3. rész - A very good day :)

Helló mindenki :) Meg is hoztam a kövi részt...most nagyon felvagyok pörögve :)) :D Nézzétek el nekem ^^ Kicsit elszomorít az, hogy az előző résznél még csak a Tetszik-re vagy a Nem tetszik-re sem kattintottatok :/ Azért ha nincs időtök komizni, de legalább azokra kattintsatok ha lehet :D









Végül magamban megbocsájtottam Yumá-nak.
Kénytelen voltam lehúzni a magassarkúmat...eldobni azért nem akartam, mert ki lehet mosni.
          -Nekem mennem kell... - jelentette ki Lotte.
Gyorsan telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy holnap az állásinterjúm után beülünk valahova.
          -Merre laksz? - kérdezte Kendall, miután Lotte elment.
Elmotyogtam a hotel nevét.
          -Hotelban? - kérdezte meglepődötten.
          -Igen - közben Kendall rácsatolta a pórázt a malacra - Csak tegnap este érkeztem...
          -Hm...és hogy hogy ide jöttél L.A.-be?
          -Már az általánosban beleszerettem ebbe a helybe. Egy földrajzórán ismerhettem meg Kaliforniát egy ismeretterjesztő film által. Külön ki tért Los-ra...és valami megragadott benne, majd akkor elhatároztam, hogy legalább egyszer muszáj eljutnom ide - egy mosollyal ránéztem.
Közben elindultunk egy sétára, vagy mire.
          -Csak így egyedül? - kérdezte felém fordulva.
          -Igen...nincs kivel, szóval így magányosan vágok neki egy új életnek - hirtelen elkomolyodtam.
          -Esetleg, megkérdezhetem, hogy miért? - motyogta félve, hogy megbánthat ezzel a kérdéssel.
          -Inkább hagyjuk, azért jöttem ide, hogy boldog legyek - eröltettem egy mosolyt.
          -Rendben... - Yumá-t néztük - Amúgy szerintem Yuma kedvel téged - kuncogott.
          -Miből gondolod? - kérdeztem zavart tekintettel, de azért mosolyogtam.
          -Mert...mert... - a lábaimra mutatott, amik jelenleg csórék voltak. A cipőimet a bal kezemben vittem.
          -Jaaah...szóval ha te lepisilnél, akkor én abból azt kellene lekövetkeztetnem, hogy kedvelsz? - kérdeztem nevetve. Kendall egy grimasz után röhögni kezdett - Na jó, ez egy kicsit durva hasonlat volt...de érted, hogy mire akarok kilyukadni - alig bírtuk a sok nevetéssel.

          -Értem, értem... -mosolygott édesen, amitől két gödröcske jelent meg az arcán...ahhww...
Egy elég csendes helyen sétáltunk, ennek örvendtem, nem volt kedvem most a nyüsgésre.
          -Esetleg meghívhatlak egy fagyira engesztelésül? - kérdezte, miközben elindult egy fagyishoz.
Az alsó ajkamba haraptam.
          -Szóval akkor igen? - kérdezte nevetve az arcom láttán.
          -Ühüm - bólintottam kuncogva - Nagyon rég ettem fagyit - valtam be.
          -Hogy hogy? - elértük a fagyist.
          -Franciaországban ilyenkor, januárban nincs jó idő...
          -Igaz - bólogatott.
          -Milyet adhatok? - kérdezte kedvesen a férfi a fagyik mögött.
Végig néztem a kínálatot és meglepetten láttam, hogy van gránátalmás.
          -Gránátalmás? Imádom azt a gyümölcsöt! Még soha nem ettem ilyen fagyit...akkor egyet kérek abból - néztem fel a férfira mosolyogva.
          -Rendben - elvett egy ostyát és bele helyezett egy gombócot, majd átadta nekem egy szalvétával - Önnek, uram, milyent adhatok?
          -Hm...a csokis nagyon vonzó, de maradjunk a banánosnál - nevetett harsányan.
Miután Kendall is kikapta a fagyit, elhelyezkedtünk egy padon. Yumának a pórázát oda kötötte a padhoz.
          -Én sem ettem még gránátalmásat - a jobb lábát felhúzta maga mellé.
          -Még azt sem tudtam, hogy létezik ilyen...nagyon finom, és köszönöm - belenyaltam a fagyimba.
          -Ugyan, semmiség, azok után, hogy ez a kis rózsaszín így elintézett - az említett bűnösre néztünk vigyorogva - Megkóstolhatom? - felém fordult, és a kezemben lévő finomságra nézett.
          -Neeem, ez az enyééém - nevettem, miközben magamhoz húztam védelmezően a fagyit.
          -De gonosz vaaagy... - ajkait lebiggyesztette, és egy mű durcizásba kezdett. Mindketten felnevettünk.
          -Nem gonosz, csak magának való - kiöltöttem a nyelvemet.
          -Nézd! Britney Spears... - mutatott jobbra. A megadott irányba néztem...de nem volt ott az énekes. Csak a kezemen éreztem egy mozgást. A "hazug" srácra néztem, aki megkóstolta a fagyimat - Héé! Ez nem ééér! - szidtam le nevetve.
          -Tényleg finom - megnyalta a szája szélét. Hm...
          -Miért pont Bitney Spears-t mondtál? - kérdeztem kíváncsian.
          -Nem is tudom...az ő koncertjén voltam előszőr...még kisebb koromban - vigyorgott.
          -Komooly? - néztem nagyokat - Öhm...Yuma épp lekakilja a cipődet - kuncogtam.
          -Tudom, hogy csak egy trükk, hogy te is megkóstold a fagyimat - vádol meg a mutató ujjával.
          -A-a...nézd csak meeeg - már szakadtam.
Kendall tekintete végül a cipőjére landolt. És láthatta, hogy tényleg ott díszeleg egy elég nagy barna "ajándék".
          -Yumaaa...ezt nem hiszem eeel - szidta le háziállatát - Van papírzsebkendőd? - nézett fel rám kínos mosollyal. Egy nevetés után előkotortam a zsepiket, és adtam neki bőven.
Miután sikerült valamennyire eltüntetni Yuma piszkítását, már Kendall is hangos nevetésben tört ki.
          -Ma nagyon pimasz kis huncut lettél - az ujjával szólta le az őt néző állatot, aki tisztára ártatlan tekintettel meredt rá, majd rám.
          -Hm...a kakijából azt tudom levonni, hogy imád téged. Mert ha a lepisilés egy kedveléssel ér fel, akkor a kaki sokkal többet jelent...ha érted mire gondolok - kacsintottam.
Húh, ezután már a hasunkat fogva fetrengtünk a padon.
          -Muszáj, hogy imádjon, mivel én vagyok a gazdija - az ölébe vette és magához szorította Yumá-t.

