1. rész - Párizs ---> Los Angeles

Itt is van az első rész :D Remélem elnyeri a tetszéseteket ^^ Olvassátok <3 Most nem írok sok bevezetőt :)) 

Charlotte Jérôme vagyok, 23 éves átlagos lány, aki a szerelmesek városában, Párizsban nevelkedett fel.

Három évvel ezelőtt eléggé...vagyis inkább szörnyen rosszul alakult az életem. Ugyanis szüleim 2010-ben 

egy repülőgép baleset áldozatai lettek. Ezek után már én sem láttam értelmét az életemnek, és öngyilkossággal 

próbálkoztam, de legjobb barátnőm, Doris megállított. Így utólag hálás vagyok neki, mert az  csak egy

 depressziós állapot volt, amiből hát...mondjuk úgy, hogy majdnem sikerült kimásznom.

Ha már legjobb barátnőnél tartunk...megtanultam, hogy bármikor érhet meglepetés. de ezt nem csak Doris-val

kapcsolatosan tapasztaltam meg.

Szóval a drága Doris kikezdett a barátommal, Sébastian-val...de lehet, hogy fordítva volt. Már mindegy, mert 

egyikőjüknek sem hiszek. Doris rengeteget keresett telefonon is, meg a lakásomon is, de soha nem adtam neki 

lehetőséget magyarázkodásra. Nem voltam rá kíváncsi...ennyi.

Most itt ülök a Charles de Gualle reptéren, és várom a Los Angeles-i járatot. Úgy döntöttem, hogy magam után

hagyom ezt a rossz emlékekkel teli országot. Voltak jó emlékek is, de úgy hiszem abból túl kevés volt mostanság.
Tudom, hogy nem megoldás a menekülés, főleg, ha a múltunkról van szó, de én most ezt szeretném. Amúgy is 
minden álmom az volt, hogy egyszer L.A.-ben fogom róni az utcákat. Még általánosban szerettem meg azt a 
helyet egy földrajz órának köszönhetően, ugyanis ismeretterjesztő filmet néztünk az angyalok városáról. Egyből
beleszerettem.
Mivel már semmi, és senki nem köt ide, elutazom. (Nagyszüleim sem élnek már.)
Gondolatmenetemből egy női bemondó hang szakíttott ki.
A két bőröndömön támaszkodtam, majd felkaptam a fejem a Los Angeles-i járat hallatán.
          -Itt az idő - motyogtam magamnak.
Leadtam a bőröndjeimet, elintéztem a jegyeket, és felszálltam a gépre.
Egy kis helykeresgélés után lehuppantam az ablak mellé, és bambán meredtem a reptérre.
Titkon azon reménykedtem, hogy senki nem fog mellém ülni...de ez az álom az utolsó öt percben szertefoszlott.
Egy extra kövér hapsi csüccsent le mellém. Hurrá.
          -Szia cicus - mosolygott a kezében egy tasak sültkrumplival, amit buzgón tömött a szájába.
Cicus??? Chh. 
          -Jó napot - grimaszolva elfordultam tőle.
          -Csak nem Los Angeles-be? - kérdezte beszélgetést invitálva.
Ez meg milyen kérdés? Ez a gép tudtommal csak oda megy..szánalmas egy pasi.
          -Ja...és csak nem oda megy maga is? - kérdeztem kissé flegmán. Talán megsértődött? Mivel egyből 
lehervadt a mosoly az arcáról. Legalább csend lesz.

Felszállás után rám jött a pisilhetnék, ezért indultam könnyíteni magamon. Csak volt egy bökkenő, 
a Hájgombóc elaludt, és nem fértem ki az ülések közötti folyosóra.
Ott áltam, mint egy hülye. Néhány szempár rám is szegeződött. Egyre jobb.
Valahogy vissza suppantam a helyemre, és próbáltam tartogatni, amíg csak lehet...elaludtam.

Úgy keltem fel, mint egy terhes nő szülési fájdalmakkal. A hurka ébren volt. Magam sem tudom, hogy hogyan, 
de kijutottam mellőle, és gyorsan kirohantam a mosdóba.
Megkönnyebülésem után megmostam a kezem, majd lehajtottam a wc tetejét, leültem és a vizes tenyerembe
 temettem az arcomat. Tipikus szappant használtak, amitől tipikus mosdó illata volt az egész mellékhelyiségnek.
          -Elnézést...nagyon sürgős volna használatba vennem a ... - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát az
 illető, és kitártam az ajtót.
          -Parancsoljon - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Amíg mentem a helyemhez, azon gondolkodtam, hogy mivel érdemeltem ki ezt az egész helyzetet. Még a budin sem 
tudtam egy nyugodt öt percet eltölteni. És a mellettem ülő ember pedig akkora, hogy eltudna látni három
 vágóhídat.
Kedvtelenül vissza ültem a helyemre, és a továbbiakban a tájat kémleltem.


Az út 8 órás volt. Ebből még 3 perc volt a leszállásig.
Jeleztek, hogy kössük be az öveinket, amit meg is tettem.
          -Segítene? - fordult felém Hájgombóc kérlelő tekintettel. Épp az övét nyúzta, és próbálta összekapcsolni.
          -Öhh, elnézést - szólítottam meg egy sztyuárdeszt - Segítene az úriembernek? - böktem a fejemmel a
szorult helyzetben lévőre.
          -I...ige...igen - nyögődözte. Alig bírtam ki röhögés nélkül.

Leszálltunk...VÉGRE! 
Végre megszabadulok Hájgombóctól, aki összehúzott szemöldökkel, és sértődötten mereszgette rám a szemeit.
Sajnálom hapsikám, ha egyszer valakit nem bírok, akkor azt tényleg nem bírom...
Megkerestem a bőröndjeimet, majd izgatottan léptem ki a LAX repülőtérről. Fogtam egy taxit, és bediktáltam az 
Extended Stay America Orange County hotelt, ami a legolcsóbb volt a neten. Spórolnom kell, igaz, hogy elég 
nagy summát örököltem szüleimtől, mivel üzletemberek voltak. De anya mindig is úgy tanított, hogy becsüljek meg
minden egyes eurót.
Akkor...üdv L.A. ...gyönyörű vagy! - magamban elmosolyodtam, mivel sikerült teljesítenem az egyik álmomat.