! - hallottam a választ.

Letettem a telefont. Ismét a virágokra tévedt a tekintetem...és eszembe jutott az, amit mondott Kendall a tegnap...

A kezembe vettem a mobilomat, és kikerestem Doris nevét. A zöld gombra helyeztem az ujjamat. Elgondolkoztam azon, hogy még is mit fogok mondani neki...Szia, én vagyok az Charlotte, a volt legjobb barátod...hogy vagy? Na persze...végül zsebre vágtam a telefonomat. Majd később...

Kendall-nek küldtem egy sms-t:

Köszönöm a virágot, nagyon szépek! :) Simogasd meg helyettem is Yumá-t :P

Nemsokára jött is a válasz:

Kendizz: Átadom :D Mikor végzel?

Én: Uhh...kb. 17:00-kor :S

Kendizz: Akkor majd felhívlak :) Én a stúdióban vagyok...szívesebben lennék veled :P

Én: :D..amúgy ma programunk vaaan :)

Kendizz: Tényleg? :O

Én: Azt mondtad, hogy ma bemutatsz a srácoknak :P

Kendizz: Igaz...igaz :)) Már is intézkedem...

Elmosolyodtam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen barátom lesz.

          -Charlotte, légy szíves keresd meg Thomas-t és hívd ide, mert nem veszi fel a telefont! - szakított ki gondolataimból Ryan ideges hangja.

Még van fél órám, és szabad vagyok!

Kicsit izgulok, végre megismerhetem (azt hiszem) James-t és Carlos-t.

Uhh..én még nem is hallgattam meg a zenéjüket. Csak azokat ismerem, amiket Kendall eljátszott nekem. Remélem nem kerülök cikis helyzetbe, de megígérem magamnak, hogy meghallgatom az összeset...majd...

          -Sziaa Chary - jól ismerem ezt a hangot.

Vidáman pördültem meg a saját tengelyem körül. Kendall állt az ajtóban.

          -Szia, hát te? - kérdeztem nagy vigyorral.

          -Nem is hiányoztam? - biggyesztette le a száját. Imádom, amikor ezt csinálja.

          -Dehogynem! - letettem a kezemből a papírokat és Kendall-hez léptem.

A derekamra fonta a karjait és rövid kis csókokat adott.

          -Direkt csinálod? - kérdeztem nevetve. Megfogtam az arcát és hosszasan megcsókoltam.

          -Oh, Kendall, érezd magad otthon - mosolygott Ryan. Elpirulva toltam el magamtól őt.

          -Ott is érzem - kuncogott és magához húzott - Muszáj pontban ötkor végezzen? - ezen a kérdésén meglepődtem.

Ryan némán nézett minket, majd ismét mosolyogni kezdett.

          -Jó rátok nézni - szólalt meg - ...és mehettek - bólintott.

          -Kösz Ry - kacsintott a főnökömre. Ez nekem szokatlan volt, de hát barátok.

Összeszedtem a cuccaimat, elköszöntünk Ryan-től és leléptünk.

          -Logan és Jessica mióta járnak? - kérdeztem a mai incidens miatt, mert, hát Logan elviharzott a válasz elől (vagy előlem).

          -Úgy fél éve...miért? - az utolsó szónál felém fordult vezetés közben.

          -Csak kérdeztem - kinéztem az ablakon és a járókelőket vizslattam.

Fél éve járnak, és nem adott neki egyszer sem virágot? Akkor Logan nem is szerelmes belé? - egy fejrázás után kihessegettem a fejemből a Logan-Jessica témát.

          -Hová megyünk? - kérdeztem a nagy csend közepette.

          -Carlos-hoz...azt mondta, hogy nála nyugodtan tarthatjuk ezt az összeismerkedős cuccot -az utat nézve elmosolyodott. Gödröcskék. Ahh. Hirtelen beugrott Logan mosolygó arca. Merde! Miért jut eszembe Ő?

Talán, mert érzel valamit irá... - szólalt meg egy belső hang.

          -Nem! - ez a belső hangom félbeszakítása volt. Azt hiszem túl hangos voltam, mert Kendall kérdőn nézett rám - Ööö, semmi - ráztam meg a fejem.

Két utca után megérkeztünk egy nagyon szép ház felhajtójára.

          -Na itt is vagyunk...

          -De nem hoztunk semmit - néztem rá kikerekedett szemekkel.

