A taxis segített kivenni a bőröndjeimet a csomagtartóból.
Miután elment, mosolyogva néztem a hotel-ra és a környező épületekre.
-Segíthetek, kisasszony? - közeledett egy bordó ruhás fiú.
-Jajj, kérem szólítson csak Charlotte-nak - kacagtam el magamat. Még hogy kisasszony? Nem bírnám ki.
A csomaghordó srác megfogta a bőröndjeimet és bementünk velük a recepcióra.
-Jó estét kívánok...Charlotte Jérôme névre volt foglalva szoba - hadartam el izgatottan.
-Kérem betűzné a nevét? - mosolygott rám a Gina névtáblás recepciós.
-Hogyne...
Miután ez megtörtént, sikeresen megkaptam a kulcsot.
-33-as szoba...harmadik emelet. Remélem kényelemsen fogja érezni magát - egy bólintás után
elköszöntem a nőtől. Peter, a csomaghordó fiú megfogta a bőröndjeimet és felvitte a szobám elé.
Adtam neki borravalót, egy biccentéssel megköszönte és elment.
Előkerestem a zsebemből a kulcsot, és kinyitottam az ajtót.
Egy kellemes környezet fogadott. Ahogy beléptem az ajtón, balra volt egy mosdó. A mini folyosó végén pedig
maga a szoba volt.
Nagyon tetszett, jók voltak a színek.
A csomagjaimat az ablak alá tettem le, majd beleborultam a pihe-puha ágyba.
Reggel arra ébredtem, hogy nagyot csattanok a földön. Igen, sikeresen landoltam a földön. Mindig ez van, ha idegen, vagy egy új helyen alszom. Hozzá kell szoknom még az ágyhoz.
Azzal kezdtem a reggelt, hogy kipakoltam a ruháimat, majd letusoltam.
Arra gondoltam, hogy elindulok a városba egy kis felfedezésre. Amúgy is szeretnék keresni valami munkát.
Gyorsan felöltöztem, magamhoz vettem a szügséges dolgaimat, és indultam is.
Eléggé kívülállónak éreztem magamat...de ha minden napomat sikerül a városban töltenem, akkor csak
hozzá szokom L.A.-hez.
Első dolgom az volt, hogy keresek egy újságos bódét.
Vettem két helyi napilapot, majd letelepedtem egy padra. A táskámból előkerestem a tollamat és neki láttam valami munka után keresgélni.
-"Takarítónőt veszünk fel a..." Na jó, ez nem igazán érdekel - motyogtam magamnak halkan - "Táncosnőt keresünk a Roxbury Clubba... " Inkább nem, köszi...
Volt vagy nyolc oldal összesen a két újságból, és azokból csak kilencet karikáztam be.
Legtöbbjük elárusitói állás volt, amit őszintén nem nagyon vállalnék el...Egy színház színészt keresett. Ez mondjuk kapóra jönne, mivel fél éve fejeztem be a színészeti egyetemet.
Még volt egy állás, ami érdekelt. A Columbia Records-nál egy titkárnői munka.
De hát ha adott a színészet, akkor inkább az.
Elő vettem a telefonomat, és tárcsáztam a színházat.
-Jó napot kívánok...olvastam az állás hírdetésüket a Los Angeles Times-ban, és érdekelne a poszt - mosolyogva beszéltem.
-Jó napot...sajnáljuk, de már jelentkezett egy úriember, és fel is vettük. Őszintén sajnáljuk...
-Értem, rendben...viszonthallásra... - mielőtt a nő is köszönhetett volna, kinyomtam. Felidegesedtem. Akkor jöhet a B terv. Egy mély levegő után megnyugtattam magamat, hogy ne hallatszodjon a hangomon az idegesség és a feszültség.
-Jó napot, Columbia Records, miben segíthetek? - csengett egy kellemes női hang.
-Jó napot....Charlotte Jérôme vagyok, és olvastam a hirdetésüket, miszerint titkárnőt keresnek, és
érdekelne a...
-Rendben - vágott a szavamba. Lediktálta a címet, és megadott egy időpontot, hogy mikor mehetek
állásinterjúra. Elköszöntem, és boldogan pakoltam össze a cuccaimat. De még egy kevés ideig süttettem
magam a napon.
-Ööö..helló...bocsika - szólongatott valaki. A napszemüvegemet feltoltam a fejemre és kérdőn néztem a
körülbelül velem egy idős csajszira.
-Nem láttál véletlenül egy barna beagle kutyát? Piros sállal a nyakában - kérdezte kétségbeesett
arckifejezéssel.
-Sajna nem...
-Ahj... - lehuppant mellém - Ez az első napom, és már is elhagyom a kutyát - panaszolta, miközben a
kutyapórázzal babrált.
-Hogy érted, hogy az első napod? - kérdeztem feléje fordulva.
-Ez a munkám...kutyákat sétáltatok - nevetett kínosan - Kicsit fura munka egy 22 éves lánynak, de kell
a pénz az egyetemre - mosolygott rám, viszonoztam azt.
