10. rész - Pancakes + a guy

Sziasztooook! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem hoztam új részt, de szerda óta nem voltam net közelben :)) Na de most itt van és jó olvasást :D

Doris-val elmentünk egy bárba, hogy megbeszéljük azt, amiért a leginkább jött.

          -Szóval… - kezdett bele zavartan – Remélem, el fogod hinni, amit most mondani fogok neked.

          -Hát, ha az lesz az igazság, akkor igen – bólintottam.

          -Az lesz… - a szemembe nézett – Sébastian megfenyegetett… - ahogy ezt kimondta, nagyot néztem – Igen, és pedig azzal, hogy ha nem fekszem le vele, akkor elmondja a szüleimnek, azt az ügyet, ami történt 12.-be… tudod… - lehajtotta a fejét.

Tudtam. Doris-t megerőszakolták, és teherbeesett. Persze minderről a szülei nem tudtak, nem volt mersze elmondani nekik. Ahogy ő fogalmazott: “Nekem nincs ehhez erőm… bőven elég volt az, amin keresztül mentem, miért akarnám őket is az őrületbe kergetni? Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik… elég, ha csak én szenvedek… ”

Ahogy kiderült, hogy terhes, azonnal el akarta vetetni. Nagy szerencséje volt, hogy akkor már betöltötte a 18. életévét, így nem kellett szülői megjelenés se beleegyezés.

Hidegen bólintottam, mire ő folytatta…

          -… és elképzelheted, hogy mekkora egy rongyos helyzetben voltam. Hirtelen azok a gondolatok cikáztak bennem, hogy basszus, ha megtudják a szüleim, kiakadnak, sőt, hogy már vagy öt éve őrzöm azt a titkot és ők csak most tudnák meg… na meg, hogy a barátnőm pasija ilyet kér? Sébastian-ból ezt tökre nem néztem ki… és talán megérted, hogy miért tettem azt, amit. Gondoltam, hogy te megérted majd, a szüleimmel szemben. De esélyt sem adtál, hogy elmagyarázzam a valós okát a tettemnek… ahányszor a szemembe néztél, a bőr égett le a képemről. Még soha nem voltam ilyen kihasznált, tehetetlen helyzetben, mint akkor. Még arra lettem volna kíváncsi, hogy Sébastian honnan tudott erről a titkomról… és mielőtt vádolásnak fognád fel, mivel csak te tudtál róla, ne vedd annak, mert bízom benned, és tudom, hogy nem mondtad el… de akkor is, honnan tudta meg? – nézett rám könnyes szemekkel.

Most nagyon hülyének éreztem magam… egy részt, mert soha nem adtam neki lehetőséget, hogy elmondja az okot… és, mert egy percig is kételkedtem benne.

          -Sajnálom Doris… én voltam a legnagyobb dinka kettőnk közül… - megfogtam a kezeit az asztalon – Rá kellett volna jönnöm, hogy Seb egy oltári nagy barom volt, és szerintem most is az. Nem mondtam el senkinek, de az év szilveszterekor részegen a szemem láttára kezdett ki egy csajjal… és ne kérdezd, hogy az után mi történt velük, mert elhúztam a csíkot… csak én, aki annyira szerelmes voltam belé, nem láttam attól a szaros rózsaszín ködtől, ami szürke lett egy idő után. De most, Kendall mellett, újra kivirult az a köd, és ennek eszméletlenül örvendek, csak…

          -… csak itt van Logan – fejezte be helyettem a mondatot.

          -Igen – bólintottam egy gyenge mosollyal.

          -Mindketten nagyon nehéz dolgokon mentünk keresztül… és úgy gondolom, hogy neked jár a legnagyobb tisztelet. És tudod minek örvendek? – kérdezte mosolyogva – Hogy a barátom vagy! Hogy mindig egymás mellett voltunk, amikor szükségünk volt a másikra és a vigasz szóra.

Oké, itt nekem befellegzett, elbőgtem magam. Nem sokára Doris is csatlakozott az itassuk-meg-az-egereket projekthez.

           -Én is köszönöm, hogy vagy nekem! – gondolkodás nélkül felálltunk és megöleltük egymást. Nem érdekelt, hogy ki néz és ki nem. Az sem érdekelt, ha egyesek magukban hülyének vagy bolondnak tartottak… az egyetlen dolog, ami érdekelt, az az volt, hogy végre mindent tisztáztunk Doris-val, és újra tiszta lappal folytathatjuk az új életünket.

