7. rész - Roses

Sziasztok :) Sikeresen megírtam az új rééészt. Hogy telt a napotok? :)) Nekem elég uncsin :)) :DD Jó olvasást :P

Este Kendall egy annyira elvitt a hotelig, hogy magamhoz vegyem a szükséges dolgaimat, mivel nála alszom.

Még kellett holnapra a munkába is keresnem ruhát. Azért nem könnyű mindig valami elegánsba ruhába bújni. Azt hiszem valamikor elugrom vásárolni.

Egy olyan húsz perc múlva már a kocsiban voltam.

          -Sikerült mindent elhozni, ami szükséges? - kérdezte.

          -Igen - bólintottam.

Gondoltam, hogy estére összedobok valami egyszerű vacsorát. Így megkértem Kendall-t, hogy menjünk be egy üzletbe.

          -Logaaan - ütte hátba a barátját Kendall.

Logan egy szőke csajszi kezét fogta. Mosolyogva hátrafordultak és köszöntek.

          -Ó, Charlotte...bemutatom a barátnőmet Jessicá-t - intett a kezével.

Előre léptem és kezet fogtam a lánnyal.

Vajon miért éreztem azt, hogy itt helyben rádönteném a kassza gépet? És a neve? Nyálas...annyira, hogy az már csöpög.

          -Örvendek - motyogta végig nézve rajtam. Mi van picinyem? Nem tetszik valami? - kérdeztem magamban gúnyosan.

          -Mit csináltok? - szólt közbe Kendall.

          -Gondoltuk tartunk egy kis bulit...és veszünk pár üvegecske "kedvhozót" - mutatott a kosarukra, amiben volt egy tucat whiskey-is meg még pár, amit nem ismertem fel.

          -Pár üvegecske? - kérdezte nevetve Kendall. Közben magához húzott. Ez valahogy olyan mozdulat volt, hogy Chary-az-enyém. Tetszett ez a mozdulat.

          -Igazából most döntöttük el...van kedvetek csatlakozni? - most rám nézett Logan.

          -Hát, nem is tudom...holnap Chary megy dolgozni, és a tegnap is rendesen kiüttük magunkat - kuncogtunk mindketten. Nyomtam egy puszit a szájára, amiből aztán csók lett.

          -Igen, és amúgy is mást terveztünk - szólaltam meg én is - Összedobunk valami fincsit így estére - mosolyogtam az előttünk állókra.

          -Oh, értem...akkor így kettesben megiszogatjuk - nevetett Jessicá-ra.

          -Az egészet azért ne...még a végén éjjel kapjuk a hívást, hogy a detox-ban vagytok - na erre mind felnevettünk.

          -Oké - bólogatott.

Elköszöntünk és végre be tudtunk vásárolni. A félszememmel láttam, hogy a sorok közt Logan engem méricskél. Úgy csináltam, mintha nem venném észre.

Amitől majdnem elröhögtem magam, az az volt, amikor Logan nézett, és Kendall belemarkolt a fenekembe. Hát végül is nevettem, mert nem tudtam a nélkül hagyni.

          -Na végeztünk... - lóbáltam meg a kosarunkat.

A kasszához sétáltunk, Kendall fizetett, majd mentünk is.

          -Az a Jessica eléggé...undi - nevettem a bejárat előtt.

          -Jah, valami olyasmi - kuncogott ő is - Nem is tudom, hogy Logan mit lát benne...talán jó az ágyban... - na erre a kijelentésére szó szerint belődörögtünk az ajtón a röhögőgörcs miatt.

          -De gonosz vagy - dőltem rá a vállára a könnyeimet törülgetve.

          -De hát nincs igazam? - kérdezte magához húzva.

Válaszként megcsókoltam.

          -Mit eszünk? - súrolta meg a hasát.

          -Arra gondoltam, hogy desszertként pudingot...és előételnek pedig...spagettit. A szósz amit készítek rá, annak a nevét nem tudom, mert az az anyukám receptje volt...

          -...volt? - kérdezte összeráncolt homlokkal.

          -Igen... - lehajtottam a fejemet.

Kendall védelmezően magához húzott. Szükségem volt most az ölelésére.

Elkezdtem mesélni, hogy a szüleim már nem élnek. Természetes, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül.

Bementünk a szobába és addig ringatott, míg meg nem nyugodtam.

          -Örvendek, hogy elmondtad, mert így tudom, hogy megbízol bennem - szólalt meg a nagy csend után.

          -Te vagy a második olyan személy, akinek elmondtam az egész történetet... - megtörültem a szememet.

          -Ki az első? - tette fel a kérdést.

Ettől a kérdéstől féltem, ugyanis ezt a témát se szeretem.

