1. rész - We are ready

Sziasztok, itt is van az első rész :) Valamiért eltűntek a szavazatok a Tetszik gombnál :)) de nem baj :) Köszönöm a 13 feliratkozót és a több, mint 2000 megtekintést :D Jó olvasást! ^^





Nagyon izgatottan keltem fel, ugyan is ma tudom meg, hogy bevesznek-e egy híres sorozatba. Los Angeles-ben forgatják, és oda kell majd költöznünk... HA felvesznek...
Tisztára, mint egy idegbajos, szinte minden percben az e-mailjeimet lestem, de még semmi értesítés nem jött.
Mint minden reggel, Mia elkezdi bömböltetni a kedvenc bandája zenéit. Természetesen énekel is ráadásként... még nagy szerencse, hogy jó hangja van.
Mia-val lakótársak vagyunk és egyben nagyon jó barátnők New York-ban. Utolsó évemet szenvedtem tavaly az egyetemen... színészeti szakon.
          -Mia, nem gondolod, hogy a szomszédok esetleg aludni szeretnének? - rontottam be a szobályába.
          -Reggel 9 óra... szóval ideje, hogy felkeljenek - kacsintott mosolyogva. 
Szeretem a laza stílusát. Lehet, hogy 2 év különbség van köztünk, de olyan, mintha egy se lenne.
          -Oké... tudom, hogy nem tudlak lebeszélni a reggeli rutinodról... de azért mégiscsak leszokhatnál róla..
          -SOHA! - vágta rá. Azzal hátat fordított és folytatta a táncikálást.
Van ez a banda... valami Big Time Rrr-Rush... nem nagyon tudom, hogy kik azok, de annyi biztos, hogy a Windows Down számuk nagyon ott van. Azt az egyet viselem el, mert tetszik a bulis hangulata miatt.

Délután a városból visszatérve ismét leültem a gép elé és megnyitottam az e-mail fiókomat.
          -MIA!!! - visítottam torkom szakadtából.
          -Mi az? - sietett be hozzám rémült arccal.
Szó nélkül felpattantam és a nyakába ugrottam.
          -Megyünk Los Angeles-be! - kiáltottam boldogan.
          -Sikerült? Tiéd a szerep? - kérdezte felhúzott szemöldökökkel.
          -Igen! - ekkor már körbe-körbe ugrándoztunk a szobám közepén.

Nem kellett kétszer mondjam Mia-nak, hogy pakoljon, mert reggel idulunk. Azonnal előrámolta a bőröndjeit és bepakolta ruháit.
          -Kész vagyok - vigyorgott előttem.
          -Mindjárt jobban akarsz menni, mint én... - borzoltam össze a haját mosolyogva. Olyan, mintha a testvérem lenne.
          -Megmutatom, hogy miért... - megfogta a kezemet és behúzott a szobályába. Megálltunk a poszterei előtt - Szóval...ők azok, akik miatt nagyon menni akarok L.A.-be - úgy nézte a posztereket, mintha mindjárt kijönne az a 4 srác onnan - Melyik szimpatikus neked? - meglepett a kérdésével.
Egy szemforgatás után jobban megnéztem jobban a fiúkat.
          -Hm... talán ő - mutattam az egyikre, akinek a haja felfele meredt.
          -Logan-nek hívják - mondta mosolyogva.
          -Neked ki a szimpi? - színleltem kíváncsiságot.... ugyanis most jobb dolgom is volt, mint posztereket kukkolni.
          -Carlos! - bökött a rövid, fekete hajú srácra.
          -Király... - sóhajtottam és leléptem onnan. Hagytam, hogy egyedül nyáladzon tovább.
Emily-vel kellett beszélnem. Akitől béreljük a lakrészt.
          -Szia, azért hívlak, mert holnap költöznénk ki. Sikerült a szerepet megkapnom.
          -Szia... gratulálok Nik! Tudhattad volna, hogy megkapod - mondta kedvesen - Rendben, akkor hagyjátok a házban a bérdíjat. Sajnálom, hogy nem tudunk elköszönni egymástól, nem vagyok a városban.
          -Oh, na nem baj, remélem találkozunk majd... most megyek pakolni, puszi, szia.
          -Jó utat, sziasztok! - kinyomtam.
Emily egy nagyon rendes, 25 éves csaj. Egy bulin haverkodtunk össze.
          -Nikki... nem megyünk a városba egy búcsúzásra? - jött felém lehajtott fejjel. Talán csak most kapcsolt, hogy a barátait itt kell hagynia.
          -Előbb bepakolok, és mehetünk - mosolyogtam.



Miután sikerült mindent bejárni, és minden fontos személytől elköszönni, hulla fáradtan dőltünk be az ágyainkba.
Behúnytam a szemem, de pár perc múlva megreccsent a padló. Hirtelen erősebben kezdett verdesni a szívem.
          -Aludhatok veled? - hallattszott Mia hangja. Lenyugodtam.
          -Persze... gyere - mosolyogtam a sötétben.
Lassan odaért az ágyhoz és befészkelte magát mellém.
          -Nem tudok aludni... mindenkit itt kell hagynunk... - panaszolta szomorkás hangon.
          -Tudom... tudom, de próbáld pozitívan felfogni. Talán láthatod a kedvenc bandádat, te is tudod jól, hogy mióta oda vagy azért a 4 srácért. Nem értem, hogy miért, de te tudod...
          -Csak egyszer kértem, hogy nézz utánuk, de te nem tetted...
          -Figyelj, nekem elég bajom van azon kívül is, hogy 4 pasi után keresgéljek... - érveltem.
          -Ahh, de ők csodásak! - neee, most kezdődik az áradozás - Tökéletesek... hiába mondják azt, hogy senki sem tökéletes, de ők igenis azok. Mindig sikerül nekik felvidítaniuk engem, egyszerűen...
Nem tudom, hogy hogyan folytathatta, mivel bedobtam a szunyát szép csendben.