          -Gondoltam már erre - lóbált meg a kezében egy pezsgős és egy boros üveget.

Ha jól sejtem L.A.-ben egy ismerkedős est nem csak sütikből és egy üveg borból áll, mint Párizsban.

Eleresztettem egy megkönnyebbült sóhajt.

Kendall bezárta a kocsit. Megfogta a kezemet és úgy sétáltunk a bejárati ajtóhoz, ahol csengetett.

          -Sziasztoook, azt hittem már sosem érkeztek meg - nevetgélt egy szőke hajú lány. Jessicá-val ellentétben nem volt visszataszító látvány, sőt - Alexa Vega vagyok - nyújtotta kezét - Mielőtt bemutatkoznál, tudom a neved - ismét kacagott. Kezet fogtam vele és én is nevettem - Gyertek be!

          -Már mindenki itt van? - nézett körül Kendall. Magához ölelt és úgy mentünk egyre bennebb.

          -Már csak Halston és James kell megérkezzen - hallatszott a hátunk mögül Alexa hangja.

Egy hátsó udvarra jutottunk ki, ahol volt egy kisebb medence. Hárman a napozó ágyakon ücsörögtek.

          -Ő akkor most Carlos? - kérdeztem zavartan mosolyogva.

          -Aham - bólintott Kendall - Csak lazán - rázott meg nevetve - Mind lazák vagyunk!

Hááát, ebben nem lennék olyan biztos.

          -Kendall és Charlotte! - kiáltott fel az alacsony sötéthajú srác. Röviden: Carlos.

Láttam, hogy Logan egyből ránk néz. Jessica is, de ő valahogy úgy nézett, mint aki most lát előszőr tv-t. Nem értem...

          -Sziasztok - köszöntünk egyszerre Kendall-vel.

Carlos ugrálva érkezett meg hozzánk.

          -Hölgyeeem - hajolt meg mosolyogva. Még a sapkáját is megemelte.

Mind elnevettük magunkat.

          -Uraaam - utánoztam.

          -Áhh, és még érti is a poént! - csapta össze tenyerét vigyorogva - Már is megkedveltelek!

Csak kacagtunk és kacagtunk.

          -Na? Kik jöttek meg utoljára? - bukkant elő...James és Halston (?) mosolyogva.

Itt mindenki a szőkékre bukik? Kivéve persze Kendall-t, mert én barna hajú vagyok.

Miután lerendeztük a bemutatkozást és az ismerkedő beszélgetést, neki kezdtünk a piáknak.

          -Ahogy látom Jessica nem nagyon bír - súgta a fülembe Kendall, miközben egy napágyon feküdtünk.

          -Ez az érzés kölcsönös - válaszoltam nevetve, mire ő is kacagni kezdett.

          -Pezsgő vagy bor? - jött a kérdés James-től, aki a kezében tartott két üveget.

          -Pezsgő! - vágtuk rá egyértelműen.

          -Bor... - hallatszott Jessica egyedüli válasza.

Senki sem vette őt észre, mire Kendall-vel elkezdtünk vihogni.

James kinyitotta a pezsgős üveget és töltött mindenkinek.

          -Akkor igyunk Kendall új barátnőjére - emelte fel a poharát mosolyogva James.

          -Igen, igyunk az én Cseresznyémre - rám nézett és elvigyorodott, majd megcsókolt.

Ekkor arra lettem figyelmes, hogy Logan komor arccal feláll és bemegy a házba.

Mind kérdőn néztünk rá, de folytattuk.

          -Csak úgy dúl a láv köztetek - szólalt meg Halston is kedvesen.

Ő is nagyon jó fejnek tűnik. Remélem, hogy vele és Alexá-val jó baráti viszonyt alakíthatok ki. Jessicá-t meg se említeném ilyen helyzetekben.

Koccintottunk és mind beleittunk a poharainkba.

Mindenki elkezdett beszélgetni a másikkal, így besurrantam Logan-hez.

          -Hé, eltűntél - ültem le melléje mosolyogva a lépcsőre, ami az emeletre vezetett.

Nem mondott semmit. Némán az ő poharához koccintottam az enyémet.

          -Egészségedre - megemeltem a poharamat, és behúztam a pezsgőt - Ha valami bajod van velem, akkor... - a mutató ujjammal és a középső ujjammal a szemeimre mutattam - Ide mondd!

