12. rész - A frolicsome night - Part 2

Hellóóó, itt is van a Part 2 :) Fogalmam sincs, hogy mit írjak ide  :)) :D jó olvasást :P





A táncolásban hamar elfáradtunk.
Logan a konyhapulthoz botladozott. Leült a székre és feltámaszkodott az asztalra. Valamit motyogott, majd szerintem elaludt.
James és Halston kuncogva felmentek az emeletre.
Carlos Alexa ölében aludt.
          -Carlooos, ébredj már feeel - nevetgélt Alexa a srác fejét simogatva.
Válaszul csak valamit motyogott és tovább aludt.
          -Kendall... hol vagy??? - kiáltottam bolyongva.
Semmi válasz... pfff, valahol gondolom ő is kidőlt.
Leültem Alexa mellé... a szemem egyre jobban csukódott össze, nem bírtam nyitva tartani.
Egy kis idő után nagy súlyt éreztem magamon. Nem volt erőm megnézni, hogy mi történik.

Amikor megébredtem, teljesen el voltam gémberedve. A fejem is fájt... valami vagy valaki rajtam volt. Jobban megnéztem... Logan? Hogy kerül ide? Próbáltam vissza emlékezni. Eszembe jutott valami játék, amit tudom, hogy nem nagyon támogattam... de mi volt az?
Valahogy lelöktem magamról Logan-t. Hupsz...
          -Mi a franc...? - emelte meg a fejét - Hogy kerülök ide? - nézett körbe a házon, majd rám pillantott.
Eszembe jutott!
          -Embereeek Logan szólalt meg elsőneeek - kiáltottam felállva. Elkezdtem röhögni.
          -És akkor mi van? Tilos, vagy mi? - állt fel kérdőn nézve.
          -Ne ordííííts! - fogta a fejét Carlos sírós hangon.
          -Bocsesz... - kaptam a szám elé a kezemet.
          -Ami azt jelenti, hogy mindenkit felzargatunk... mert ki kell húzni egy nevet... - pattant fel Alexa egy nagy vigyorral az arcán.
Hm, jól bírja magát.
El is ment James-ékhez.
          -Hol van Kendall? - kérdeztem Logan-től.
          -Kérdezz kettőt s könnyebbet... - vissza ült a kanapéra.
Elindultam megkeresni, remélem semmi rossz nem történt vele.
Először az emeleten néztem szét... semmi. Majd a földszinten.
          -Kendall... jesszusom - elkezdtem kacagni.
Hunyorogva rám nézett.
          -Hm? - összeráncolt homlokkal felmérte a terepet.
Ott ült a WC-n lehúzott nadrággal.
          -Nem vagy semmi - kuncogtam, miközben közelebb lépkedtem hozzá.

