13. rész - Oops...

Sziasztok, sokat nem késlekedek, meg is írtam a kövit. Nagyon-nagyon köszönöm a kommenteket, örvendek, hogy olvassátok a blogomat... sokat jelent ez nekem  :)
 Kíváncsi lennék, hogy melyik párost szeretitek... a Chendall-t (Charlotte+Kendall) vagy a Chogan-t (Charlotte+Logan)? :D Ezért még szavazást is indítottam :P csupán érdekel... szóval valamelyikre a kettő közül nyomjatok egy klikket :D előre is köszi :D






Kendall-t valahogy meg kell győznöm arról, hogy semmi sem történt...
          -Majdnem elestem a hülye méz miatt... - kezdtem a hazudozást. Utáltam hazudni, de most nagy szükségét láttam.
          -Hogy hogy? - kérdezte.
          -Valahogy került a földre belőle és amikor akartam kimenni megcsúsztam, de szerencsére Logan elkapott... - néztem az említettre. Gyorsan ránéztem egy vágj-már-jobb-arcot nézéssel.
          -Jah, és gondolom nem akartad volna a napodat Charlotte mellett tölteni a kórházban egy betörött fej miatt... - füllentett Logan egész jól.
          -Hát nem - bólogatott.
Ez az! Bevette... legalább is remélem.
Elbúcsúztunk a többiektől és leléptünk.
Megkértem Kendall-t, hogy vigyen Doris-hoz, azt mondtam, hogy megígértem neki, hogy ma valamikor összefutom vele...
Tényleg igaz, ha elkezdessz hazudni, nem tudod abba hagyni... le kell állnom.
          -Doris, azonnal beszélünk kell! - ahogy ezt kimondtam, egyből megbántam. Ahhj...
          -Mondjad... - sétált be a szobámba.
          -Ja semmi - böktem ki végül.
          -Ööö, oké - elment.
Nem akarom, hogy bárki is tudja. Még a legjobb barátnőim se...
          -El kell mennem... - mondtam, miután ismét letusoltam és átöltöztem.
          -Hova?
          -Talán vásárolok valamiket.
          -Ja jó.. én este megyek dolgozni - tájékoztatott.
Doris kapott munkát egy újságnál. Még próba időn van, és miután letelik az az idő, talán újságíró lesz.
          -Miért mész be este? - kérdeztem.
          -Egy olyan munkám van, amit csak oda bent tudok elvégezni.
          -Értem... na jó, akkor szió - adtam egy puszit az arcára és szinte menekülve kisiettem a házból.
Azonnal előkaptam a telefonomat, de végül eltettem. Az irányt Logan házához vettem.
Gyorsan és remegő kézzel kopogtam.
          -Charlotte? - meglepődött.
          -Igeeen, és most pedig menjünk be - toltam be a mellkasától fogva.
          -Mi az? - kérdezte magyarázatot várva.
          -Még kérded? Tisztában vagy vele, hogy mit csináltunk? - támadtam le.
          -Igen... a legjobb barátommal tettem - mondta egyértlemű hangnemmel.
          -Ahj... - tanácstalanul leültem egy kanapéra - Mi lesz?
          -Fogalmam sincs... - csóválta fejét.
Sóhaj sóhajt követett.
          -Valamit érzek irántad - törte meg a már már kínos csendet meglepő kijelentésével.
          -Hm? - néztem fel rá... leült mellém.
          -Az első naptól fogva... valami megragadott benned... - végre felnézett a szemembe - Hiszel...hiszel az első látásra szerelem-ben?
Elakadt a lélegzetem... huh...azt kellene mondanom, hogy igen, mert az első nap, amikor megláttuk egymást, valami rajtam is végig futott.
          -Azt hiszem igen... - mondtam végül.
A térdeire tette a könyökeit. Előre dőlt és a tenyerébe temette az arcát.
          -Figyelj, nem lehet az érzéseinket irányítani... én is tudom jól, mert, hogy... - muszáj elmondanom, nem tudom továbbra is magamban tartani - Azon a napon én is éreztem valamit...
Erre felkapta a fejét és csillogó szemmel rámnézett.
          -Komolyan? - kérdezte egy halvány mosollyal.