Doris-val elbuszoztunk a hotelhoz, ahol én vagyok megszállva.

          -Mit szólnál, ha hozzám költöznél? – kérdezte az ágyamon ülve – Tuti, hogy olcsóbban kijönnénk! – mosolygott.

          -Ja, jó lenne egy kicsit spórolni… hiába, hogy nagyot örököltem, de be akarom osztani – magyaráztam leülve melléje.

          -Akkor? Pakoljunk össze és húzzunk hozzám… úgy is két szobás lakás…

          -Minek neked két szoba? – kérdeztem nevetve.

          -Csak az a ház volt – nekem dőlt kacagva.

Doris makacskodása rávett, hogy kijelentkezzem a hotelból.

          -De attól még bármikor összefuthatunk! – mondtam Giná-nak, aki egy kicsit szomorúan fogadta a hírt, hogy elmegyek.

          -Oké… akkor, tudod a számom, bármikor hívhatsz! – mosolygott megkönnyebbülve.

          -Megbeszéltük – kacsintottam rá – Sziasztok! – Jack-nek is köszöntem.

Visszaérve Doris házába, egyből a szobámba settenkedtem. Nagyon szép volt!

Gyorsan letettem a bőröndjeimet, és a stílusomnak megfelelően berendeztem a szobát.

          -Hm… nagyon jó lett! – nézett körbe az ajtónál állva Doris – Lenne egy kérésem… nem mennél el vásárolni? Jobban ismered a helyet, mint én.

          -Örömmel… miket vegyek? – sétáltam oda hozzá.

          -Összeírtam egy listát – nyújtott át egy cetlit nevetve.

Mosolyogva elvettem azt. Felhúztam a cipőmet és egy zacskóval a kezemben elindultam egy ABC felkeresésére.

Az embereket és a házakat fürkésztem mosolyogva. Eszméletlen, hogy mennyire megváltozott az életem, amióta itt vagyok. Szerintem nem véletlen, hogy azon a földrajzórán épp nem aludtam, és az ismeretterjesztő filmet kuksoltam. Mert hát amúgy nem voltam valami nagy földrajz-buzi…

Beérve egy üzletbe, elvettem egy kosarat és kíváncsian kezdtem el nézegetni a polcokat meg a cetlimet.

          -Alma... – megkerestem a gyümölcsöket és mértem úgy kb. 1Kg-ra a zöld almákból.

A cetli aljára érve átnéztem az egészet, hogy biztosra megvannak-e a kihúzottak:

1Kg Alma

10db. Tojás

Víz

Cukor, só, bors

Kenyér

Savanyúság

Szalámi

Oké, ezek mind meg vannak, de még is mit gondolt, hogy hogy viszem haza?

Még így is volt vagy három dolog a listán. Rizs.

Nagy nehezen megkaptam, amikor akartam oda nyúlni érte, megszólalt a mobilom, kaptam egy sms-t. Közben a kezem beleütközött egy másik kézbe.

          -Oh, bocsesz – hangzott egy ismerős hang. Felkaptam a fejemet… Logan?

          -Szia – köszöntem meglepődötten.

          -Charlo? Szia, hát te? – ő is ugyan olyan meglepett volt.

          -Ide költöztem Doris-hoz – újságoltam mosolyogva.

          -Komoly? Akkor közel leszünk egymáshoz – mosolygott.

          -Hogy hogy? – kérdeztem összeráncolt homlokkal.

          -Itt lakom nem messze – megint egy nagy mosoly, amitől kezd remegni a lábam.

          -Hm, mily véletlen egybeesés – kuncogtam jókedvűen.

          -Az – halkan felnevetett.

          -Amúgy te is rizset veszel?

          -Vedd csak meg, annyire nem sürgős – elvette a polcról az utolsó csomagot.

          -Milyen önfeláldozó vagy – kacagtam kivéve a kezéből a rizset.

          -Inkább rizsfeláldozó – szakadtunk egy az egybe.

          -Köszi – böktem ki, miután lenyugodtunk – Amúgy fogalmam sincs, hogy hogy viszem haza ezeket – meredtem az egyre nehezedő kosaramra.

          -Kocsival vagyok, elvigyelek?  – dobta fel az ötletet.

          -Hát, nem is tudom – egy mű elgondolkodást színleltem – Igen! – vágtam rá nevetve.

          -Még mit kell vegyél?