          -Doris...a volt legjobb barátnőm...

          -Mi ez a sok volt? Talán ő sincs már közöttünk?

          -Jajj dehogy is. Csak simán kikezdett a volt barátommal. De ami a legérdekesebb, hogy mindketten azt monják, hogy a másik kezdeményezett... - panaszoltam el. Egymással szembe fordultunk.

          -Kinek hiszel?

          -Egyikőjüknek sem hiszek. A legjobb barátnőm átvert...a volt pasim pedig megcsalt... - hadonásztam a kezeimmel.

          -A legjobb barátnődnek nem hiszel? Mióta ismeritek egymást?

          -Pici korunk óta...szinte együtt nőttünk fel...

          -Akkor miért nem hiszel neki? Szerintem egy percig sem kellene kételkedned benne, persze, lehet, hogy kikezdett az akkori barátoddal, de nem tudhatod, hogy mi volt - szavai nyugtatóan hattak rám - Szerintem holnap hívd fel - adta a tanácsot.

Lehajtottam a fejemet és elgondolkoztam azon, amit az előbb mondott. Talán igaza van. Talán csak én voltam olyan hülye, hogy soha nem hallgattam meg...

          -Köszönöm Kendall - néztem csillogó zöld szemeibe.

          -Ugyan, ez a legkevesebb - elmosolyodott és magához húzott - Szeretlek! - mondta ki a legszebb szót, amit annyira szeretek tőle hallani.

          -Én is szeretlek!

Néhány percig elidőztünk ott az ágyon, de Kendall korgó hasa félbeszakított minket.

          -Sztrájkot hallok - mutattam a hasára nevetve.

Kacagni kezdett. Olyan édik azok a gödröcskék, pont, mint Logan-nek...HÉ...Logan-nek? Miért jut az eszembe az a pasi, akinek a barátnője Nyáladzó-Jessica? Gyorsan elhessegettem ezt a szörnyű gondolatot. Felálltam és nyújtózkodtam egy nagyot, majd felhúztam Kendall-t, hogy mozduljon meg és segítsen egy kicsit a konyhában.

Végül ott hagytam, mert mindig az lett a vége, hogy rajta kötöttem ki.

Hallottam a konyhából, hogy bekapcsolja a tv-t. Hát igen...fiúk - elmosolyodtam.

Valamivel csak ki érdemeltem ezt a csodálatos embert. Talán ez az ajándék a sok rossz után, ami Párizsban történt velem.

Magamban hálát adtam az égnek, és neki fogtam a főzésnek.

          -Micsoda illatok - Kendall a hátam mögé settenkedett. A kezeit becsúsztatta a blúzom alá, és végig simított a hasamon, ahol összekulcsolta azokat.

          -Szerencséd, hogy nem hideg a kezed - kuncogtam.

          -Mikor lesz kész? - kérdezte nagyot szippantva a spagetti szósz illatából.

          -Mindjááárt...

          -Addig nézlek - elengedett és leült az asztalhoz.

          -Nem szeretem ha néznek ilyenkor... - hátra fordultam és láttam, hogy mit is néz. Hangos nevetésben törtem ki, ahogy ő is. A fenekemhez tettem a kezeimet.

          -Ne takargasd, szép formásak - mondta komoly arccal, de végül kacagni kezdett.

          -Bo-lond-vagy - szótagoltam a fakanállál mutogatva.

          -Tu-dom - utánozott magas hangon.

Kinyújtottam a nyelvemet.

          -Mit szólnál ahhoz, ha holnap bemutatnálak a srácoknak? - kérdezte egy kis idő után.

          -Remek ötletnek tartom - közben elővettem két tányért és megterítettem az asztalt.

          -Hm...ez is nagyon finom...anyukád biztos remekül főzött - mosolyodott el a kilógó spagetti darabkákkal a szájában.

Felnevettem és bólogattam.

Szerda reggel 7 óra. Mától rendes időben kell mennem dolgozni, nem úgy, mint tegnap, hogy csak délután kettőre battyogtam be.

          -Bevigyelek? - kérdezte kómás fejjel Kendall.

          -Aludj csak nyugodtan, busszal bemegyek - nyomtam egy puszit az arcára.

          -Ne odaaa - mosolyodott el behunyt szemekkel. Elkacagtam magamat és megcsókoltam - Majd még gyere be mielőtt elindulsz - szólt utánam, amikor már az ajtóban álltam.

          -Jójó - bólogattam.

Gyorsan megreggeliztem majd elvégeztem a szokásos teendőket.

7:38 volt, amikor bementem Kendall-hez elbúcsúzni.

A szájára tapadtam, mire egyből megébredt. Magára húzott.