-Segítek megkeresni - ajánlottam fel. Amúgy nem vagyok ilyen barátkozós típus, de ezt a lányt valamiért
kedvesnek tartom, és amúgy is jó lenne pár barát.
-Tényleg? - csillantak fel szemei.
-Hát persze...hogy hívják? - kérdeztem, miközben a táskámat a vállamra dobtam.
-Burton - mosolygott.
-Mint a film rendező? Tim Burton? - kacagtam.
-Pontosan - kuncogott ő is - És jajj..de udvariatlan vagyok - csapott a homlokára - Lotte Aberg -
nyújtotta felém a kezét.
-Charlotte Jérôme... - kezet ráztunk - Érdekes neved van...
-Svédországból jöttem - vigyorgott - De neked sem mindennapi a neved...
-Franciaország - pukedliztem egyet, amitől hangos nevetésbe kezdtünk -Nos, akkor induljunk el a kis
rendező után.
-Oké - nevetett jóízűen.
Amíg keresgéltünk a mini kutyasétáltató parkban, jobban is megismerkedtünk. Elmeséltem magamról pár
dolgot, majd ő is.
Megtudtam, hogy író akar lenni, de egyben érdekli az éneklés is. Jelenleg ügyvédi egyetemen van, amit a szülei erőltettek rá.
-Nem értem...ha nem szereted a jogi dolgokat, akkor miért engedsz a szüleidnek? Azt kellene csináld,
amit szeretsz. Nem másnak kellen megfelelj... - mondtam el a véleményemet.
-Teljesen igazad van...csak tudod azt akarják, hogy jól kereső lányuk legyen - hajtotta le a fejét - És
Burton-t sem találjuk...
-Hé, az nem ő az? - böktem a fejemmel a piros sálas kutyusra. Valaki játszott vele.
-Ő aaaz - kezdett el futni a kutya irányába. Nevetve én is utána siettem.
-Áh, tiétek ez az imádnivaló beagle? - kérdezte a titokzatos srác. Felnézett ránk a gyönyörű zöld
szemével. Láttam, hogy Lotte teljesen elveszett a srác tekintetében. Nem is csodálom.
-Igazából egyikőjünké sem, csak én vigyázok rá - leguggolt, és megvakargatta az elkóborolt kutyának a
füle tövét.
-Oh, értem...már itt játszom vele egy ideje, láttam, hogy nyakörve is van, meg sálja is, szóval gondoltam,
hogy gazdája is kell legyen - ránk mosolygott. Úha, vajon tisztában van vele, hogy a mosolya az valami
eszméletlen?
-Köszi..tényleg...ez az első napom, és kevésbé hiányzott volna, hogy elhagyjam - nevetett harsányan
Lotte.
A srác egyfolytában engem nézett és vigyorgott...direkt kínoz?
-Nem gondolod, hogy be kellene mutatkoznod? - kérdeztem egy halvány mosollyal.
-De..de... - olyan pofát vágott, mintha kellene tudjuk, hogy ki ő..chh - Kendall Schmidt - nyújtotta a kezét, de nem fogadtam el. Lotte buzgón rázott vele kezet. Mi is bemutatkoztunk.
-Bocsi, csak férfiakkal nem igazán fogok kezet - eleresztettem egy félmosolyt.
-Érdekes szokás - biccentett - És? Hova valósiak vagytok? Érződik a beszédeteken, hogy nem amerikaiak vagytok...
-Charlotte francia...én meg svéd vagyok - mosolygott megnyerően.
De ez a Kendall nem igazán vette észre Lotte-t, mivel egymással szemcsatáztunk.
-Tudtommal a franciák kedvesek és romantikusak - ezt a szemembe mondta.
-Tudtommal az amerikaiak kedvesek, udvariasak és nem beképzeltek... - a végén elnevettem magamat.
-Kié ez a malaaac? - kiáltotta el magát Lotte.
-Az enyém - lassan elfordult tőlem, és leguggolt a malaca mellé.
-De ariii - sipákolt Lott - Mi a neve?
-Yuma...
-Cuki név - szólaltam meg én is.
Yuma vészesen közeledett felém...ez nem tetsziiik...
-Yuma neee - kiáltott fel Kendall, és gyorsan elkapta a malacot, aki lepisilte a lábamat.
-Merde! - szitkozódtam.
-Merre? - kérdezte Kendall röhögve.
-A merde angol megfelelője a francba! - kissé mérges lettem. Lepisil egy hülye malac, és még itt pattog a gazdája, aki nem tudom kinek képzeli magát.
-Értem - kuncogott tovább Lotte-val együtt. De végül én is velük együtt nevettem. Mit tudtam volna csinálni egyebet? Sírni nem sírok e miatt.
Uramatyáááááááám *o* ez egyszerűen... csodálatos! :) Yuma, Yuma rossz kis malac :DD ahhww nagyon nagyon jóó ez a blogod IS nagyon várom a következő részt;)
VálaszTörlésköszönöööm :D ;)...és fent is van ^^
Törlés