Megnéztük a listát… Logan arca közel volt az enyémhez, éreztem az illatát. Egy nagyon kellemes parfüm csapta meg az orromat. Hm, szívesen érezném ezt mindennap… Na, most állj le Charlotte! – parancsoltam magamra. Közben észrevettem, hogy a lista helyett Logan-t bámulom és közben az alsó ajkamat harapdálom.

          -Még tej kell, liszt és nutella – olvasta fel a hátra lévő dolgokat – Hm, csak nem palacsintát készítetek?

          -Fogalmam sincs – nevettem fel.

Miután végeztünk mindennel, bepakoltuk a két nagy zacskót a kocsi csomagtartójába és elindultunk.

          -Köszi, nem is tudom, hogy hogy jöttem volna haza… sajnáltam volna taxira kiadni pénzt – mondtam, miközben segített bevinni a csomagokat.

          -Megjöttél? Elfelejtettem felírni a tampont, de nem baj majd elu… - ahogy meglátta, hogy ki van a hátam mögött, egyből elszégyellte magát és zavart nevetésbe kezdett.

          -Elmehetnék én is, de szerintem kicsit fura lenne a szituáció az üzletben – kacagott Logan.

          -Máskor nem szólalok meg addig, amíg meg nem látom, hogy ki jött be – legyintett mosolyogva – Amúgy, mi szél hozott? – kérdezte és közben sokat sejtetően Logan után rám nézett és egy félmosollyal ajándékozott meg.

          -Összebotlottunk az üzletben, szó szerint – Logan kacagva rám nézett.

          -Ja, és arra nem gondoltál, hogy esetleg nem leszek képes haza hozni a sok cuccot? – mutattam a zacskókra, amiket Logan közben letett a konyhába.

          -Oké, bocsika, de ahogy látod, végül jól jött ki ez az egész – kacsintott. Én egy ha-elmegy-meghalsz nézést dobtam rá.

          -Végül igen… - mondtam vállat vonva.

          -Logaaan – kiáltott vissza a szobából, mert közben lelépett Doris – Nem maradsz? Palacsintát akarok készíteni…

          -Jól hangzik – jött a válasz. Belül nagyon örvendtem ennek a válasznak, de azért kicsit tartottam ettől az egésztől.

          -Oké, akkor neki is kezdek – Doris visszajött és bement a konyhába.

Logan és én kipakoltuk a zacskóból az ételeket. A palacsintához valókat elől hagytuk.

Végül mind hárman kivettük a részünket a sütésben. Teljesen elhülyéskedtük az egészet.

          -A három muskétás színre lép – Doris kijelentésén csak úgy gurultunk a nevetéstől.

A lisztel babráltam, amikor Logan odalépett hozzám, és belenyúlt a tasakba, majd az arcomra kent egy jókora adag lisztet.

          -Hééé – néztem rá egy nevető, de mérges tekintettel. Szerintem fogta az adást, hogy ezzel kirobbantotta a Charlotte-bosszúja akciót.

Belemarkoltam a lisztbe és elkezdtem közeledni feléje. Rémülten nézett rám.

          -Mit akarsz? – bökdösött a kezemre.

          -Ja, semmit – rántottam egyet a vállamon, és gyors mozdulattal az egészet a hajába szórtam.

          -A hajaaaam – kiáltotta el magát.

Persze hogy Doris meg én vihogtunk, mint a hiénák. Tök durva volt, ahogy a hajából elkezdte kirázni a lisztet. De csak rosszabbat csinált.

          -Tudjátok, most elrontottatok egy reggeli fél órás munkát – simított végig a haján.

Erre még jobban röhögtünk.

          -Fél óra? – kérdeztük egyszerre Do.-val fulladozva.

Nevetve bólintott.

          -Így most öregedtél vagy 10 évet – néztem meg jobban.

          -Tényleg! – helyeselt bólogatva barátnőm az “ősz” haját nézve.

          -Ne mááár, 10 év az sok idő – egy tükörhöz rohant és szemügyre vette a helyzetét – Uh, tényleg – grimaszolt kacagva.

A szórakozás kedvéért Doris-t is beliszteztük és készítettünk egy csomó képet.

Nagyon jól elvoltunk. Rengeteget nevettünk.

Kicsit szégyelltem magam, mert egyszer sem jutott eszembe Kendall… csak Logan körül kattogott az agyam.

Jajj, ez az együtt töltött idő is csak még jobban erősítette bennem a vonzalmat iránta.

A telefonom csengetése zavart be a palacsinta evésbe...