Végre felnézett.

          -Nincs semmi b... - nem hallottam a mondata végét, mert vissza mentem a többiekhez. Kifogyott a poharam...újratöltés kell!

Végül egy egészen teli pezsgős üveggel tértem vissza Logan-hez.

          -Jessica drágád keres - mondtam, miközben megálltam vele szemben.

          -Keressen... - motyogta.

Ha jól láttam egy whiskey-is üveg volt a lábánál....félig volt.

          -Valami nagyon bánthatja a szívedet - böktem az üvegre. Meghúztam a pezsgős üveget.

Jelenleg azon a szinten vagyok, hogy leszarok mindent és mindenkit...még azt is, hogy holnap dolgozni kell mennem.

          -Holnap dolgozol nem? - nézett rám, miközben nagyban nyeltem az alkoholt.

          -És? Téged ez miért érdekel? - dobtam oda flegmán. Még józan vagyok!

          -Logan...miért nem vagy velem? - hallottam meg a hátammögül az idegesítő sipítozó hangot.

          -Mert itt vagyok? - kérdezte Jessicá-ra nézve.

Elröhögtem magam. Végül is...tökre igaza volt. Uhh, rám tört az 5perc.

Leültem Logan mellé. Logan-en már hatott a pia.

Jessicá-n lászott a féltékenységi roham.

Szinte futott felénk. Megragadta Logan kezét.

          -Gyere! - parancsolt rá.

 El akarta húzni barátját, de a srác nem engedett és Jessica eltaknyolt a földön.

Újbóli nevetőgörcs.

          -Nem vagyok a tulajdonod! - motyogta unottan - Itt maradok, mert úgy van kedvem...és ha esetleg arra van kedvem, hogy kidobjalak, akkor kidoblak, mert megtehetem! - az utolsó szót elég hangosan mondta.

Itt már nem nevettem, csak megszeppenve követtem a konfliktust, amibe bele csöppentem.

          -Szóval szakítassz? - felállt a földről.

Logan bólintott.

          -Tudod mit? ÉN szakítok veled! - elkezdett könnyezni és kifutott a házból.

Már Logan-vel együtt röhögtünk.

          -Mióta meg akartam ezt már tenni - sóhajtott megkönnyebbülve.

Felálltam és oda léptem, ahol Jessica állt ezelőtt pár másodperce.

          -Tudod mit? ÉN szakítok veled! - mondtam leutánozva Jessicá-t.

Szószerint elkezdtünk fetrengeni a földön.

Visszaültem Logan mellé. Egyszerre ittunk bele az üvegeinkbe.

          -Teszteljük le, hogy mennyire vagyunk ittas állapotban - pattantam fel.

          -De ez így nem igazságos...te csak pezsgőt ittál.

          -Áh, nem baaaj - legyintettem. Már kezdtem érezni a mámort és a szédelgést.

          -Hopp - hallottam meg egy hangot. Kendall volt az. Kifogott a zuhanásom közepette, mivel megbotlottam.

          -Hát ti meg? - kérdezte mosolyogva.

          -Logan szakított Jessicá-val - vihorásztam.

          -Mi? - ráncolta össze a homlokát.

          -Ííígy van haver...azt hiszem már hat hónappal ezelőtt meg kellett volna tennem - makogta el nehezen a whiskey miatt.

          -De hát hat hónapja jöttetek össze - röhögtem fel hangosan.

          -Épp ez az - kacagott Logan is.

          -Ti nem vagytok normálisak - nevetett Kendall.

          -Mi részeggek vaggyunkk...nem normáisak - dadogtam el néhány hibával.

Logan felállt.

          -Hé haver, te menj csak vissza, mi befejezzük, amit elkezdtünk - tette a kezét Kendall vállára dőlöngélve.

          -Na persze...aztán nekem itt leisszátok magatokat a sárga földig...

          -Kendall...a föld nem sárga - kacagtam tovább a sötétben.

Nem tudom, hogy hogy, de Kendall magunkra hagyott...szerintem hibát követett el...de hát ő tudja.

          -És? Mit csinálunk? - kérdeztem, miután kiterültünk a lépcsőn. Eléggé kényelmetlen volt, de az most nem számított.

          -Talán...ezt... - elkezdett közeledni az arca az enyémhez...