          -Kendaaall...mennem kell - kuncogtam a mellkasába.

          -Muszááááj?

          -Igeeen..aztán Ryan leveszi a fejemet...

          -Tudok beszélni vele - kacsintott.

          -Nem, nem kell...amúgy mióta vagytok a Columbiá-nál leszerződtetve?

          -2009 óta

          -Szép kis idő - mosolyogtam.

          -Az bizony - megcsókolt.

          -Na de megyek! - ellőktem magamtól és elindultam az ajtó felé.

          -Van egy pótkulcs a kulcstartón...vidd magaddal - kiáltott utánam.

Egy nagy vigyorral az arcomon elvettem a kulcsot és bezártam az ajtót.

Ryan nagy megbeszélést tartott Rihanna új száma miatt. Rihanna is jelen volt. Visszafogodtan kellett viselkednem, mert hát legszívesebben ráugrottam volna - magamban elmosolyodtam.

Nagy imádója vagyok a csajnak.

Csak az első fél órában voltam bent a tárgyalóteremben, utána le kellett mennem a földszintre a recepciós Florá-hoz.

          -Igen anya, 11óra... - forgatta szemeit Flora - De most leteszem jó? - elég hangosan mondta.

          -Szia Charlotte - köszönt a hátam mögött egy ismerősen csengő hang. Megfordultam. Uhh. A gödröcskék és a mosoly gazdája Logan volt.

          -Szia...na? Kibuliztátok magatokat? - kérdeztem mosolyogva.

          -Áhh, nem lett semmi végül is - legyintett grimaszolva - Jessica az első pohár után elaludt, én meg egyedül nem akartam leinni magam - nevetett.

          -A Barbie babád nem bírja az alkoholt? - kérdeztem nevetve.

          -Hát - vakargatta a fejét egy mosollyal - Te jobban bírod?

          -Jobban! - vágtam rá.

          -Akkor egyszer meghívlak egy leivós estre - kacsintott.

          -Állok elébe - húztam ki magam. Elnevettük magunkat.

          -Elnézést... - egy férfi fordult oda Florá-hoz - Egy Charlotte nevezetű hölgyet keresek, a VI.emeleten dolgozik..jó helyen járok?

          -Igen... - szóltam közbe - Én vagyok Charlotte... - kérdőn néztem a futárra (?).

Bólintott és lehajolt. Egy óriási rózsacsokrot tartott a kezében.

          -Ez az enyém? - néztem a férfira kikerekedett szemekkel.

          -Igen...itt írja alá - nyújtott felém egy lapot. Florá-tól kaptam tollat és aláírtam.

A kezembe nyomta a csokrot.

Egy kis kártya is volt a virágok tetején. Kíváncsian nyitottam ki és olvastam el.

Remélem, tetszik :)

Ezt azért kapod, hogy jobban menjen a napod oda bent a porfészekben :P

Tudom, hogy el fognak hervadni, de a nők szeretik a virágokat (én meg téged) :)

Amúgy a Chary-ről tudod mi jutott az eszembe? A cseresznye :)

Yuma üdvözletét küldi, és én is.

A Te Bolondod :P <3

Amialatt olvastam, végig egy óriási mosoly terpeszkedett szét az arcomon. A végén el is nevettem magamat.

          -Ki küldte? - kíváncsiskodott Logan.

          -Kendall - még mindig a kártyát néztem és mosolyogtam.

Florá-nak elmondtam amivel megvoltam bízva...kikerekedett szemekkel nézett.

          -Az a Kendall? Mármint Kendall Schmidt? - kérdezte hebegve-habogva.

Bólintottam.

          -Te kis mázlista - nevetett harsányan.

          -Na jó én megyek - kacagott olyan hangsúllyal, hogy Ááá-tipikus-lányok.

          -Ryan emeletére mész? - kérdeztem.

Bólintott. Utána mentem.

          -Te küldtél valaha virágot a Barbie babádnak? - kérdeztem már a liftben. Hogy lehet, hogy ilyenkor senki sincs a liftben?

          -Honnan jön a Barbie baba név? - vigyorgott.

          -Ne kerüld a kérdést - néztem rá komolyan.

Hallgatott. Egy ideig némán néztük egymást. Lelassult az idő? Tök olyan érzésem volt.

          -Nem..nem küldtem még neki virágot... - törte meg a csendet egykedvű hangjával.

Logan-ről a virágokra tévedt a szemem és elmosolyodtam.

          -Mióta vagytok együtt? - fordultam ismét feléje.

Közben megállt a lift és kinyílt az ajtó.

          -Miért érdekel annyira? - kiviharzott mellőlem. Úgy szedte a lábát, mintha menekülne valaki vagy valami elől.

Talán előlem?