Mielőtt elkezdtük volna a játékot, mindannyian letusoltunk. Valahogy muszáj volt...
          -De nem emlékeztem, hogy mi volt a játék, nem akaroom - kényeskedett Logan.
          -Figyelj, te szólaltál meg előszőr... ezért bűnhődsz - nevetett James Halston-val együtt.
          -Na azt megnézném, hogy ha a helyemben lennél, röhögnél-e - vigyorgott Logan.
          -Csak hát nem vagyok a helyedben, háh - nyújtotta ki a nyelvét.
          -Na Logaaan, gyerünk, vetkőzz! - parancsolt rá Kendall vihogva.
          -Bekapod Kendall - mondta komolyan, de halványan mosolygott.
          -Kösz, de inkább kihagyom - veregette hátba barátját.
Egy jó nagy röhögőgörcs után mind fel írtuk a nevünket egy-egy cetlire, majd letettük azokat a papírokat az asztalra, összekevertük.
          -Én húzok, mert én szenvedek... - tört utat magának Logan.
Megállt az asztal mellett. Egy kis tétovázás után végül kiválasztott egyet. Kibontotta, ahogy elolvasta, elvigyorodott.
          -Ki aaaz? Csak nem egy srác? - hajoltam a válla fölé. Ahogy megláttam a nevemet, egyből lehervadt a mosoly az arcomról.
          -Én? - kikerekedett szemekkel bambultam ki a fejemből - Neeeem, én haza mentem! - már el is indultam....volna. Egy kéz vissza rántott.
          -Sorry, de meg kell csinálnod - mosolygott Carlos.
Egy teljes percig őket néztem.
          -Addig úgy sem mész ki, amíg meg nem csinálod - kuncogott Alexa.
Kérlelőn néztem rá, hogy segítsen ki, és ne erősítse a játékot. De hiába.
          -De legalább legyen alsógatya rajta! - adtam meg magamat.
Halston már a konyhában kereste a mézet. James egy ecsettel tért vissza.
Kendall kicsit fura volt... de hát megértem.
          -Ugye nincs semmi baj? - öleltem magamhoz.
          -Niiincs...vagy igen - nézett le rám.
Beletúrtam a még nedves hajába.
          -Szeretlek, ugye tudod? - kérdeztem egy csók után.
          -Tisztában vagyok vele - kacsintott - és én is szeretlek! - szorosan magához ölelt.
          -Okééé, akkor Logan, szabadulj meg ezektől, és Charlo, gyere - hívogatott a kezével Alexa egy félmosollyal.
Egy sóhaj után oda lépkedtem.
Logan levette a pólóját és a nadrágját. Nyeltem egy nagyot.
Nem szabadna furát éreznem...ahj
Megkaptam az üveg mézet és az ecsetet.
          -Eldöntötted, hogy honnan nyalod le? - kérdezte kacagva Carlos.
Mosolyogva beintettem neki.
Logan egyfolytában vigyorgott és én is elkezdtem. Megfogtam az ecsetet, belemártottam a ragadós mézbe és kimázoltam a vállát Logan-nek.
Miután sikerült az egész hasát, karjait és a hátát is bekenni, letettem az üveget az ecsettel.
          -Naaa? - lépett közelebb mosolyogva James.
          -Elég, ha a karjáról nyalom le? - fordultam hátra a többiekhez.
Bólintottak, látszott rajtuk, hogy élvezik... kivéve Kendall-t. De azért mosolygott.
          -Tessék a kezem, nem disznó láb - nyújtotta felém a méztől locsogó karját.
Erre mind felnevettünk.
Óvatosan megfogtam... magam elé tartottam a karját és nevetve elkezdtem nyalni a karját. Úristen...
          -Ezt... még...megbánjátok - jelentettem ki kacagva.
A többiek már rég fetrengtek, és ha jól láttam, Carlos még videózik is...hogy MI?
          -CARLOS! - kiáltottam egyet.
          -Nyugiiii, csak elteszem emlékbe! - mentegetőzött komolyan, de kitört belőle a nevetés.
Logan vigyorgott és rázkódott a kacagástól. Gödröcskééék.... neee ne ne... már megint az a fura érzés. Pont az az érzés, amikor először megláttam a munkahelyemen. A francba, de hát tisztáztam magammal, hogy csak mint barát! Uhh.
          -Oké, ez már csikiz - kapta el a kezét - Szerintem ennyi elég lesz - nyújtotta ki a nyelvét.
Köszköszkösz...
          -Tessék mééééz - Carlos nevetve Logan arcába nyomott egy jókora adag mézet.
          -Mostantól utálom ezt! - súrolta le az arcáról a ragadós édességet.
Sajnos én is kaptam az arcomra. Logan után mentem a mosdóba, hogy lemossam.
          -Jól kicsesztek velünk - mmondta a tükör előtt állva.
          -Ki bizony, többet soha nem megyek bele ilyen játékokba...
          -Én meg soha nem szólalok meg elsőnek, ha felkelek egy ilyen éjszaka után!
Ezen muszáj volt röhögnünk.
          -Kellene egy kis bosszút kiforralni ellenük - oda léptem melléje a tükörhöz.
          -Áh, majd megbeszéljük - kacsintott a tükörképemre.
A csípőmmel meglöktem az övét, mert nem fértem.
          -Hé, én voltam itt előbb! - grimaszolt be és vissza lökött.
Valahogy abba hagytuk ezt a csipő csatát és folytattuk a tisztítgatást.
          -Na jó, én végeztem - eldobtam a vizes vattát a kis szemetesbe.
          -Azt hiszem én is - véletlenül összeütköztünk - Ööö... itt még van egy kicsi - mutatott a szám fölé.
Már nyúltam volna oda , hogy letörüljem, de Logan szája megelőzött.
HOGY MI? Awww... de ez a száj... ha akarnám se tudnám ellökni magamtól... most nem.
Hirtelen az ajtónak csapódtunk és úgy faltuk-nyaltuk egymást.



Az arca még mézes volt... az a méz újra összekent. És a hasa...a pólóm is olyan lett.
Beletúrt a hajamba...ugh...a hideg csak úgy futkosott a hátamon.
          -Charlotte? Hol vagy? Mennünk kéne... - hangzott Kendall közeledő hangja.
Gyorsan ellöktem magamtól Logan-t. Csak most esett le, hogy mit műveltünk...
          -Basszus....basszus - szitkozódtam rémülten.
Logan is elborult tekintettel nézett maga elé.
          -Itt vagytok? - nyitott be Kendall mosolyogva - Jó lenne, ha menné... - nem fejezte be.
Lassan összeráncolta a homlokát, és végig nézett rajtunk.
          -Miért vagy tiszta méz? Nem úgy volt, hogy letakarítod? És a hajadba hogy került? - kérdezte és közelebb lépett.
Valóban láthatta, hogy valami nem stimmel.
A hajam kócosan... az arcomon és a pólómon méz...
Egy nagyot nyeltem, és felkészültem a kemény következményekre...de előbb ki kell rángatnom magunkat ebből...