 Ahogy elnéztem őket, csak mosolyogni tudtam, nagyon aranyosak voltak. Látszott, hogy Kendall tényleg nagyon szereti a malacát, és rendesen foglalkozik vele.
          -Hogy hogy malacod, és nem kutyád, vagy macskád van? - kérdeztem egy kis idő után.
Letette Yumá-t, majd leporolta magát.
          -Otthon, a szüleimnél van kutya...a nagyimnak meg macskája, szóval gondoltam, hogy valami nem mindennapi háziállatot veszek gondozásba - mosolygott - El is mentem egy kisállat kereskedéssel foglalkozó üzletbe...és megláttam őt - itt már elkezdett színészkedni - Első látásra szerelem volt... - egy sor nevetés után újból felemelte és magával szembe fordította. Az orruk összeért.
          -Olyan édik vagytok - nevettem, és megsimogattam Yumá-t.
          -Hallottad Yumi? Édinek tart minket - újjongott magas hangon. Persze, hogy ismét röhögni kezdtünk.
          -Szerintem én mostmár megyek - a telefonomra néztem - Már 2 órája itt vagyunk?...Megéheztem, még nem is reggeliztem - a vállamra vettem a táskámat.
          -Már is mész? - kérdezte. A malacot újból a földre tette.
Bólintottam.
          -Elkisérlek a hotelig - kioldotta a pórázt, és felállt.
          -L.A.- ben mindenki ilyen udvarias? - kérdeztem mosolyogva...lehet, hogy elpirultam? Gyorsan lehajtottam a fejem, hogy ne vegye észre - Amúgy nem is tudom, hogy merre kell menjek, szóval jól jönne  a segítséged - nevettünk mindketten.

A hotelig vezető utat végig beszélgettük és nevettük.
Fura volt, hogy akadt egy pasi, akivel ennyire jól eltudtunk beszélgetni. Rég nem nevettem ennyit és ilyen őszintén. Kendall mellett még az időérzékem is elhagyott. És mintha kezdtem volna érezni valamit iránta... - állj le Charlotte! Most az új életedre, és a holnapi állásinterjúdra kell koncentrálj! -
          -Na itt is vagyunk - Kendall-val egymással szembe álltunk.
          -Igeeen - mosolyogtam.
          -Örvendek, hogy találkoztam önnel - közben meghajolt, és levette a képzeletbeli kalapját.
Tőlünk csengett az utca.
          -Hülye vagy - nevettem egyfolytában.
          -Ezt bóknak veszem - kiöltötte a nyelvét.
          -Amúgy én is örvendek - belementem a játékába, és pukedliztem egyet. Ezen is kacagtunk - Nagyon jól éreztem magam...rég volt ilyen jó pillanatom - egy félmosollyal néztem őt.
Valamit megéreztem a lábamnál, és szerintem Kendall is, mivel ő is lenézett. Yuma körénk tekerte a pórázát.
          -Mint valami ócska szappanoperában - nevettem el magam, Kendall is vihogott velem együtt.
Yuma elrugaszkodott, mi meg egymás karjaiban kötöttünk ki. Mióta ilyen erős egy kis malac? - tettem fel magamban a kérdést.
Zavartan kioldoztuk magunkat, és ugyanolyan zavart nevetésben törtünk ki. A hasam szakította félbe a kacagásunkat, mivel egy óriásit korrogott.
          -Meghívnálak egy reggelire...illetve ebédre... - nézett az órájára - Egy reggeli-ebédre - kuncogott, vele együtt én is.
          -Nem-et kell hogy mondanom - mosolyogtam rá.
          -Miért? - kérdezte kíváncsian.
Egyet rántottam a vállamon, és titokzatosan elindultam a bejárat felé.
          -Akkor szia...és hogyan érhetlek el?
Válaszként csak megfordultam, elmosolyodtam, és intettem egyet.
Szeretek titokzatos lenni...:)