Bólintottam egy gyengét.
          -Aztán bebeszéltem magamnak, hogy mi barátok vagyunk, és egy hónapig sikerült is úgy élnem, hogy nem remegtem meg, mikor megláttalak... de.... de most már kirobbant belőlem az elfolytott érzelem bomba... - motyogtam zavartan - És te is tudod jól, hogy milyen jó barátok vagyunk, voltunk... mindent megbeszéltünk. Ismerjük egymást A-tól Z-ig...
          -Igen...
Felálltam. Logan is.
          -Most az a legfontosabb, hogy ne derüljön ki a mai incidens... - szólaltam meg.
          -Igen... - motyogta inkább magának.
Nem nagyon bőszavú most.
Közelebb lépett és újból éreztem a száját az enyéimen. Igen, hiányzott... de nagyon. Teljesen megfeledkezem mindenről, mikor megcsókolt.
A jobb kezével végig simított a karomon, amitől megborzongtam.
Én a nyakára helyeztem az egyik tenyeremet, majd végig suhintottam a tarkóján, amitől ő is elgyengűlt...
          -Nee... - toltam el magamtól kedvtelenül.
          -Miért ne? Te is akarod, nem?
          -Lehet, hogy akarom, de nem szabad...
Mikor újra meg akart csókolni, csengettek.
Logan arca elkomolyodott. Csendben az ajtóhoz ment és kinézett a kukucskálón. Ugyan olyan óvatosan vissza jött.
          -Kendall - suttogta félve.
          -Mi???
          -Menj ki a hátsó udvarra - mutatott egy ajtóra.
Nem kellett többször mondania... rohantam ki az ajtón. Elbújtam.
          -Csááá... - szűrődött be Kendall hangja. A szivem egyre hevesebben kezdett verdesni... a levegőt is kapkodtam.
          -Helló - hangzott a válasz egykedvűen Logan-től.
Valami stúdiós dologról beszéltek. Megittak valamit, majd Kendall lelépett.
Nem mentem vissza a házba... inkább leültem a nagy hintára, ami az udvaron helyezkedett el.
          -Hé... - közeledett Logan. Észre sem vettem, hogy mikor ült le mellém.
          -Annyira rosszul érzem magam... Kendall jó ember és velem is nagyon jól viselkedik... - egy könnycsepp hagyta el a szememet.
          -Én sem érzem jobban magamat... de ahogy mondtad, az érzéseinknek nem tudunk parancsolni - magához húzott.
A fejemet az ölébe helyeztem és kiterültem a hintán. Lassú tempóban ringtunk előre-hátra.
          -Jó lenne megállítani az időt és itt maradni örökre... - néztem fel a gyönyörű barna szemeibe.
          -Igen... - a hajamat simogatta. Jó ideig egymás szemében kalandoztunk, mikor egyszercsak megszólalt Logan telefonja - Mondjad - szólt bele - Ahh, oké... jójó, csá...
          -Mi az? - kérdeztem.
          -Mennem kell a stúdióba... - mondta szomorúan.
Egy sóhajjal válaszoltam és felültem.
          -Találkozunk majd valahol? - fogta meg a combomat.
          -Talán... - mondtam a földet bambulva.
Az egyik kezével megfogta az államat és felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Megcsókolt.
          -Nem értlek... tudod jól, hogy nem jó, amit teszünk, de te akkor is csinálod... - mondtam, miközben a nyaka köré fontam a kezeimet.
          -Nem tudom megállni... nem érdekel semmi és senki... csak te!
          -Ahj, Logan... - megöleltem. Valóban nehéz ellenállni.
Elrendeztük magunkat és indulhattunk is. Logan bezárta az ajtót és a kocsihoz sétáltunk.
          -Haza viszlek... - mondta, mialatt beindította a kocsit.
Hirtelen magához húzott és hevesen megcsókolt. Imádtam beletúrni a hajába.
Mikor abba hagytuk, bekötöttem magamat.
De amikor megláttam, hogy ki áll a kocsitól pár méterre és minket néz... kihagyott egy ütemet a szivem.
          -Ne ne ne neee - motyogtam kétségbeesetten. Logan kérdőn nézett abba az irányba, ahová én is.
Kipattantam a kocsiból...